A közelmúlt krónikája

Hozzászólás a cikkhez

György napján, április 24-én volt a Nemzetközi Szent György Lovagrend országos ünnepsége a dunaújvárosi evangélikus templomban. Az alkalmon százhetvenkét lovagjelöltet, illetve dámát avattak lovaggá, és számos lovagi elismerést adtak át. Többek között elismerték Németh Zoltán Győr-Sopron megyei prior szolgálatát, aki a győr-nádorvárosi evangélikus gyülekezet tagja.

A Szent György Lovagrendet – mint Európa egyik legrégebbi katonai lovagrendjét – 1326. április 24-én (Szent György napján) Károly Róbert királyunk alapította Visegrádon. A lovagok feladata volt a király és a királyi udvar őrzése, védelme. Háborúk idején a kor elit fegyvernemét képviselték, közülük kerültek ki a királyok testőrségének a tagjai. Békeidőben – a megszabott katonai feladatokon kívül – a szegények és az árvák, a védtelenek gyámolítói voltak. A reprezentatív feladatok ellátása mellett a lovagrend vitéz tagjai vigyáztak az udvartartásra, 1323-tól ők őrizték a visegrádi fellegvárba szállított Szent Koronát. A lovagi tornákon ők látták el a királyi kíséretet, és ők ellenőrizték az udvari szabályok betartását. Egyházi kötelmükből fakadt a keresztény hit védelme, az ünnepnapok fényének biztosítása és a böjti napok betartásának ellenőrzése is.

A Szent György Lovagrend mind a kánonjog, mind pedig a világi jog szerint hiba nélkül alapíttatott, alapítása soha semmissé nem nyilváníttatott, és törvényes fennállása meg nem szűnt. Működésének több évtizednyi szüneteltetése után 1990-ben Visegrádon éledt újjá a kommunizmus idején emigrációba kényszerült hűséges tagok segítségével. Rendi alkotmányát a régi szellemben, de a 20. század követelményeinek megfelelően alkották. A lovaggá ütés (consecratus) ünnepélyes keretek között történik. A rend beszentelt rekvizitumait (zászló, címer, díszkard, korona stb.) a budapesti Szent István-bazilika Szent Jobb-kápolnájában őrzik.

A lovagrend felavatott tagjai a következő szakterületeken tevékenykednek: hagyományápolás, történelmi évfordulók, ünnepek, lovagkori hagyományőrzés, középkori kutatások elősegítése és publikálása, oktatás, tudományos ismeretterjesztés, karitász, határon túl élő magyarok segítése, hazai és nemzetközi kapcsolatok ápolása a társrendekkel. A rend jelmondata: „In veritate iustus sum huic fraternali societati”, azaz: „Valósággal igaz vagyok e testvéri közösség iránt.”

Az ünnepségen a zsúfolásig megtelt dunaújvárosi templomban a lovagjelölteken kívül számos érdeklődő is jelen volt. A szertartás a lovagok bevonulásával és a Szent Korona másolatának elhelyezésével kezdődött, amelyhez díszmagyarba öltözött koronaőrök adták a díszőrséget óránkénti váltással.

A köszöntők sora után az evangélikus gyülekezet lelkésze ökumenikus imádságot mondott. Ezt követte az eskü, melyet Zakariás Pál, a város priorja olvasott fel. Az avatást dr. Kárászy-Kulin János, a lovagrend nagymestere végezte, a rend kormányzójának, dr. Dohány Andrásnak a vezénylete alatt. A szertartáson némi lovagi küzdelem folyt a „szemtelen” kíváncsiskodókkal és az újságírókkal, mely sajnos az ő győzelmükkel ért véget. Többségük akkor borította fel a „rendet”, mikor az ismert énekest, Delhusa Gjont avatták lovaggá. (Bár a szertartás előtt befejeződött istentiszteleten lett volna feleekkora tolongás…) Az ünnepeltek hosszú sora is bizonyítja, hogy e lovagrend mára milyen sokszínűvé vált. Isten adná, hogy legalább ilyen mértékben őriznék a rend újabb és újabb tagjai az ősi hitvallás keresztény értékeit a mindennapok magyar valóságában!

Stermeczki András

Regionális hozzárendelés:

::Nyomtatható változat::