Egyházunk egy-két hete

Hozzászólás a cikkhez

Tanévzáró ünnepi istentiszteletet tartottak június 15-én az Ambrózfalva– Csanádalberti–Pitvarosi Evangélikus Egyházközség mindhárom társult gyülekezetében. Az egyházkerületi elnökség hétvégi nyugat-békési körútjának – Szarvas és Orosháza után – harmadik állomásán, Ambrózfalván az imaház külsõ-belsõ felújításáért is hálát adott a gyülekezet. A három társult egyházközség istentiszteletein Gáncs Péter, a Déli Egyházkerület püspöke szolgált igehirdetéssel.

A viharsarki régió gazdasági és szociológiai szempontból legnehezebb helyzetben lévõ falvait tömöríti az ambrózfalva– csanádalberti–pitvarosi gyülekezeti társulás. A térségben három évvel ezelõtt indult el a lelki építkezés, amikor Csonka Zsuzsanna helyettes lelkészként megkezdte szolgálatát a három – rendkívül súlyos nehézségekkel küzdõ – községben.

Maga a tény, hogy ezeken a településeken tanévzáró istentiszteletek megtartására nyílik lehetõség a helyi óvodás és iskolás gyermekek fellépésével, már önmagában is az éledezésnek, a közösség élni akarásának egyértelmû – és mindeddig nem is remélt, váratlan – jele. A lelkésznõ hûséges és áldozatos szolgálatának gyümölcseit, a gyermek- és ifjúsági munka terén elért eredményeit mi sem példázza jobban, mint hogy az istentiszteleteken több gyermek ült a templompadokban, mint felnõtt. A gyülekezetek jövõjének biztató záloga lehet, hogy a gyermekmunka „friss hajtásai” idõvel szárba szökkennek, és a gyerekeken keresztül a felnõtt evangélikus lakosságból is egyre életképesebb gyülekezeti közösség szervezõdik.

Az istentiszteletek liturgiai szolgálatát Csonka Zsuzsanna helyettes lelkész és Ribár János, a Nyugat-Békési Egyházmegye esperese végezte.

Gáncs Péter püspök Ambrózfalván Lk 17,15.19, Pitvaroson Gal 6,2, Csanádalbertiben pedig Zsolt 85,8 alapján hirdette Isten igéjét. Az elmúlt három év távlatából szemlélve a gyülekezetek ma sem könnyû helyzetét megállapította: az Úr csodásan mûködik, hiszen a több szempontból is nehéz idõk, a viszályoktól sem mentes lelkészváltás után, a nehéz anyagi helyzet ellenére valami mégis megindult ezeken a településeken, a közösségek éledeznek, és a plántálás, az építkezés, a gyógyulás reményteljes jelei talán a gyülekezet lehetséges jövõjét is körvonalazzák. Az egyházkerület lelkészi vezetõje hangsúlyozta: bár a gyógyuláshoz szükséges látnunk a beteg pontokat, de észre kell vennünk a biztató folyamatokat, a pozitív életjeleket, a reményteljes változásokat is, és tudnunk kell hálát adni mindezekért, még ha látszólag apróságoknak tûnnek is a hatalmas gondok mellett.

„Ha ezek a kövek beszélni tudnának, vádbeszédet mondanának a mögöttünk lévõ embertelen századról. Ha létezik tövig csonkolt gyülekezet, akkor a pitvarosi mindenképpen az” – mondta igehirdetésében a szlovák lakosság kitelepítésére utalva Gáncs Péter a drámai és megrázó látványt nyújtó pitvarosi templomban (képünkön). De mégsem a kövek szavának felerõsítése a feladatunk – mutatott rá a püspök –, hanem az új hajtások nevelése. A leírhatatlanul lepusztult templomfalak között ugyanis gyermekek ülnek, ezért talán van remény a megújulásra, egy új jövõ felépítésére. Ahol az emberi erõ és értelem csõdöt mond, ott Isten szeretete csodákra képes: az ország egyik legelesettebb térségében utak nyílnak a folytatás, a továbbhaladás elõtt, s ahol elõbb a teljes reménytelenség rombolta az emberi lelkeket, ott utóbb azt találjuk, hogy hálaadásra nyílnak ajkaink, s az öröm szavait, a hála énekét a romos falak közül is kivihetjük és továbbadhatjuk a világban.

A Déli Egyházkerület felügyelõje, Radosné Lengyel Anna mindhárom gyülekezet közösségét köszöntötte, és szívhez szóló szavakkal hívta fel a gyermekek és fiatalok figyelmét arra, hogy az egyházkerület segítsége mellett a gyülekezetek sorsa és jövõje elsõsorban az õ kezükben van.

Az egyházkerület elnöksége – Gáncs Péter püspök és Lengyel Anna kerületi felügyelõ –, valamint a Nyugat-Békési Egyházmegye elnöksége – Ribár János esperes és Koszorús Oszkár egyházmegyei felügyelõ – mezõhegyesi munkaebéd keretében tárgyalt a társult egyházközség vezetõségével az önálló parókus lelkészi állás létrehozásának lehetõségeirõl.

P. G.

::Nyomtatható változat::