Kultúrkörök

Hozzászólás a cikkhez

Szlovákia gondot visel műemlékeire – erről mindenki meggyőződhet északi szomszédainkhoz látogatva. Legyen szó a Szepesség várairól, a tetszetősen berendezett főúri kastélyokról, Pozsony vagy a „keleti főváros”, Kassa történelmi belvárosáról vagy akár a dél-szlovákiai falvak Árpád-kori templomairól. Mindezek mögött ott húzódik az egészséges, de – fiatal országról lévén szó – néha túlzó nemzeti öntudat és az ebben gyökerező jelentős állami szerepvállalás. Sajnos azonban mindez sem a szlovákiai, sem az itthoni magyarság számára nem szerezhet felhőtlen örömöt, hiszen – a közös történelmi múlthoz hasonlóan – az egyes műemlékek históriája is kizárólagosan szlovák jelleget kap; könnyen tetten érhető az ezzel kapcsolatos határozott és erőteljes „magyartalanítási” szándék.

Az Árpád-kori műemlékeket őrző helységek között különösen érdekes egy viszonylag kis település, a Felvidék kapujában, Esztergomtól mindössze tizenöt kilométerre fekvő Bény (szlovákul Bíňa), ahol két jelentős egyházi emlék, egy rotunda és egy monumentális monostortemplom is található – melyek magyar jellegüket és gyülekezetüket továbbra is hűen őrzik.

A Tizenkét Apostol-rotundát – azaz centrális elrendezésű kerek templomot – 1140 környékén emelték. A román kori épület belsejében a tizenkét apostolra utalva tizenkét boltíves fülke található. Ablakainak sorsát az építészeti stílusok játéka határozta meg: a román koriakat az 1755-ben zajlott barokk átalakítás során falazták be, és csak a második világháborút követő felújításkor kerültek ismét napvilágra; barokk ablakait ellenben ekkor távolították el. A háborús sérülések „pozitív” hatása volt az is, hogy ekkor „bújtak elő” a barokk díszítések alól az Árpád-kori falfestmények. A rotunda tetejét eredetileg fazsindely fedte, csúcsán Szent István apostoli kettős keresztje látható.

A kerek templom közelében álló, franciaországi megoldásokat idéző, szintén román stílusú apátsági monostort 1217-ben építették. A Szűz Mária tiszteletére emelt templomot és kolostort a területet birtokló Hont-Pázmány nemzetség leszármazottja, Omódé fia István alapította a premontrei szerzetesrend számára. A későbbi századokban gótikus, később barokk stílusban építették át, majd egy 19. századi renoválás után 1896–98-ban Henszlmann Imre ötletei alapján neoromán stílusban állították helyre feltételezett eredeti állapotát. A templomhoz épített kolostorépület viszont az idők folyamán elpusztult.

A jellegzetes, kéttornyú istenházának a 20. században elszenvedett – világháborús és egyéb – sérüléseit többszöri felújítás során állították helyre, eredeti pompájában alkalmassá téve az épületet hitéleti és turisztikai célokra.

– rezsabek –

::Nyomtatható változat::