Evangélikusok

Hozzászólás a cikkhez

Tavaly szep­tem­ber kö­ze­pén je­lent meg a Nyu­ga­ti (Du­nán­tú­li) Egy­ház­ke­rü­let mun­ka­cso­port­já­nak gon­do­zá­sá­ban az Is­ten há­za né­pe cí­mű gyü­le­ke­ze­ti mun­ka­prog­ram. Ez a má­so­dik ilyen össze­ál­lí­tás: az el­sőt Nö­ve­ke­dés cím­mel az Észa­ki Egy­ház­ke­rü­let ké­szí­tet­te el 2007-ben. E má­so­di­kat pe­dig kö­vet­ni fog­ja a Dé­li Egy­ház­ke­rü­let prog­ram­ja, me­lyet a kö­vet­ke­ző tan­év kez­de­tén ve­he­tünk kéz­be.

Hasz­nál­ha­tó-e mun­ka­prog­ra­munk a gyü­le­ke­ze­tek­ben szol­gá­lók szá­má­ra? A ben­ne fog­lal­tak ad­nak-e se­gít­sé­get a ha­gyo­má­nyo­san meg­lé­vő és sok gyü­le­ke­zet­ben meg­tar­tott al­kal­mak­hoz, a bib­lia­órák­hoz, a je­gyes­ok­ta­tás­hoz, a gyer­mek­mun­ká­hoz, az if­jú­sá­gi mun­ká­hoz? Éb­resz­te­nek-e ked­vet és ad­nak-e öt­le­te­ket ah­hoz, hogy a gyü­le­ke­zet épí­té­sé­ben to­vább fá­ra­doz­zunk, al­kal­ma­kat szer­vez­zünk és kez­de­mé­nyez­zünk (há­zas­pá­rok al­kal­ma, pres­bi­ter­kép­zés és így tovább)?

Ezek a kér­dé­sek nem­csak azok­nak le­het­nek fon­to­sak, akik sok fá­ra­do­zás­sal vet­tek részt az anyag össze­ál­lí­tá­sá­ban, és mun­ká­juk so­rán eze­ket a cé­lo­kat tűz­ték ma­guk elé, ha­nem min­den­ki­nek, aki szí­vén vi­se­li gyü­le­ke­ze­te éle­té­nek éb­resz­té­sét, élén­kí­té­sét; aki tud­ja: még a leg­kre­a­tí­vab­bak is ki­fogy­nak oly­kor az öt­le­tek­ből, s jó olyan­kor nyúl­ni va­la­mi­hez, ami má­sok öt­le­te­it és mun­ká­it gyűj­ti egy­be. Ezért szá­mo­lok be ol­va­só­ink­nak ar­ról, hogy ké­szí­tet­tem egy kis fel­mé­rést a prog­ram be­ve­ze­té­sé­vel kap­cso­lat­ban.

En­nek alap­ján meg­ál­la­pít­ha­tó, hogy a meg­je­le­nés és a fel­mé­rés idő­pont­ja kö­zött el­telt két hó­nap­ban több gyü­le­ke­zet hasz­nál­ni kezd­te a do­ku­men­tu­mot. A leg­töb­ben a bib­lia­óra és a gyer­mek­mun­ka anya­gát hasz­nál­ják. Ez azt je­len­ti, hogy a ha­gyo­má­nyos gyü­le­ke­ze­ti al­kal­mak­hoz ki­vá­ló­an hasz­nál­ha­tó a mun­kánk. Igaz, né­há­nyan meg­je­gyez­ték, hogy a mun­ka­prog­ram­ban ta­lál­ha­tó anyag­hoz még ma­guk­nak is „hoz­zá kell dol­goz­ni­uk”. Az a cél azon­ban, hogy se­gít­sé­get nyújt­sunk, még eb­ben az eset­ben is meg­va­ló­sul, s va­ló­szí­nű, hogy min­den anya­got al­kal­maz­ni kell egy-egy konk­rét gyü­le­ke­zet rend­jé­be, en­nek mun­ká­la­ta­it egyet­len szol­gá­la­tot vég­ző sem „spó­rol­hat­ja” meg.

Volt, aki tavaly, a felmérés ké­szí­té­se­kor je­lez­te, hogy ter­vei sze­rint az idén fog mun­ka­prog­ra­munk alap­ján dol­goz­ni. Ez ar­ra mu­tat, hogy egyet­len mun­ka­prog­ram sem csak az adott esz­ten­dő­ben al­kal­maz­ha­tó, nem avul el, az anya­ga­i­hoz a ké­sőb­bi­ek­ben is hoz­zá le­het nyúl­ni, hasz­nál­ni le­het.

Né­hány gyü­le­ke­zet­ből azt a jel­zést kap­tam, hogy a mun­ka­prog­ra­mot azért nem ve­zet­ték még be, mert az anyag meg­je­le­né­sé­nek idő­pont­já­ban ne­kik már sa­ját prog­ram­juk volt. Ké­sőbb azon­ban ter­ve­zik a hasz­ná­la­tát.

Saj­nos egyet­len jel­zést sem kap­tam ar­ra vo­nat­ko­zó­an, hogy új­sze­rű gyü­le­ke­ze­ti al­kal­mak ter­ve­zé­sé­hez tud­tunk se­gít­sé­get ad­ni össze­ál­lí­tá­sunk­kal. Pe­dig szán­dé­kunk sze­rint ezt igye­kez­tünk szol­gál­ni pél­dá­ul a pres­bi­ter­kép­zés­sel vagy a há­zas­pá­rok al­kal­ma­i­nak ki­dol­go­zá­sá­val, egy-egy sze­re­tet­ven­dég­ség prog­ram­já­ba il­leszt­he­tő pre­zen­tá­ci­ók­kal. Bi­zo­nyá­ra ezek al­kal­ma­zá­sá­hoz még rö­vid idő telt el a meg­je­le­nés óta. De bíz­ha­tunk ab­ban, hogy a be­ve­ze­tés ta­pasz­ta­la­tai meg­ter­mik gyü­möl­csü­ket, s egy­re szé­le­sebb kör­ben, egy­re több gyü­le­ke­zet­ben egy­re több anya­gát tud­ják, akar­ják, ter­ve­zik fel­hasz­nál­ni.

Jel­leg­ze­tes­sé­ge mun­ka­prog­ra­munk­nak, hogy nem könyv for­má­já­ban je­lent meg, ha­nem CD-n. Így ez az el­ső olyan anyag egy­há­zunk­ban, ame­lyet a mo­dern tech­ni­ka esz­kö­ze­i­nek fel­hasz­ná­lá­sá­val ad­tak ki, ol­csób­ban, mint egy köny­vet. Ma még szin­te mind­annyi­an ér­té­ke­sebb­nek érez­zük azo­kat az anya­go­kat (tar­tal­muk­tól füg­get­le­nül), me­lyek könyv alak­ban je­len­tek meg, mint ame­lyek CD-n. Né­há­nyan ki is fe­jez­ték ide­gen­ke­dé­sü­ket és a könyv for­ma mel­let­ti el­kö­te­le­zett­sé­gü­ket. Ugyan­ak­kor két­ség­te­len, hogy eb­ben a for­má­ban könnyebb a sok­szo­ro­sí­tás, egy­sze­rűbb egy-egy sza­kasz ki­nyom­ta­tá­sa és kéz­be ­adá­sa.

Ben­nün­ket, az össze­ál­lí­tás ké­szí­tő­it biz­tat az, ami­vel egy lel­kész test­vé­rünk jel­le­mez­te mun­kán­kat: „A té­ma jó, a ki­dol­go­zás szép.”

Ta­lán nem volt hi­á­ba­va­ló a mun­kánk! S ta­lán egy­re töb­ben ta­lál­nak se­gít­sé­get mun­ka­prog­ra­munk­ban gyü­le­ke­ze­ti szol­gá­la­tuk­hoz. Fel­mé­ré­sem ered­mé­nyei er­re en­ged­nek kö­vet­kez­tet­ni, és fel­bá­to­rí­ta­nak ar­ra, hogy biz­tas­sak min­den­kit: ve­gyék kéz­be (az­az te­gyék a szá­mí­tó­gép­be), s ha ed­dig nem tet­ték, is­mer­ked­je­nek az anyag­gal, hasz­nál­ják tet­szé­sük sze­rint, hogy szol­gá­la­tu­kat se­gít­se, és így gyü­le­ke­ze­te­ink épü­lé­sét szol­gál­has­sa az Is­ten há­za né­pe cí­mű gyü­le­ke­ze­ti mun­ka­prog­ram.

Isó Do­rottya

::Nyomtatható változat::