A hét témája

Hozzászólás a cikkhez

Múlt vasárnap számos hazai gyülekezetünkben hangzott finn nyelven (is) az igehirdetés. A vendégszolgálatra azok közül a pásztorok közül vállalkoztak jó néhányan, akik június 10. és 14. között részt vettek Révfülöpön A hit anyanyelve címmel tartott finnugor lelkészkonferencián. A tanácskozásra Finnországból harmincan érkeztek az Ordass Lajos Evangélikus Oktatási Központba, rajtuk kívül pedig négy észt és öt inkeri evangélikus lelkész is képviselte nyelvrokonainkat. Északi testvéreink delegációját mintegy nyolcvan fõre egészítették ki a magyarországi, illetõleg erdélyi és felvidéki gyülekezetekbõl érkezett szolgatársak.

A hitükben osztozó keresztények örömmel vállalják a határokon és nyelvi korlátokon átívelõ testvéri szeretetközösséget. A finnugor nyelvet nyelvet beszélõ népek lutheránus lelkészei 1981 óta találkoznak egymással rendszeresen a négyévente megrendezett finnugor lelkészkonferenciákon; legutóbb a Romániai Evangélikus- Lutheránus Egyház látta vendégül a résztvevõket Kolozsvárott.

Idén a Magyarországi Evangélikus Egyház volt a házigazda. A visszhangok alapján leírható: a távolról érkezettek is felettébb jól érezték magukat a Balaton partján, ahol – „a magyar tenger” nyújtotta lehetõségek mellé – igazán változatos, tartalmas programot állítottak össze részükre a szervezõk.

A nyitó istentiszteleten dr. Fabiny Tamás püspök ApCsel 16,9–10 alapján hirdette Isten igéjét a révfülöpi evangélikus templomban. A konferencia hivatalos, ám családias légkörû megnyitójának színhelye már az oktatási központ ebédlõje volt. Itt elsõként az intézmény igazgatója, Hafenscher Károly üdvözölte a vendégeket, majd Jari Vilén finn nagykövet, dr. Bereczki András tiszteletbeli észt fõkonzul, Lasztovicza Jenõ, a Veszprém megyei közgyûlés elnöke és Ittzés János elnök-püspök mondott rövid köszöntõt.

A lelkésztalálkozót reggel és este igei elcsendesedések keretezték. Minden napra jutott egy-egy magvasabb teológiai elõadás is, melyeket kiscsoportos beszélgetéseken gondoltak tovább.

A liturgia és az igehirdetés nyelve címmel tartott referátumában Krámer György pilisi esperes egyebek mellett azt hangsúlyozta, hogy kerülnünk kell a kánaáni szóhasználatot, és az ige üzenetét érthetõen kell közvetítenünk mind a gyülekezet, mind pedig a külvilág felé. Az észt elõadóknak – Ants Toomingnak és Mart Jaansonnak – A zene nyelve, énekeink címû beszámolójából például az is kiderült, hogy Észtországot már 1521-ben elérte az evangélikus reformáció, és 1637-ben vehették kézbe az elsõ evangélikus énekeskönyvet. A finn napon Heikki Kotila Imádságaink nyelve címmel tartott elõadást; mintegy a konferencia összegzéseképp állapíthatta meg, hogy az istentisztelet és a fohász – a mûvészettel kiegészülve – együttesen alkotja a hit anyanyelvét. A finn teológiai professzor arról is beszélt, miként változott a mai ember vallásossága; a csend mellett a mozdulatok, a fények, a képek és a szimbólumok vagy akár illatok is közelebb vihetik õt Istenhez.

A konferencia hagyományos programjának számít a különbözõ nemzetek evangélikus egyházainak bemutatása. Ezúttal erdélyi és felvidéki magyar, észt, finn, inkeri, mari, mordvin és magyarországi evangélikusok élete elevenedett meg a prezentációk során.

„Örülök a vendégnek, amikor jön, és örülök neki, amikor elmegy” – idézte záróáhítatában Ittzés János elnök-püspök Fekete István író gondolatait, hozzátéve, hogy ez az általában valószínûleg igaz mondat a konferenciát tekintve semmiképpen sem állja meg a helyét, hiszen Révfülöpön nem vendégek, hanem testvérek töltöttek együtt négy nagyszerû napot.

A Révfülöpön megrendezett konferenciáról a Magyar Televízió Evangélikus magazin címû mûsorában július 6-án láthatunk képes beszámolót.

A finnugor lelkészkonferenciák rövid története

Az önálló államisággal rendelkezõ három finnugor nép – magyar, finn, észt – közötti kapcsolatok a múlt században, a két világháború közti idõszakban mélyültek el, és csúcsosodtak ki a kulturális egyezmények aláírásában 1937-ben. A magyar evangélikus egyház részérõl ez idõ tájt elsõsorban teológushallgatók Finnországba való utazásáról lehetett szó, tanulmányi ösztöndíjjal; ez a forma a szocializmus ideje alatt háttérbe szorult.

Az elsõ nemzetközi finnugor kongresszust 1960-ban rendezték, 1981-ben pedig az elsõ olyan lelkészkonferenciát tartották a finnországi Iisalmiban, amelyre komolyabb magyar delegáció utazhatott; ekkortól kezdték kiépíteni a két ország közötti testvér-gyülekezeti kapcsolatokat is. Ettõl kezdve négyévente szerveztek találkozókat finn és magyar lelkipásztorok részére; ezek az összejövetelek vagy Finnországban, vagy hazánkban zajlottak. Észtek csak nem hivatalosan vettek részt e konferenciákon, õk elõször 1993-ban rendezhettek ilyen tanácskozást. Idõvel – a magyarok révén – erdélyiek, illetve felvidékiek, a finneken keresztül pedig inkeriek, marik és mordvinok is csatlakoztak a résztvevõkhöz.

A tervek szerint legközelebb 2012-ben Észtországban lesz finnugor lelkészkonferencia.

G. Zs.

::Nyomtatható változat::