Élő víz

Hozzászólás a cikkhez

Van úgy, hogy mások lelkesnek látnak, pedig én éppen küszködök? Lehet, hogy tőlem erőt kap valaki, holott én gyengének és csüggedtnek érzem magam?

Mi az, ami lelkesít, és ki az, akinek fontos az én lelkületem?

Egy-egy csüggedt és fáradt pillanatomban szinte hallom nagymamám szavait: „Ne a kapott feladatokat add fel, hanem kérj Istentől mindegyikhez erőt!” Miért működöm úgy, hogy csak szolgálatban érzem igazán értelmesnek az életemet?

„Azért, mert az, aki keresztet hordoz a szívében, a hordozott keresztje által lesz Isten értékes embere. Aki meg tudja őrizni szívét a panaszkodás és lázadás fertőzésétől, azt Isten megáldja Lelke által” – tanított nagyapám.

Isten jól ismer bennünket, hiszen áldásában szüntelenül lelkesít szeretetével:

Fáradt vagyok. – Én majd erőt adok.

Félek mindentől. – Megőrizlek téged.

Egyedül érzem magam. – Feléd fordítom arcomat.

Sötétség vesz körül. – Kegyelmem rád ragyog.

Nyugtalan, elégedetlen vagyok. – Az én békességemet adom neked.

Istennek mindig fontos vagyok, az életem minden pillanatában. A Szentlelkét adja nekem, megáld Szentlelkének erejével, hogy mások számára áldás lehessek. Áldottnak lenni és áldásnak lenni, ez az, ami mindig továbblendíthet. Isten szeretete küzd bennem, értem, általam.

Hálát adok neked, Istenem, hogy minden emberi gyengeségem ellenére feladatot bízol rám. Köszönöm, hogy Szentlelked erejével áldod meg életemet, és így áldás lehetek mások számára. Kérlek, Istenem, segíts abban, hogy áldásodat komolyan vegyem, és általa lelkes maradhassak. Ámen.

Jelzőtűz – Tizenegy bátorító szó. Szerkesztette: Szabó Lajos. Luther Kiadó, Budapest, 2007

Kutyejné Ablonczy Katalin

::Nyomtatható változat::