Keresztutak

Hozzászólás a cikkhez

Az Ok­ta­tá­si és Kul­tu­rá­lis Mi­nisz­té­ri­um (OKM) Egy­há­zi Kap­cso­la­tok Tit­kár­sá­ga 2007-ben tu­do­má­nyos kon­fe­ren­ci­át szer­ve­zett Egy­há­zak és to­le­ran­cia Ma­gyar­or­szá­gon cím­mel a val­lá­si to­le­ran­cia el­vét meg­le­pő tisz­ta­ság­gal meg­szö­ve­ge­ző 1947. évi XX­XI­II. tör­vény meg­szü­le­té­sé­nek hat­va­na­dik év­for­du­ló­ja al­kal­má­ból. A ta­nács­ko­zá­son el­hang­zott elő­adá­sok szer­kesz­tett vál­to­za­tai­ból ta­nul­mány­kö­tet ké­szült az Egy­há­zi Kap­cso­la­tok Tit­kár­sá­ga és a Mis­kol­ci Egye­tem Böl­csé­szet­tu­do­má­nyi Ka­ra kö­zös szer­ve­ző­mun­ká­já­nak ered­mé­nye­kép­pen. A kon­fe­ren­cia cí­mét vi­se­lő ki­ad­vány be­mu­ta­tó­já­ra de­cem­ber 18-án ke­rült sor az OKM épü­le­té­ben.

A könyv­be­mu­ta­tón meg­je­len­te­ket dr. Csep­re­gi And­rás, az OKM Egy­há­zi Kap­cso­la­tok Tit­kár­sá­gá­nak ve­ze­tő­je kö­szön­töt­te. A tit­kár­ság­ve­ze­tő az 1947. évi val­lá­si tör­vény meg­szü­le­té­sé­nek hat­va­na­dik év­for­du­ló­ja al­kal­má­ból szer­ve­zett ta­va­lyi tu­do­má­nyos kon­fe­ren­cia elő­adá­sa­i­ból szer­kesz­tett könyv is­mer­te­té­se­kor ki­fej­tet­te: nem igaz az a köz­ke­le­tű el­gon­do­lás, mely sze­rint a to­le­ran­cia a gyen­gék jel­lem­ző­je, akik ké­szek el­ve­i­ket, né­ze­te­i­ket és ál­lás­pont­ju­kat fel­ad­ni. El­len­ke­ző­leg: „A to­le­ran­cia az erő­sek lel­ki és szel­le­mi ál­la­po­ta, mert leg­in­kább ők ké­pe­sek ar­ra, hogy akár leg­szen­tebb gon­do­la­ta­i­kat és el­ve­i­ket is a má­sik fél kri­ti­ká­ja alá ves­sék, ter­mé­sze­te­sen anél­kül, hogy val­lá­sos meg­győ­ző­dé­sü­ket, hi­tü­ket és iden­ti­tá­su­kat fel­ad­nák.” A most el­ké­szült ki­ad­vány szel­le­mi­sé­ge és ta­nul­má­nyai is ezt tá­maszt­ják alá.

A ta­nul­mány­kö­tet tar­tal­má­ról dr. Ba­logh Mar­git egy­ház­tör­té­nész, a Ma­gyar Tu­do­má­nyos Aka­dé­mia (MTA) Tár­sa­da­lom­ku­ta­tó Köz­pont­já­nak igaz­ga­tó­ja nyúj­tott át­te­kin­tést. Hang­sú­lyoz­ta, hogy az 1947. évi tör­vény rend­kí­vü­li mó­don ha­la­dó szel­le­mi­sé­gű volt, mert a be­vett és az el­is­mert val­lás­fe­le­ke­ze­tek kö­zöt­ti kü­lönb­sé­ge­ket meg­szün­tet­te. Így ez a két ka­te­gó­ria egyen­lő bá­nás­mód­ban ré­sze­sült az ál­lam ré­szé­ről, s csak a jel­lem­ző­en leg­ki­sebb és leg­fi­a­ta­labb, úgy­ne­ve­zett „el nem is­mert” fe­le­ke­ze­tek­nek nem adott jog­egyen­lő­sé­get. Ba­logh Mar­git ar­ra is rá­mu­ta­tott, hogy az eh­hez a kon­fe­ren­ci­á­hoz és a meg­je­lent kö­tet­hez kap­cso­ló­dó ku­ta­tá­sok a tör­té­net­tu­do­mány szá­má­ra is új ered­mé­nye­ket hoz­tak, az 1947-ben született tör­vény lét­re­jöt­té­nek kö­rül­mé­nye­it vizs­gá­ló és hát­te­rét sok­fé­le szem­szög­ből elem­ző elő­adá­sok pe­dig a je­len­le­gi kor­mány­zat­nak is ad­hat­nak öt­le­te­ket az egy­há­zak­kal va­ló kap­cso­lat­tar­tás fej­lesz­té­sé­re vo­nat­ko­zó­an.

A ta­va­lyi kon­fe­ren­cia egyik elő­adó­ja, dr. Fa­ze­kas Csa­ba tör­té­nész, a Mis­kol­ci Egye­tem Böl­csé­szet­tu­do­má­nyi Ka­rá­nak dé­kán­ja ki­emel­te, hogy az 1947. évi tör­vényt mél­tat­la­nul fe­led­te el az utó­kor – ez még an­nak el­le­né­re is ki­je­lent­he­tő, hogy a to­váb­bi évek­ben a ha­ta­lom ideo­ló­gi­ai okok mi­att „már nem bá­bás­kod­ha­tott a vég­re­haj­tá­sa fö­lött”. A kö­tet ta­nul­má­nyai ab­ban pró­bál­nak át­fo­gó se­gít­sé­get nyúj­ta­ni az ol­va­só­nak, hogy mi­nél szé­le­sebb össze­füg­gé­sek­ben gon­dol­kod­has­son a val­lá­sok és az egy­há­zak vi­szo­nyá­ról, a val­lás és a to­le­ran­cia kö­zöt­ti kap­cso­lat­ról.

A ki­ad­vány egy­út­tal se­gít ki­iga­zod­ni az alap­ve­tő egy­há­zi fo­gal­mak kö­zött, és vi­lá­go­san meg­fo­gal­ma­zott cél­ja sze­rint op­ti­má­lis eset­ben hoz­zá kí­ván já­rul­ni ah­hoz is, hogy „az egy­há­zak ön­szán­tuk­ból, kény­sze­rí­tő erők nél­kül bé­ké­ben él­je­nek egy­más mel­lett”.

A ke­res­ke­del­mi for­ga­lom­ban nem kap­ha­tó kö­te­tet el­ső­sor­ban fel­ső­ok­ta­tá­si in­téz­mé­nyek­hez, egy­há­zi és vi­lá­gi könyv­tá­rak­hoz jut­tat­ják el ku­ta­tá­si cé­lok­ra, de az Egy­há­zi Kap­cso­la­tok Tit­kár­sá­gá­nak cí­mén ér­dek­lő­dő ma­gán­em­be­rek is meg­ren­del­he­tik.

P. G.

::Nyomtatható változat::