Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Evangélikus Élet
- Archívum
- 2009
- 04
- Megosztottság, a fájdalmas hungarikum
Keresztutak
Hozzászólás a cikkhez
Megosztottság, a fájdalmas hungarikum
A Magyarországon körülbelül két évtizedes múltra visszatekintő ökumenikus imahét hagyományosan a felekezetekre szabdalt kereszténység híveinek egységéért jött létre. A nyolc napig tartó imahét napjain a különböző felekezetű gyülekezetek ökumenikus közösségben tartanak istentiszteleteket az ország településein, és köztudottan a keresztények lelki egységéért imádkoznak.
A 2009. évi imahét tematikáját szemügyre véve elgondolkodtató és ígéretes színfoltokat is észrevehetünk. Ez a színesedés nem az imatémák tematikus bővülését jelenti, hanem az imahét „alapfunkcióján” jellegében és minőségében is túlmutató kezdeményezést. Az idei imahét témájának a koreai keresztényektől származó alapötletét és eredetét megvizsgálva ugyanis olyan sajátos kontextusra bukkanunk, amelyből a számunkra, magyar nemzetiségű keresztények számára jelentőségteljes konzekvenciák is adódnak.
A koreai keresztények témamegjelölése a vallási, felekezeti megosztottságon túl egy sokkal súlyosabb, emberi életeket és kapcsolatokat húsba vágóan érintő helyzetből fakad: a koreai népet az ötvenes évek elején olyan horderejű nemzeti és politikai megosztottság sújtotta, amely országuk kettészakadását és a különváló országrészek egymástól való elkülönülését eredményezte. Nem egyszerűen népcsoportok, etnikumok vagy társadalmi csoportosulások, politikai szekértáborok szeparálódtak el egymástól, hanem családi, baráti, szoros embertársi kapcsolatok szakadtak meg traumatikus hirtelenséggel és az évtizedek múlásával helyrehozhatatlanul.
Egy ilyen abszurd helyzetnek a súlyosan romboló társadalom-lélektani következményeit végiggondolva nem lehet nem észrevenni a koreai kezdeményezés fájdalmasan aktuális magyar vonatkozásait és – ha nem is ekvivalens, de sok vonásában hasonló – párhuzamait.
Megosztottság és szétszakítottság bennünket, magyarokat többszörösen is sújt. Bár országunk jelenleg csak egy van, nemzetünk „korpuszát” mégis érték történelmünk során olyan drasztikus „szakítások”, melyek következtében honfitársainknak határainkon kívül, más országok állampolgáraiként kell élniük.
A rendszerváltás óta eltelt időszakban a politikai megosztottság – sok esetben tudatosan generált – kollektív tébolya okoz olyan szétszakítottságot a nemzet testén belül, amely az elmúlt években munkatársi, baráti, sőt családi kapcsolatokat volt képes szétrombolni. Márpedig a szűk látókörű, magán- és csoportérdekeken alapuló pártpolitika által (mesterségesen) előidézett társadalmi megosztottságnak, az egyéni és kollektív meghasonlásnak a meggyógyítása bármely országnak, nemzetállamnak elemi érdeke. Különösen válságok, nehéz gazdasági helyzetek idején fontos a nézetkülönbségeket felülíró összefogás, a közös célokért való cselekvés prioritása.
A koreai fohásznak bennünket, magyarokat szíven kell találnia. Csak sajnálhatjuk, hogy az idei ökumenikus imahét magyarországi megnyitó istentiszteletén – bár két igehirdetés is elhangzott – nem kerültek szóba ezek a sajátosan magyar és rendkívül sürgetően aktuális imatémák, valamint az a belső, lelki igény sem, hogy a nyolc nap tematikáján túl saját, „külön bejáratú” megosztottságaink gyógyulásáért is imádkozzunk. (Bölcskei Gusztáv református püspök halvány, óvatos és implicit utalása a határokon túli magyarságra ezt az igényt teljes mélységében nem volt képes artikulálni.)
Ahogy a koreaiak imája is túlmutat a keresztény felekezeti megosztottságon, és nemzetük felemelkedését nem tudják elképzelni a régóta vágyott nemzeti egység megvalósulása nélkül, úgy nekünk, magyarországi keresztényeknek is van miért imádkoznunk a magyar egységért – többféle szempontból is.
– TIR –
::Nyomtatható változat::
|