Gyermekvár

Hozzászólás a cikkhez

A nyári szünet beköszöntével új, ötrészes sorozat indul a Gyermekvár rovatban. Ezúttal Gedeon történetét ismételhetitek át, amely a Bibliában a Bírák könyvében olvasható. Minden alkalommal megoldhattok egy-egy rejtvényt is. A megfejtésként kapott öt szóból a sorozat végeztével egy mondatot olvashattok össze; ezt kell majd elküldenetek szerkesztőségünknek (Evangélikus Élet szerkesztősége, 1085 Budapest, Üllői út 24.). A borítékra írjátok rá: Gyermekvár. Jutalmul a végén ajándékcsomagot kaptok.

1. Nem sokkal azután, hogy az Egyiptomból kivonuló zsidó nép letelepedett új földjén, elfelejtették mindazt a jót, amit az Úrnak köszönhettek. Nem tartották meg Isten törvényét, és sok rosszat elkövettek. Az Úr büntetésül a midjániták kezébe adta őket, ezért a kiválasztott népre nagyon nehéz idők jöttek: elszegényedtek, sokat éheztek, és az állataikat is elvették tőlük.

Amikor már nagyon elkeseredtek, az Úrhoz imádkoztak, hogy segítsen rajtuk. Megbánták engedetlenségüket és azt, hogy annyit vétkeztek. Az Úr pedig elhatározta, hogy megszabadítja őket ellenségeiktől. Kiválasztotta magának a fiatal Gedeont, és elküldte hozzá angyalát.

Gedeon a présházban épp búzát csépelt titokban, mert nem akarta, hogy a midjániták elvegyék tőle a learatott gabonát. Az angyal így köszöntötte őt:

– Az Úr veled van, erős vitéz! Gedeon nem ismerte fel, hogy egy angyallal beszél, ezért így válaszolt:

– Kérlek, uram, ha velünk van az Úr, akkor miért történik ez a sok rossz? Hol vannak azok a csodák, amelyekről atyáink beszélnek nekünk abból az időből, amikor az Úr csodálatos módon kihozta népünket az egyiptomi szolgaságból? Most Midján szolgái vagyunk…

– Menj, és szabadítsd meg Izráel népét a fogságból! Én küldelek el téged!

Gedeon nagyon elcsodálkozott, amikor ezt hallotta, és azt kérdezte:

– Hogyan szabadítsam meg népemet? Hiszen az én nemzetségem a legszegényebb Manasséban, én pedig a legifjabb vagyok a családban.

Az Úr azonban ezt mondta neki az angyal segítségével:

– Én veled leszek, és úgy megvered Midjánt, mintha nem is egy nép lenne, hanem csak egy ember.

– Kérlek, Uram, mutass jelet, hogy valóban te beszélsz velem! Ne menj el, várj meg itt, amíg idehozom neked az ajándékomat!

Az angyal megígérte, hogy ott fog ülni, amíg a fiú vissza nem tér. Gedeon pedig elfutott, levágott egy kecskegidát, finom ételt készített belőle, sütött hozzá kovásztalan kenyeret. A húst kosárba tette, a levét pedig fazékba, majd mindent kivitt vendégéhez a cserfa alá.

– Tedd a húst és a kenyeret erre a sziklára, majd öntsd rá a levét! – parancsolta az angyal.

Miután Gedeon megtette, amit kért tőle, az Úr követe a kezében levő bottal megérintette a húst és a kenyeret. Abban a pillanatban tűz csapott ki a sziklából, a láng pedig megégette a sziklán lévő ételt. Gedeon e csoda láttán felismerte, hogy vendége nem más, mint az Úr követe, az angyal azonban máris eltűnt a szeme elől.

– Jaj nekem, jaj nekem! Az Úr angyalát láttam az előbb! Biztosan meg fogok ezért halni…

Mialatt úrrá próbált lenni ijedségén, Isten szavát hallotta.

– Békesség neked! Ne félj, nem halsz meg!

Amikor a fiú látta, hogy nem fenyegeti őt veszély, hálából oltárt épített az Úrnak.

Rovatgazda: Boda Zsuzsa

::Nyomtatható változat::