Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Evangélikus Élet
- Archívum
- 2009
- 01
- Kedves Zsolt!
Élő víz
Hozzászólás a cikkhez
Kedves Zsolt!
Köszönöm azt a pohár forralt bort, amelyet te vettél néhány napja a karácsonyi vásárban. Nem, nem azt, amelyiket nekem szántál. Azt már megköszöntem ott helyben, amikor a szemerkélő eső és a hűvös szél elől behúzódtunk a ponyvák alá. Igen, az is jólesett: nemcsak a fűszerezését találták el a vendéglátók, hanem teljesen fel is melegített a zord időben.
Most azonban a másikat köszönöm neked. Azt, amelyet nem nekem vettél. Egyszer kibontottad magad a szabadtéri székben elhelyezett pléd védelméből, odamentél a pulthoz, kértél egy pohár forró italt, és megkínáltál valakit. Egy embert, aki akkor talán már napok óta nem evett egy falatot sem. Talán el is felejtette már, mit jelent egy pohár meleg folyadék okozta öröm. Azt a férfit, akit akkor, azon az estén talán csak te vettél észre a vásári forgatagban, túl az értékes portékákat kínáló faházakon és az izzókkal feldíszített fenyőfákon.
Akkor nem beszéltünk erről. Csak annyit mondtál, hogy nem fogadta el. De többet nem foglalkoztunk vele. Talán azért, mert nem illett a fahéjas-szegfűszeges hangulatba valaki, akinek lehet, hogy nem illata, hanem szaga van. Talán azért, mert mi, akik még ott ültünk veled az asztalnál, fáradtnak éreztük magunkat ahhoz, hogy más baját is magunkkal vigyük. Talán azért, mert olyan ciki, túl „nyálas” lett volna beszélni erről a jelenetről. (Látod? Ide jutott a világunk! Egy pohár borral történő vendéglátásról sem beszélünk szívesen…) Nem beszéltünk róla, ezért megköszönni sem tudtam.
Itt fejezem hát ki a hálámat. Mert bár visszautasítottak, igazi ünnepet tudtál varázsolni egy kommerciális adventbe. Bebizonyítottad, hogy nem kell nagy dolgokat tennünk, hegyeket megmozgatnunk, csak kinyitni a szemünket és adni, amit tudunk. Pedig tudom, hogy neked sem volt sok. Előtte gondosan számoltad a zsebedben az érméket és a fizetés átutalásáig hátralévő napokat. Azonban elég volt csupán akarnod változtatni egy picit ezen az egyenlőtlen világon…
Bebizonyítottad, hogy az igazi szeretet „nem kérkedik, nem fuvalkodik fel” (1Kor 13,4), csak csendben odamegy a pulthoz, kikér egy pohár forralt bort és odaadja a szomjazó és didergő embernek.
Köszönöm hát még egyszer azt a pohár forralt bort… Szeretettel üdvözöl:
Jenő
::Nyomtatható változat::
|