evél&levél

Hozzászólás a cikkhez

Mint orvos, aki Krisztust szeretném követni, s aki az Evangélikus Teológiai Akadémia levelező tanfolyamát is elvégeztem, kötelességem, hogy tiltakozzam az Evangélikus Élet 2007. július 22-i számában megjelent Van-e köze? című, az El Mondo folyóiratból átvett cikk lapunkban való közlése miatt.

Az olvasókat megtévesztheti, ha az igazságot kereső vagy építő jellegű írások közé egy ilyen cikket emelnek be a többi, ebben a témában megnyilatkozó szerző egyidejű reflektálási lehetősége nélkül. Az átvett írás egy, az életvitelét minden eszközzel igazolni kívánó ember közlése. Egyházunk lapjához méltatlan szavakkal, elferdített, meghamisított teológiával és tudománnyal szennyezi az olvasók lelkét, szellemét. A cikk szerzőjének szívből kívánom, hogy valóban találkozzék a minket személyválogatás nélkül szerető, megmentő, gyógyító Úr Jézus Krisztussal, aki „nem szabta feltételül, hogy az illetők e botrányos tevékenységeiket azonnal szüntessék be” (idézet a cikkből), de aki hatalmával és elbocsátó szavaival képes volt azonnal megszabadítani őket célt tévesztett, bűnös életükből, és utána szívből tudták dicsőíteni Istent.

Krisztus Urunk az élet igéjét, az örömhírt bízta ránk, amikor tanítványain keresztül nekünk is adta a missziói parancsot; ennek a második része: „…tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek…” (Mt 28,20), és akkor számíthatunk rá, hogy velünk van „minden napon a világ végezetéig”. Így lesz eredményes a tanúskodásunk.

A homoszexualitás tekintetében az orvosi tájékoztatáshoz hozzátartozik, hogy bizonyos, részben ellentmondásos tudományos közlések szerint a test felépítésében jele lehet a homoszexuális hajlamnak. A nemi irányultság kialakulásában azonban a környezeté és a nevelésé a döntőbb szerep. Nagyon ritkán előfordulhat, hogy bizonytalan külső megjelenés miatt az újszülött nemét tévesen könyvelik, az így nevelkedőket nehéz átállítani a helyes irányba, pedig az elsődleges nemi jellegért felelős szerveik épen működnek.

Csak a környezet gonosz hatásának tudható be, hogy a történelem folyamán egyes városok (Sodoma és Gomora, Róma és így tovább) lakosságában tömegessé és agresszívvá vált a homoszexualitás. Ha lényeges lenne a manapság szívesen hangoztatott mikroszkopikus eltérés az agyban vagy a génekben, a homoszexuális emberek utód hiányában egyre fogytak volna, s talán ma már nem is lennének.

Akinek hajlama van, jobban vigyázzon! Akinél hajlamosító körülmények vannak, például több fiútestvér után lánynak várták, vagy sok leánytestvér közé született, annak esetében pici kortól fokozottan kell ügyelni a helyes öltözködésre, frizurára, megfelelő sport választására.

Tény, hogy a nemibeteg-gondozóknak nagy feladatot jelent egy-egy beteg kapcsán az esetleg fertőződött partnerek felderítése, mert számuk száznál is több lehet. További nagy veszély, hogy a csábítással vagy kényszerrel megszerzett fiatal partner nagy valószínűséggel nehezen tud megszabadulni ettől a célt tévesztett szexualitástól.

A Római levél világosan beszél arról, hogy „akik az Isten igazságát hazugsággal cserélték fel, azok a teremtményt imádták és szolgálták a Teremtő helyett, aki áldott mindörökké. Ámen. Ezért Isten gyalázatos szenvedélyeknek szolgáltatta ki őket. Mint ahogy asszonyaik felcserélték a természetes érintkezést a természetellenessel, ugyanúgy a férfiak is elhagyták a női nemmel való természetes érintkezést, és egymás iránt gerjedtek fel kívánságukban; férfiak férfiakkal fajtalankodtak, de el is veszik tévelygésük méltó jutalmát önmagukban.” (1,25–27)

Sajnáljuk őket, de az értük és embertársainkért érzett felelősség miatt nem hallgathatjuk el az igazságot. Feladatunk a helyes tájékoztatás és a könyörgés Istenhez, hogy küldjön munkásokat, akik Szentlelke világosságában, erejével tudják Jézus Krisztus Urunk drága vére, halála és feltámadása révén a szabadítást közvetíteni feléjük is.

Róm 1,32 figyelmeztet, hogy nemcsak az van bajban, aki ezeket cselekszi, hanem azok is, akik velük egyetértenek.

Győriné dr. Drenyovszky Irén (Budapest)

::Nyomtatható változat::