Keresztutak

Hozzászólás a cikkhez

A Ma­gyar­or­szá­gon kö­rül­be­lül két év­ti­ze­des múlt­ra vissza­te­kin­tő öku­me­ni­kus ima­hét ha­gyo­má­nyo­san a fe­le­ke­ze­tek­re szab­dalt ke­resz­tény­ség hí­ve­i­nek egy­sé­gé­ért jött lét­re. A nyolc na­pig tar­tó ima­hét nap­ja­in a kü­lön­bö­ző fe­le­ke­ze­tű gyü­le­ke­ze­tek öku­me­ni­kus kö­zös­ség­ben tar­ta­nak is­ten­tisz­te­le­te­ket az or­szág te­le­pü­lé­se­in, és köz­tu­dot­tan a ke­resz­té­nyek lel­ki egy­sé­gé­ért imád­koz­nak.

A 2009. évi ima­hét te­ma­ti­ká­ját szem­ügy­re vé­ve el­gon­dol­kod­ta­tó és ígé­re­tes szín­fol­to­kat is ész­re­ve­he­tünk. Ez a szí­ne­se­dés nem az ima­té­mák te­ma­ti­kus bő­vü­lé­sét je­len­ti, ha­nem az ima­hét „alap­funk­ci­ó­ján” jel­le­gé­ben és mi­nő­sé­gé­ben is túl­mu­ta­tó kez­de­mé­nye­zést. Az idei ima­hét té­má­já­nak a ko­re­ai ke­resz­té­nyek­től szár­ma­zó alap­öt­le­tét és ere­de­tét meg­vizs­gál­va ugyan­is olyan sa­já­tos kon­tex­tus­ra buk­ka­nunk, amely­ből a szá­munk­ra, ma­gyar nem­ze­ti­sé­gű ke­resz­té­nyek szá­má­ra je­len­tő­ség­tel­jes kon­zek­ven­ci­ák is adód­nak.

A ko­re­ai ke­resz­té­nyek té­ma­meg­je­lö­lé­se a val­lá­si, fe­le­ke­ze­ti meg­osz­tott­sá­gon túl egy sok­kal sú­lyo­sabb, em­be­ri éle­te­ket és kap­cso­la­to­kat hús­ba vá­gó­an érin­tő hely­zet­ből fa­kad: a ko­re­ai né­pet az öt­ve­nes évek ele­jén olyan hord­ere­jű nem­ze­ti és po­li­ti­kai meg­osz­tott­ság súj­tot­ta, amely or­szá­guk ket­té­sza­ka­dá­sát és a kü­lön­vá­ló or­szág­ré­szek egy­más­tól va­ló el­kü­lö­nü­lé­sét ered­mé­nyez­te. Nem egyszerűen népcsoportok, etnikumok vagy társadalmi csoportosulások, politikai szekértáborok szeparálódtak el egymástól, hanem családi, baráti, szoros embertársi kapcsolatok szakadtak meg traumatikus hirtelenséggel és az évtizedek múlásával helyrehozhatatlanul.

Egy ilyen ab­szurd hely­zet­nek a sú­lyo­san rom­bo­ló tár­sa­da­lom-lé­lek­ta­ni kö­vet­kez­mé­nye­it vé­gig­gon­dol­va nem le­het nem ész­re­ven­ni a ko­reai kez­de­mé­nye­zés fáj­dal­ma­san ak­tu­á­lis ma­gyar vo­nat­ko­zá­sa­it és – ha nem is ek­vi­va­lens, de sok vo­ná­sá­ban ha­son­ló – pár­hu­za­ma­it.

Meg­osz­tott­ság és szét­sza­kí­tott­ság ben­nün­ket, ma­gya­ro­kat több­szö­rö­sen is sújt. Bár or­szá­gunk je­len­leg csak egy van, nem­ze­tünk „kor­pu­szát” még­is ér­ték tör­té­nel­münk so­rán olyan drasz­ti­kus „sza­kí­tá­sok”, me­lyek kö­vet­kez­té­ben hon­fi­tár­sa­ink­nak ha­tá­ra­in­kon kí­vül, más or­szá­gok ál­lam­pol­gá­ra­i­ként kell él­ni­ük.

A rend­szer­vál­tás óta el­telt idő­szak­ban a po­li­ti­kai meg­osz­tott­ság – sok eset­ben tu­da­to­san ge­ne­rált – kol­lek­tív té­bo­lya okoz olyan szét­sza­kí­tott­sá­got a nem­zet tes­tén be­lül, amely az el­múlt évek­ben mun­ka­tár­si, ba­rá­ti, sőt csa­lá­di kap­cso­la­to­kat volt ké­pes szét­rom­bol­ni. Már­pe­dig a szűk lá­tó­kö­rű, ma­gán- és cso­port­ér­de­ke­ken ala­pu­ló párt­po­li­ti­ka ál­tal (mes­ter­sé­ge­sen) elő­idé­zett tár­sa­dal­mi meg­osz­tott­ság­nak, az egyé­ni és kol­lek­tív meg­ha­son­lás­nak a meg­gyó­gyí­tá­sa bár­mely or­szág­nak, nem­zet­ál­lam­nak ele­mi ér­de­ke. Kü­lö­nö­sen vál­sá­gok, ne­héz gaz­da­sá­gi hely­ze­tek ide­jén fon­tos a né­zet­kü­lönb­sé­ge­ket fe­lül­író össze­fo­gás, a kö­zös cé­lo­kért va­ló cse­lek­vés pri­o­ri­tá­sa.

A ko­re­ai fo­hász­nak ben­nün­ket, ma­gya­ro­kat szí­ven kell ta­lál­nia. Csak saj­nál­hat­juk, hogy az idei öku­me­ni­kus ima­hét ma­gyar­or­szá­gi meg­nyi­tó is­ten­tisz­te­le­tén – bár két ige­hir­de­tés is el­hang­zott – nem ke­rül­tek szó­ba ezek a sa­já­to­san ma­gyar és rend­kí­vül sür­ge­tő­en ak­tu­á­lis ima­té­mák, va­la­mint az a bel­ső, lel­ki igény sem, hogy a nyolc nap te­ma­ti­ká­ján túl sa­ját, „kü­lön be­já­ra­tú” meg­osz­tott­sá­ga­ink gyó­gyu­lá­sá­ért is imád­koz­zunk. (Bölcs­kei Gusz­táv re­for­má­tus püs­pök hal­vány, óva­tos és imp­li­cit uta­lá­sa a ha­tá­ro­kon tú­li ma­gyar­ság­ra ezt az igényt tel­jes mély­sé­gé­ben nem volt ké­pes ar­ti­ku­lál­ni.)

Ahogy a ko­re­a­i­ak imá­ja is túl­mu­tat a ke­resz­tény fe­le­ke­ze­ti meg­osz­tott­sá­gon, és nem­ze­tük fel­emel­ke­dé­sét nem tud­ják el­kép­zel­ni a rég­óta vá­gyott nem­ze­ti egy­ség meg­va­ló­su­lá­sa nél­kül, úgy ne­künk, ma­gyar­or­szá­gi ke­resz­té­nyek­nek is van mi­ért imád­koz­nunk a ma­gyar egy­sé­gért – több­fé­le szem­pont­ból is.

– TIR –

::Nyomtatható változat::