evél&levél

Hozzászólás a cikkhez

Ujjongó lélekkel vártam azt a pillanatot, amikor Sárszentlőrinc gyönyörű evangélikus templomának tornyában az új lakó, a háromszáztíz kilogrammos, H hangú harang megszólal. A háború áldozata lett az előző, a középső harang, s e helyett kaptunk újat.

Igen, vannak még csodák ebben a sötétedő, önző világban is. Fel-felgyullad néhány fénysugár, oszlatva a ködöt. Isten által megszentelődött lelkületű emberek égő gyertyákkal mutatják az igazán járható utat. Urunk kiválasztja azt az „eszközt”, amely vagy aki által gazdagabbá válik a közösség. Mintha azt üzenné: „Nem halljátok meg a két harang hangját?! Kaptok egy harmadikat.” Talán ez a három megszentelt tárgy hangosabban üzen.

Bizony! Szólnak a harangok. Csak tiszták legyenek a lelki fülek a hallásra, s a szív nyitott legyen a befogadásra.

De ki az „eszköz”, kinek köszönhetjük ezt az ajándékot? Egy szelíd, csendes, szerény embernek, aki úgy ad, mintha kapna.

Dr. Kéry Lajos Budapesten született. Elődei 1900-ban kerültek a fővárosba Sárszentlőrincről. Nagyanyja (ősei a nyolc falualapító között voltak), Szivós Julianna elmondásából tudta meg, hogy lelki otthonukat az akkor szerveződő fasori gyülekezetben találták meg. A nagymama sokat beszélt szeretett szülőfalujáról, és a kis unoka átérezte az élményeket.

Példás hívő családban nőtt fel, presbiter volt édesapja, azok voltak nagybátyjai is. Kisgyermekként átélt egy légiriadót a vasárnap délelőtti istentiszteleten, amikor a hívek a fasori gimnázium pincéjébe menekültek. Hallották a bombák becsapódásainak zaját. Hazafelé a romok és halottak szörnyű látványa tárult eléjük. Otthon hálaadásra ültek össze megmaradásukért, és vezérigét választottak, 2Tim 2,19 egy részét: „Ismeri az Úr az övéit…” Ez az ige elkísérte, erősítette, bátorította, vigasztalta őket a hitben, az élet terheinek elhordozásában.

Kéry Lajos tiszteletteljes hangon sorolta meghatározó, példaképeivé vált lelkészeinek nevét: Kemény Lajos, Keken András. Amíg lehetett, egyházi iskolába járt. Hitet és embert próbáló nehéz időkben is ott volt az alkalmakon.

1962-ben a Budapesti Orvostudományi Egyetem Ortopédiai Klinikájára került. Egy évet Utrechtben, fél évet Londonban tanult. 1981-ben az orvostudományok kandidátusa lett. Jelenleg a Szent Rókus Kórházban főorvos. 1971-ben a fasori gyülekezet presbitere, majd 2000-ben a Pesti Egyházmegye felügyelője lett.

Kitüntették a Déli Egyházkerület Hűségérmével és a Prónay Sándor-emlékplakettel.

Dr. Kéry Lajos az elismeréseket az ige fényében értékeli: „Azért tehát ti is, ha teljesítettétek mindazt, amit parancsoltak nektek, mondjátok ezt: haszontalan szolgák vagyunk, azt tettük, ami kötelességünk volt.” (Lk 17,10) A nagylelkű adakozó még hozzáfűzi: „Magam részéről pedig úgy tekintem, hogy ezzel az a szellemiség nyert elismerést, amelyet családunk Sárszentlőrincről hozott a fővárosba. Hithű elődeimtől ezt az életformát tanultam. Istennek legyen hála áldozatos életükért! Most, életpályám őszén elmondhatom, hogy mindig arra törekedtem, hogy ne legyek méltatlan családi vezérigémhez: »Ismeri az Úr az övéit…«”

„Adománylevél

A Sárszentlőrinci Evangélikus Egyházközség presbitériumának

Sárszentlőrinc Testvéreim az Úrban!

A mindenható, nagy Isten gondviselő jósága iránti hálából adományozom a sárszentlőrinci evangélikus templomba e 310 kg súlyú, H hangú harangot, amelyet Gombos Lajos aranykoszorús harangöntőmester készített őrbottyáni öntödéjében a 2008. évben.

Zengjen e harang szava: az Atya, Fiú, Szentlélek, Szentháromság egy igaz Isten örök dicsőségére; a Sárszentlőrinci Evangélikus Gyülekezet épülésére; az innen elszármazottak emlékére. Bátorítson és vigasztaljon a hitben Pál apostol szavával: „Ismeri az Úr az övéit.” II. Tim 2,19.

Kérem a gyülekezet mindenkori presbitériumát, hogy gondoskodjék e harang rendeltetés szerinti használatáról, a helyi szokásoknak megfelelően. Budapest, 2008. október

»Isten a mi oltalmunk és erősségünk!« (Zsolt 46,2)

Dr. Kéry Lajos

::Nyomtatható változat::