Keresztény szemmel

Hozzászólás a cikkhez

Az év vé­ge, év eleje a sta­tisz­ti­ka­ké­szí­tés idő­sza­ka. Szil­vesz­teres­te és az új­évi is­ten­tisz­te­le­ten ha­gyo­má­nyo­san fel­ol­vas­suk, hány ke­resz­te­lő, es­kü­vő, kon­fir­man­dus volt az el­múlt év­ben. És per­sze hogy hány hit­test­vé­rün­ket te­met­tük el. Mi itt Kis­kő­rö­sön össze­sen het­ven főt ke­resz­tel­tünk meg, de eb­ből nyolc fel­nőt­tet. Te­hát hat­van­két gyer­me­ket. Az ez­red­for­du­ló tá­ján még ki­lenc­ven-száz kö­rü­li volt ez a szám. Évek óta fo­lya­ma­to­san csök­ken a ke­resz­te­lé­sek szá­ma, mert csök­ken a szü­le­tés­szám is. S meg­döb­ben­tő, ha fel­la­poz­zuk pél­dá­ul a 21. szá­zad vé­gé­nek ke­resz­te­lé­si anya­köny­ve­it: ak­ko­ri­ban három­száz­öt­ven-négy­száz gyer­me­ket is ke­resz­tel­tünk egy év alatt!

Szo­mo­rú a ma­gyar ka­rá­csony­fa… Ép­pen a kis­gyer­me­kek hi­á­nyoz­nak aló­la. Ott van a meg­szü­le­tett Meg­vál­tó, de egy­re in­kább hi­á­nyoz­nak a ma­gyar gye­re­kek.

2008-ban Ma­gyar­or­szá­gon ke­ve­sebb ma­gyar gye­rek szü­le­tett, mint ro­ma. Hang­sú­lyo­zom, itt nem a ro­ma gye­rek a sok! A ma­gyar asszo­nyok nem akar­nak szül­ni. Las­sú ön­gyil­kos­ság­ra ítél­tük ön­ma­gun­kat.

Az ENSZ Egész­ség­ügyi Vi­lág­szer­ve­ze­té­nek ada­tai sze­rint 2008-ban negy­ven­két­mil­lió abor­tuszt haj­tot­tak végre a vi­lág­ban. Per­sze hogy nem Af­ri­ká­ban vagy Ázsi­á­ban! Zö­mük Eu­ró­pá­ban és Észak-Ame­ri­ká­ban volt. Tra­gi­kus szám. Ennyi meg nem szü­le­tett élet! De mond­hat­ni így is: ennyi ki­ol­tott élet!

Gi­an­na Jes­sen har­minc­egy éves és éne­kes­nő. Az Egye­sült Ál­la­mok­ban él. Egyi­ke azok­nak, akik­nek nem akar­ták a meg­szü­le­té­sét, sőt min­dent meg­tet­tek, hogy ne szü­let­hes­sen meg. De ő Is­ten ki­für­kész­he­tet­len aka­ra­tá­ból még­is meg­szü­le­tett. 1977-ben az ak­kor ti­zen­hét éves édes­any­ja nem akar­ta őt meg­szül­ni. De már ké­sőn ment or­vos­hoz. Ak­kor a kö­vet­ke­ző bru­tá­lis mód­szert al­kal­maz­ták a kór­ház­ban, Los An­ge­les­ben: az „or­vos” ki­lyu­kasz­tot­ta a bur­kot, hogy el­foly­jon a mag­zat­víz, he­lyé­be pe­dig só­ol­da­tot pum­pált. A ma­rá­si sé­rü­lé­sek­től a mag­zat­nak meg kel­lett vol­na hal­nia, és mint­egy hu­szon­négy órán be­lül hal­va szü­le­tett­ként hagy­ta vol­na el az anya­mé­het.

De cso­dák cso­dá­ja, Gi­an­na él­ve szü­le­tett meg. Ami­kor vi­lág­ra jött, az or­vos ép­pen ci­ga­ret­ta­szü­ne­tet tar­tott. A bá­ba pe­dig nem hagy­ta őt meg­hal­ni, ha­nem át­vi­tet­te a cse­cse­mőt a ko­ra­szü­löt­tosz­tály­ra. A kis­ba­ba élet­esé­lyei a kö­vet­ke­zők vol­tak: fel­te­he­tő­en vak lesz, nem fog­ja tud­ni moz­gat­ni a vég­tag­ja­it, nem tud­ja föl­emel­ni, sem tar­ta­ni a fe­jét.

Gi­an­na mind­ezt ti­zen­ki­lenc éves ko­rá­ban tud­ta meg a ne­ve­lő­szü­le­i­től. A sze­re­tő gon­dos­ko­dás­nak és a meg­fe­le­lő or­vo­si se­gít­ség­nek kö­szön­he­tő­en majd­nem tel­je­sen föl­épült; kis­sé sán­tít ugyan, de már részt vett ma­ra­to­ni fu­tó­ver­se­nyen is. Ke­resz­tény éne­kes­ként jár­ja a vi­lágot, és min­de­nütt el­mond­ja, hogy egye­dül Is­ten ke­gyel­mé­ből van életünk…

Lux El­vi­ra, a most nyolc­van­éves sze­xu­ál­pszi­cho­ló­gus olyan asszo­nyok­kal fog­lal­ko­zik kur­zu­sa­in, akik éle­tük je­len­tős ré­szét az ön­meg­va­ló­sí­tás­nak szen­tel­ték. Akik hosszú éve­ken át a kar­ri­er­jü­ket épí­tet­ték, s szá­muk­ra mind a há­zas­ság, mind a gyer­mek­ál­dás csak aka­dályt je­len­tett. S egy­szer csak hi­á­nyoz­ni kez­dett ne­kik egy gyer­mek… Ahogy Lux El­vi­ra fo­gal­maz, azo­kat a nő­ket, akik nem tud­ják, hogy a női be­tel­je­se­dés leg­fel­ső fo­ka anyá­nak len­ni, „föl kell ne­vel­ni”.

A pro­fesszor asszony sze­rint – aki Ma­gyar­or­szá­gon a té­ma el­ső tu­dós mű­ve­lő­je (s aki amúgy apá­cák­hoz járt is­ko­lá­ba, s a mai na­pig, im­má­ron öt­ven­hét éve mo­no­gám há­zas­ság­ban él!) – a sze­xu­á­lis sza­ba­dos­ság egye­nes kö­vet­kez­mé­nye az anya­ság le­ér­té­ke­lő­dé­se és a nép­fo­gyat­ko­zás. Mert tár­sa­dal­munk­ban az ön­zés és az öröm­szer­zés min­dent meg­elő­zött. El­ját­szik a sza­vak­kal. A gyer­me­két vá­ró nőre ré­gen azt mond­ták: ál­dott ál­la­pot­ban van. Majd ké­sőbb más­ál­la­pot­ban lé­vő­nek, ál­la­po­tos­nak ne­vez­ték az anyá­kat. S mos­tan­ra ma­radt a ter­hes ki­fe­je­zés.

Ál­dás­ból – te­her. Ez lett a gyer­mek.

„Az em­be­rek fes­tik a ha­ju­kat, el­ta­gad­ják a ko­ru­kat, örök­ké fi­a­tal­nak akar­nak lát­sza­ni, és sa­ját utó­da­ik­nak is ön­ma­gu­kat te­kin­tik. Fel­ta­lál­nak min­den­fé­le ken­ce­fi­cét, in­jek­ci­ó­kat, hogy a sze­xu­á­lis ha­bi­tust meg­őriz­hes­sék. Pe­dig ke­ve­sen vál­nak hal­ha­tat­lan­ná a mű­vé­sze­tük vagy mun­kás­sá­guk ál­tal; az em­ber va­ló­di hal­ha­tat­lan­sá­gi tő­ké­je az utód” – nyi­lat­koz­ta nem­ré­gi­ben a Ma­gyar Nem­zet­ben.

Kor­má­nyunk ép­pen most sze­ret­né egy új tör­vénnyel kö­zel egyen­lő jo­gi szint­re hoz­ni a há­zas­sá­got és az élet­tár­si kap­cso­la­tot. Pe­dig ki­mu­tat­ha­tó: az élet­tár­sak alig vál­lal­nak gye­re­ket! Az ilyen kap­cso­la­tok­ra sok­kal in­kább jel­lem­ző a gya­ko­ri abor­tusz, az élet­tár­si kap­cso­lat­ban élők egyé­ni és tár­sa­dal­mi el­kö­te­le­zett­sé­ge is ala­cso­nyabb szin­tű – mert nincs olyan sú­lya a fe­le­lős­ség­nek, eb­ből könnye­dén ki le­het lép­ni, mint egy meg­unt ru­há­ból.

A jö­vő ka­rá­csony­fá­ja alatt nagy­pa­pák és nagy­ma­mák fog­ják meg­aján­dé­koz­ni egy­mást kö­tött zok­ni­val, me­leg ma­musszal. De lesz­nek-e fi­a­ta­lok, akik ki­ter­me­lik a nyug­dí­jukat?

Lup­ták György

::Nyomtatható változat::