Kultúrkörök

Hozzászólás a cikkhez

Evangélikus oktatási intézményekben lép fel a Misztrál együttes „rendhagyó irodalomórák” keretében az ország számos pontján. Énekelt irodalom – ez már önmagában is érdekes. Ami pedig rendhagyó, az – felidézve diákkori emlékeimet – rögtön izgalmassá válik. Feltehetően így vannak ezzel a mai fiatalok is… Az együttes fellépett már Miskolcon az evangélikus templomban, Balatonbogláron a Somogy-Zalai Egyházmegye hagyományőrző ifjúsági napján, a soproni líceumban, az Evangélikus Egyház Aszódi Petőfi Gimnáziuma és Kollégiumában – éppen a költészet napján, április 11-én –, beszélgetésünk hetében pedig a Deák Téri Evangélikus Gimnázium diákjaival találkoztak.

Az együttes a legendás Nyugat című irodalmi folyóirat indulásának századik évfordulója alkalmából készítette el a lapot „fórumukká választó” alkotók, írók, költők életműve előtt tisztelegő műsorát. A megzenésített verseket tartalmazó összeállításban az úgynevezett első nemzedék – Ady Endre, Kosztolányi Dezső, Juhász Gyula és Tóth Árpád – versei mellett az 1920-as, majd ’30-as években indult második és harmadik nemzedék – többek között József Attila, Radnóti Miklós, Szabó Lőrinc és Dsida Jenő – munkái is szerepelnek.

A műsor modulrendszerű felépítése lehetővé teszi, hogy koncertszerű előadásként, rendhagyó irodalomóraként hosszabb vagy rövidebb változatban, akár versmondó szereplővel is kiegészülve hangozzék el. A megzenésített költeményekhez az alkotók életútjához kapcsolódó és a korszakos jelentőségű folyóiratról szóló átkötő szövegek társulnak. A repertoár folyamatosan bővül a jubileumi esztendő során született új megzenésítésekkel is, amint a diákok már több evangélikus iskolánkban – legutóbb június 9-én a Deák téren – megtapasztalhatták.

Török Mátéval, az együttes egyik tagjával beszélgettem. Már az első kérdésemmel kapcsolatosan tisztáztuk: a Misztrál nem zenekar, hanem együttes. Ez bizony nagy különbség, mert utóbbiban benne van az „együtt” szó, ami számukra döntő jelentőségű. Szóvivőjük, frontemberük sincs, azaz mindannyian azok: mikor ki ér éppen rá, az jelenik meg a médiában. Barátság és munka ekképp összefonódik.

– Hogyan jut el egy népszerű és ismert együttes evangélikus iskolákba? Miért és miként jött létre ez a találkozás?

– Tapasztalatom szerint az egyházi intézmények a legnyitottabbak a rendhagyó irodalomórákra. Ezek az iskolák adnak arra, hogy helyet kapjon az órák keretében az „emészthető műfajnak” is nevezhető verséneklés. A fiatalok jobban befogadják a megzenésített költeményeket; egy Balassi-vers üzenete például könnyebben eljut egy kilencedikes diákhoz, ha a fejében dallam társul hozzá.

A Nyugat idei évfordulója kapocs lehet most: alkotói még „közel vannak” hozzánk – nyelvezetükben is. Talán van, aki még emlékszik rá: volt egy kis kötet, a címe ARJ – Válogatás Ady Endre, József Attila, Radnóti Miklós műveiből; én magammal hordtam diákkoromban, és olvasgattam. A Nyugatban több mint három évtized alatt rendkívüli szellemi erő koncentrálódott, amely hatalmasat robbant, és valószínűleg még ötszáz év múlva is hatni fog.

A nyugatosok gondolatai örök érvényűek, és a megzenésítés által a mai kamaszok kérdéseire is választ adhatnak. Mi egyfajta értelmezést kínálunk, de a kérdéseket kinek-kinek magának kell megfelelnie. Ezzel a zenés-verses elgondolkozással- elgondolkoztatással talán tudunk segíteni a fiataloknak az elmélyülésben. Felcsendül népzene, világzene, rock és blues, van vidámság is, szóval ezek az órák valóban rendhagyóak.

– Hogyan fogadják a műsort a diákok? Fiatalok énekelnek nekik, különleges hangszereket szólaltatnak meg előttük – eleve jó kezdet…

– Fogékonyak. Talán azért is, mert otthonról többet kapnak, többet hoznak. Ez befolyásolja az érdeklődésüket. Az evangélikus gimnáziumokban tanuló gyerekek, úgy tapasztaljuk, sokkal nyitottabbak, mint az állami iskolák diákjai; utóbbiakban sok esetben sokkal nehezebb koncertet adni. Ezek a rendhagyó irodalomórák ugyanis nem úgy néznek ki, hogy az elejétől a végéig egyben lejátszunk egy műsort, az elsőtől a tizenötödikig végigmegyünk a listán, hanem két-három dal után fel lehet mérni, hogy milyen a hallgatóság, és aszerint alakítjuk a továbbiakat. Minden esetben máshogyan alakul az óra. Nagyon pozitív tapasztalatom volt Aszódon; ott például sokkal több elgondolkodtató vers fért bele a koncertbe – Ady, Radnóti művei –, mint máshol. Ha azt látjuk, hogy a gyerekek nem annyira „vevők”, elkezdenek beszélgetni, esetleg nem értik meg a vers mondanivalóját, akkor váltani kell vidám népdalokra, netán erotikus népköltészetre.

Lelki harmóniába kerülni önmagunkkal – talán így lehetne röviden kifejezni a célt, amelynek eléréséhez a Misztrál megtalálta a maga sajátos, igényes útját, s amelynek megvalósításához közelebb viszi a költészet és a zene szerelmeseit.

---

Az 1997-ben alakult Misztrál együttes ismert és kevésbé ismert hazai és külföldi költők verseit zenésíti meg egyéni hangon. Dalaikban ötvöződik a történelem, a hagyomány és a különleges, gyökereiben magyar és modern dallamvilág.

Megalakulásuk után egy évvel, 1998 júliusában a XIX. Kaláka folkfesztiválon megnyerték a Kaláka Alapítvány fődíját. 2006-ban Bartók Béla-díjat, 2008-ban pedig Balassi Bálint-emlékérmet kaptak. 2002-ben útjára indították az évenként megrendezett Regejáró Misztrál fesztivált Nagymaroson, amely immár hagyományossá vált a Dunakanyar szívében. Az elmúlt esztendőkben számos külföldi meghívásnak is eleget tettek: eljutottak a Felvidékre, Erdélybe, Kárpátaljára, Lengyelországba, Észtországba, Finnországba, Olaszországba és az Egyesült Államokba is.

A fesztiválokon és a világot járva az értékes irodalmi-zenei kultúrát kívánják bemutatni és megszerettetni az igényes zenét kedvelő – remélhetően egyre nagyobb számú – közönséggel. Ezt a célt szolgálja a folyamatosan bővülő Regejáró Misztrál Művészeti Klub is, amely immár az ország több városában működik, és egyre nagyobb népszerűségnek örvend. A klubhálózat estjein havi rendszerességgel fellépő Misztrál együttes mellett a hazai zenei élet számos jeles szereplője is gazdagítja a programot.

A július 18. és 20. között Nagymaroson hat helyszínen, huszonöt előadással – például a Kaláka, a Szélkiáltó és a Tolcsvay-trió fellépésével – tartandó VII. Regejáró Misztrál fesztiválon dalnokversenyt is rendeznek, hiszen ezek a verses-zenés irodalmi találkozások nemcsak zenélni, hanem együtt zenélni, énekelni, tehetségeket felfedezni is hivatottak.

A Misztrál szívesen várja a felkéréseket, meghívásokat az év folyamán lelkészektől, pedagógusoktól. Ehhez nem kell mást tenniük az érdeklődőknek, mint kapcsolatba lépni az együttessel a Magyarországi Evangélikus Ifjúsági Szövetség elérhetőségein vagy közvetlenül a www.misztral.hu weboldalon felkínált lehetőségek egyikén keresztül.

Kőháti Dóra

::Nyomtatható változat::