Evangélikusok

Hozzászólás a cikkhez

A Lutheránus Világszövetség (LVSZ) által megrendezett nemzetközi evangélikus teológiai konferencián a Biblia tekintélyének kérdését boncolgatták Varsóban február 1. és 6. között. A résztvevők egyike, dr. Cserháti Márta – aki az Evangélikus Hittudományi Egyetem nyíregyházi kihelyezett hittanárképző tagozatán tanít bibliai tárgyakat – lapunk számára összegezte a rendezvényen szerzett benyomásait.

– A szervezők milyen tapasztalatok nyomán érezték úgy, hogy egy, a Szentírás tekintélyéről gondolkodó nemzetközi gyűlés összehívására lenne szükség?

– A téma – Isten hűségének tanúja: a Biblia tekintélyének kérdései – aktualitását az LVSZ mint globális egyházi szervezet részéről az a tapasztalat indokolta, hogy az egyes tagegyházak néhány kérdésben másképpen olvassák és értelmezik a Bibliát, más következtetésekre jutnak. Ez nyilvánvalóvá teszi, hogy a Biblia tekintélye és értelmezése mást és mást jelent még azokban az egyházakban is, amelyek egyaránt az „egyedül a Szentírás” lutheri elvét vallják.

A munkacsoport egyrészt arra kereste a választ, hogy a Szentírásnak milyen különböző értelmezései teszik lehetővé a véleményeknek ezt a sokféleségét, valamint arra, hogy melyek azok az egyéb szempontok (kulturális különbségek, eltérő tapasztalatok, előfeltevések), amelyek befolyásolják az értelmezéseket. A közös munka során világossá vált számunkra, hogy még akkor is, ha igyekszünk hűek maradni a bibliaértelmezés lutheri alapelveihez, szembe kell néznünk a Luther óta eltelt századok történéseivel, a modernitás két ikergyermekének, a gondolatilag zárt fundamentalizmusnak és a mindent megkérdőjelező relativizmusnak a hatásával.

– Hogyan kapcsolódott be a munkába?

–Angol nyelven megjelent doktori disszertációm ismeretében már tavaly nyáron meghívtak az LVSZ nemzetközi szemináriumába tanítani. Itt ismerkedtem meg dr. Reinhard Böttcherrel, a Teológiai és Tanulmányi Osztály tanulmányi titkárával; ő hívott meg az említett LVSZ-munkacsoportba, miután a csoport svéd tagja megbetegedett.

– Minden résztvevő két kérdéskör kidolgozását vállalta. Ön mely problémákkal foglalkozott behatóbban?

–Egység és sokféleség a Bibliában; „egyszerű” bibliaolvasók és szakemberek bibliaértelmezése. De hadd nevezzem meg a többi, szintén nagyon érdekes témát is: hatalom és ideológia a bibliaértelmezésben; az egyház hitelessége és a Biblia tekintélye; lezárt kánon és folyamatos kinyilatkoztatás; módszer és képzelőerő a bibliaértelmezésben; a Biblia mint Isten igéje.

Visszatérve a kérdésére: a Biblia egységének és sokféleségének a témájában élvezetes és gyümölcsöző beszélgetéseket folytattam Diane Jacobson amerikai Ószövetség-professzorral. Ő többek között azt hangsúlyozta, hogy a Bibliában található feszültségek és ellentmondások miként segíthetik elő a Szentírás jobb megértését, egyre mélyebbre vezetve bennünket a könyvek könyvének világába.

– Ön milyen gondolatokat osztott meg beszélgetőpartnerével e dialógus során?

– A lutheri „was Christum treibt” (ami Krisztusra mutat) elv – vagyis hogy Isten igéje mindaz, ami Jézust hirdeti – alapján közelítettem meg a Biblia néhány nehezebben magyarázható vagy akár komoly problémát jelentő szövegrészét. Ilyennek tartom például a nőkre vonatkozó igehelyek némelyikét vagy az erőszak problematikáját feszegető kérdéseket. Utóbbi témát sokan igyekeznek elkerülni. Szerintem ezt nem tehetjük meg. Az a helyes, ha egy bibliakutató az erőszak igei megközelítésével is Krisztusra figyelve foglalkozik.

– A második, Ön által jobban körbejárt kérdés a Biblia „laikus” és „tudós” olvasata volt.

– Igen, erről a szintén ószövetséges dél-afrikai Farisani professzorral beszélgettünk. Meglepetéssel vettem tudomásul, hogy az afrikai teológia mennyire tudatosan és alaposan foglalkozik a gyülekezeti tagokkal való közös bibliaolvasás kérdéseivel, illetve hogy mennyire érzékenyen és önkritikusan szemléli a „szakértők” hozzájárulását. Ők arra is jobban odafigyelnek, hogy a bibliaértelmezéssel kapcsolatos felvetéseket a kérdező problémái, élethelyzete is meghatározzák.

Magam arra kerestem a választ, hogy mivel tartozik a tudós a laikusnak, melyek azok a csapdák és veszélyek, amelyek mellett – a Biblia értelmezéstörténetének ismeretében – semmiképp sem mehetünk el szó nélkül. Gondolok itt például arra, amikor az Újszövetséget az Ószövetség fényében esetleg helytelenül értelmezik: azaz Izraelt csupán az egyház előzményének tekintik.

– A beszélgetések során mi ragadta meg leginkább?

– Igen tanulságos volt a dél-afrikai és az argentin beszámoló arról, hogy ki-ki milyen hatalmi és ideológiai érdekek mentén próbálja a Bibliát saját céljaira felhasználni. Élénk beszélgetés alakult ki az egyház hitelességének témájában is. Ennek kapcsán a malajziai résztvevő mondata maradt meg bennem leginkább: „Mi vagyunk az a Biblia, amelyet az emberek olvasnak.”

Talán a legtöbb szenvedélyt keltő témánk az volt, hogy mit is jelent ma pontosan az, hogy a Biblia Isten igéje – olyannyira, hogy ez a kérdés a varsói megbeszélés után sűrű elektronikus levelezés tárgya lett. A legtöbben egyetértettünk abban, hogy a Biblia mint tanú túlmutat önmagán, Isten valóságára. Nem egy könyvet imádunk tehát, hanem azt, akinek a hűségéről a könyv tanúskodik, annak minden történeti meghatározottságával, belső feszültségével együtt.

– Úgy tudom, hogy a konferencián elhangzottakat egy kötetben summázzák majd.

– A tervek szerint még ebben az évben megjelenik munkánk eredménye, a tizennégy tanulmányt tartalmazó kötet. Reményeink szerint a kötet olvasója is átél majd valamit a közös munka izgalmából, a résztvevőknek a téma és egymás iránt érzett megbecsüléséből, szeretetéből. Aki azonban a Bibliával kapcsolatos egységes, hivatalos „lutheránus” álláspontra számít, az csalódni fog. A könyv valószínűleg tükrözni fogja nemcsak a kulturális sokféleséget, hanem a bibliaértelmezéssel kapcsolatos különböző, időnként ellentétes álláspontokat is. Éppen ez a „fésületlenség” tanúskodik azonban arról, hogy ami bennünket és egyházainkat összeköt, az nem a mindenben azonos gondolkodás, hanem az annál mélyebb közösségvállalás, communio.

Gazdag Zsuzsanna

::Nyomtatható változat::