Evangélikusok

Hozzászólás a cikkhez

Vagy hogy rendesen idézzük Nagy Ferót: „Illa berek, nádak, erek – motorosok jó emberek.” Sőt Soltvadkerten már annyira jók, hogy egyházi áldást kértek erdélyi túrájuk előtt. A július végén zajló motoros kiránduláson huszonegyen vettek részt, és az indulásnál a búcsúzó családtagok és barátok mellett az evangélikus lelkész is ott volt. Arról kérdeztük Fodor Sándor vállalkozót, az egyházi úti áldás egyik szorgalmazóját, pontosan hogyan is történt mindez.

– Ez egy összeszokott baráti társaság. Több túrát is szerveztünk már így. Útközben alkalomadtán megállunk, és bevárjuk egymást, ha valaki leszakadt. A kapcsolatot rádión tartjuk egymással. Huszonegyen vagyunk, és van még két túravezető. A szállás Csíkszereda mellett, Csíkszépvízen lesz, de előtte és utána egy-egy napot Torockón is eltöltünk.

– Miért kérték az egyházi áldást az út megkezdésekor?

– Egy közös barátunknál tartott vacsorán, mondhatni, tanyapartin ismerkedtem meg Homoki Pál evangélikus lelkésszel. A beszélgetés végén megkérdeztem tőle, hogy nem adna-e egy áldást az út megkezdése előtt.

– Noha nem mindenki evangélikus a csapatban…

– A felekezeti hovatartozás nem játszik szerepet. Amúgy is bemegyünk minden templomba, amelyet érdekesnek, szépnek találunk. Ami miatt még kértem az áldást, az az, hogy Csíkszeredán lesz egy motoros találkozó, amelyhez mi is csatlakozunk. Ennek a végén lesz egy egyházi szertartás, de ezen már nem tudunk részt venni. Ők ott kapják az áldást, mi pedig már azzal megyünk ki…

Homoki Pál soltvadkerti segédlelkész számára új feladat volt az úti áldás, de megtalálta a megfelelő módot és helyet.

– Az erdélyi túrára induló motorosoknak Mózes első könyvébőlválasztottam igét: „Az Úr vezérelt engem ezen az úton az én uram testvérének házához.” Nem volt kérdéses előttem, hogy ezt az áldást nagy örömmel fogom adni az útra kelőknek. Nagyapáink a mezei munka megkezdésekor elmondtak egy imát a szántóföld szélén; nagyanyáink mindig úgy szegték meg a kenyeret, hogy előtte a késsel keresztet rajzoltak az aljára. Mára azonban az áldásmondás-áldáskérés szokása bizony megkopott. Éppen ezért nagyon örülök annak, hogy ezeknek a „marcona” külsejű, ámde nagyon lelkes embereknek igényük támadt az áldáskérésre, a nagy út előtt elmondott közös imára.

– Miért pont ezt a bibliai szakaszt választotta?

– A felolvasott igében Ábrahám elküldi a szolgáját messzire, abba a városba, ahonnan elindult: a földijeihez, a saját véreihez. Ez a motoros kirándulás Erdélybe indul, hogy megnézze, mi van az ottaniakkal, vagy mondhatjuk úgy is, az ott maradottakkal, akik szintén hozzánk tartoznak. Remélem, hogy ez a kirándulás éppen olyan sikerrel jár majd, mint Ábrahám szolgájának küldetése. A parkolóban tartott kis áhítatot és az áldást egyaránt ökumenikus szellemben mondtam.

Kedves lelkész testvérek! Találjuk meg az egyházi jelenlét lehetőségeit a mai világban is! Van rá igény, ha megfelelő módon ajánljuk fel az egyház szolgálatát.

Ifj. Káposzta Lajos

::Nyomtatható változat::