Egyházunk egy-két hete

Hozzászólás a cikkhez

Tanévzáró ünnepi istentiszteletet tartottak június 15-én az Ambrózfalva– Csanádalberti–Pitvarosi Evangélikus Egyházközség mindhárom társult gyülekezetében. Az egyházkerületi elnökség hétvégi nyugat-békési körútjának – Szarvas és Orosháza után – harmadik állomásán, Ambrózfalván az imaház külső-belső felújításáért is hálát adott a gyülekezet. A három társult egyházközség istentiszteletein Gáncs Péter, a Déli Egyházkerület püspöke szolgált igehirdetéssel.

A viharsarki régió gazdasági és szociológiai szempontból legnehezebb helyzetben lévő falvait tömöríti az ambrózfalva– csanádalberti–pitvarosi gyülekezeti társulás. A térségben három évvel ezelőtt indult el a lelki építkezés, amikor Csonka Zsuzsanna helyettes lelkészként megkezdte szolgálatát a három – rendkívül súlyos nehézségekkel küzdő – községben.

Maga a tény, hogy ezeken a településeken tanévzáró istentiszteletek megtartására nyílik lehetőség a helyi óvodás és iskolás gyermekek fellépésével, már önmagában is az éledezésnek, a közösség élni akarásának egyértelmű – és mindeddig nem is remélt, váratlan – jele. A lelkésznő hűséges és áldozatos szolgálatának gyümölcseit, a gyermek- és ifjúsági munka terén elért eredményeit mi sem példázza jobban, mint hogy az istentiszteleteken több gyermek ült a templompadokban, mint felnőtt. A gyülekezetek jövőjének biztató záloga lehet, hogy a gyermekmunka „friss hajtásai” idővel szárba szökkennek, és a gyerekeken keresztül a felnőtt evangélikus lakosságból is egyre életképesebb gyülekezeti közösség szerveződik.

Az istentiszteletek liturgiai szolgálatát Csonka Zsuzsanna helyettes lelkész és Ribár János, a Nyugat-Békési Egyházmegye esperese végezte.

Gáncs Péter püspök Ambrózfalván Lk 17,15.19, Pitvaroson Gal 6,2, Csanádalbertiben pedig Zsolt 85,8 alapján hirdette Isten igéjét. Az elmúlt három év távlatából szemlélve a gyülekezetek ma sem könnyű helyzetét megállapította: az Úr csodásan működik, hiszen a több szempontból is nehéz idők, a viszályoktól sem mentes lelkészváltás után, a nehéz anyagi helyzet ellenére valami mégis megindult ezeken a településeken, a közösségek éledeznek, és a plántálás, az építkezés, a gyógyulás reményteljes jelei talán a gyülekezet lehetséges jövőjét is körvonalazzák. Az egyházkerület lelkészi vezetője hangsúlyozta: bár a gyógyuláshoz szükséges látnunk a beteg pontokat, de észre kell vennünk a biztató folyamatokat, a pozitív életjeleket, a reményteljes változásokat is, és tudnunk kell hálát adni mindezekért, még ha látszólag apróságoknak tűnnek is a hatalmas gondok mellett.

„Ha ezek a kövek beszélni tudnának, vádbeszédet mondanának a mögöttünk lévő embertelen századról. Ha létezik tövig csonkolt gyülekezet, akkor a pitvarosi mindenképpen az” – mondta igehirdetésében a szlovák lakosság kitelepítésére utalva Gáncs Péter a drámai és megrázó látványt nyújtó pitvarosi templomban (képünkön). De mégsem a kövek szavának felerősítése a feladatunk – mutatott rá a püspök –, hanem az új hajtások nevelése. A leírhatatlanul lepusztult templomfalak között ugyanis gyermekek ülnek, ezért talán van remény a megújulásra, egy új jövő felépítésére. Ahol az emberi erő és értelem csődöt mond, ott Isten szeretete csodákra képes: az ország egyik legelesettebb térségében utak nyílnak a folytatás, a továbbhaladás előtt, s ahol előbb a teljes reménytelenség rombolta az emberi lelkeket, ott utóbb azt találjuk, hogy hálaadásra nyílnak ajkaink, s az öröm szavait, a hála énekét a romos falak közül is kivihetjük és továbbadhatjuk a világban.

A Déli Egyházkerület felügyelője, Radosné Lengyel Anna mindhárom gyülekezet közösségét köszöntötte, és szívhez szóló szavakkal hívta fel a gyermekek és fiatalok figyelmét arra, hogy az egyházkerület segítsége mellett a gyülekezetek sorsa és jövője elsősorban az ő kezükben van.

Az egyházkerület elnöksége – Gáncs Péter püspök és Lengyel Anna kerületi felügyelő –, valamint a Nyugat-Békési Egyházmegye elnöksége – Ribár János esperes és Koszorús Oszkár egyházmegyei felügyelő – mezőhegyesi munkaebéd keretében tárgyalt a társult egyházközség vezetőségével az önálló parókus lelkészi állás létrehozásának lehetőségeiről.

P. G.

::Nyomtatható változat::