Evangélikusok

Hozzászólás a cikkhez

Zol­tán Lász­ló Pest­szent­er­zsé­be­ten szü­le­tett 1915. má­jus 10-én négy­gyer­me­kes csa­lád­ban Zol­tán An­tal és Ka­t­zen­bach Ilo­na gyer­me­ke­ként. A te­het­sé­ges és sok­ol­da­lú fi­a­tal­em­ber a köny­ve­lés gya­kor­la­ti is­me­re­te­i­ben szer­zett jár­tas­sá­got, és a Han­gya Szö­vet­ke­zet­nél al­kal­maz­ták. Hosszú bel­ső tu­sa­ko­dás után – Zu­la­uf Hen­rik di­a­ko­nissza­lel­kész biztatására– hu­szon­ha­to­dik élet­évé­ben irat­ko­zott be a sop­ro­ni hit­tu­do­má­nyi fa­kul­tás­ra. Itt Bu­da­ker Osz­kár és dr. Pod­ma­nicz­ky Pál pro­fesszo­rok gya­ko­rol­tak rá élet­re szó­ló, egész szol­gá­la­tát meg­ha­tá­ro­zó ha­tást. Lel­késszé D. Raf­fay Sán­dor bá­nya­ke­rü­le­ti püs­pök szen­tel­te Bu­da­pes­ten.

Se­géd­lel­ké­szi szol­gá­la­tát Kis­kő­rö­sön kezd­te meg 1944. jú­li­us 1-jén. Két év múl­tán Csen­gőd­re ke­rült, ahol 1947-ben gyü­le­ke­ze­ti lel­késszé vá­lasz­tot­ták. Eb­ben az év­ben ve­zet­te ol­tár elé szí­ve vá­lasz­tott­ját, Gats Ilo­na sop­ro­ni ta­ní­tó­nőt.

1953-ban a Fej­ér me­gyei Gyú­ró lel­ké­sze­ként foly­tat­ta lel­ké­szi szol­gá­la­tát, majd He­gyes­ha­lom­ban vá­lasz­tot­ták meg a gyü­le­ke­zet pász­to­rá­ul. Itt hu­szon­egy évet töl­tött el. A né­met aj­kú­ak ki­te­le­pí­té­se mi­att lét­szá­má­ban na­gyon meg­fo­gyat­ko­zott gyü­le­ke­zet anya­gi­lag erőt­len­né vált, ezért lel­kész test­vé­rünk – má­sod­ál­lás­ban – if­jú­ko­ri vég­zett­sé­gé­nek meg­fe­le­lő­en köny­ve­lői te­en­dők vég­zé­sé­vel biz­to­sí­tot­ta csa­lád­ja meg­él­he­té­sét.

1979-ben Őri­ma­gya­rósd gyü­le­ke­ze­te hív­ta meg lel­ké­szé­nek, ahol nyug­dí­ja­zá­sá­ig, 1982-ig lát­ta el a lel­ké­szi szol­gá­la­tot.

Csa­lá­di éle­tü­ket Is­ten há­rom fiú­gyer­mek­kel ál­dot­ta meg. Lász­ló, And­rás és Mik­lós 1983-ban édes­ap­juk­kal együtt meg­ren­dül­ten álltak édes­any­juk ko­por­só­ja mel­lett, aki hat­van­éves ko­rá­ban hunyt el. Zol­tán Lász­ló ne­gyed szá­za­don át élt öz­vegy­sé­gé­ben egye­dül. A sop­ro­ni gyü­le­ke­zet hű­sé­ges tag­ja­ként azon­ban eköz­ben sem há­rí­tot­ta el az evan­gé­li­um hir­de­té­sé­nek le­he­tő­sé­gét: 1982 és 1998 kö­zött, ti­zen­hat éven át vál­lalt he­lyet­tes lel­ké­szi szol­gá­la­tot Őri­ma­gya­rós­don, Ne­mes­ké­ren, Be­le­den és Har­kán. Sop­ro­ni ott­ho­ná­ból uta­zott e gyü­le­ke­ze­tek­hez, és töl­töt­te ott a szol­gá­lat el­lá­tá­sá­hoz szük­sé­ges időt.

Köz­ben szer­ző­ként há­rom köny­vet is jegy­zett. Még 1975-ben je­lent meg He­gyes­ha­lom nagy­köz­ség tör­té­ne­te (1945-ig) cí­mű mun­ká­ja, me­lyért a te­le­pü­lés dísz­pol­gá­rá­vá vá­lasz­tot­ták. Majd Bu­da­ker Osz­kár teo­ló­gi­ai ta­nár­ról, sop­ro­ni lel­kész­ről adott ki ta­nul­mány­kö­te­tet, 2004-ben pe­dig Zu­la­uf Hen­rik­ről, a Fé­bé Evan­gé­li­kus Di­a­ko­nissza­egye­sü­let egy­ko­ri lel­ké­szé­ről em­lé­ke­zett meg kö­zel há­rom­száz ol­da­las köny­vé­ben.

Éle­te utol­só sza­ka­szá­ban gyó­gyít­ha­tat­lan kór tá­mad­ta meg, s leg­idő­sebb fia, Lász­ló ott­ho­ná­ban, Nagy­ká­t­án – sze­ret­te­i­től kö­rül­övez­ve – fe­jez­te be föl­di pá­lyá­ját.

Zol­tán Lász­ló­val há­rom­szor ta­lál­koz­tam. 1959-ben He­gyes­ha­lom­ban és Le­vé­len szup­li­kál­tam. Azon a csí­pős hi­deg na­pon, ka­rá­csony ün­ne­pé­nek má­so­dik nap­ján rög­zült ben­nem szol­gá­la­tért lel­ke­se­dő te­kin­te­te; ezt a lel­ke­se­dést fe­je­zi ki Elhívásom című versé­be fog­lalt val­lo­má­sa is.

Má­sod­szor rö­vid­del hit­ve­se el­ve­szí­té­se után, 1984-ben ta­lál­koz­tunk. Ek­kor a meg­ren­dült, de re­mény­ke­dő ke­resz­tény em­ber imád­sá­gos te­kin­te­te rög­zült ben­nem. Har­mad­já­ra a be­le­di temp­lom ju­bi­le­u­mi ün­nep­sé­gén ölel­tük meg egy­mást. Őszü­lő ha­lán­ték­kal is bol­dog volt, hogy szol­gál­hatott.

Gyá­szol­ják fi­ai, hét uno­ká­ja, két déd­uno­ká­ja, Van­cou­ver­ben élő nő­vé­re és azok a gyü­le­ke­ze­tek, ame­lyek­ben hir­det­te az evan­gé­li­u­mot. A sop­ro­ni evan­gé­li­kus te­me­tő­ben fe­le­sé­ge sír­já­ba he­lyez­ték. Ko­por­só­ja mel­lett e so­rok író­ja és a két sop­ro­ni pa­ró­kus, Gab­nai Sán­dor es­pe­res és He­ge­dűs At­ti­la igaz­ga­tó lel­kész szol­gált. Né­pes gyü­le­ke­zet, ko­ráb­bi szol­gá­la­ti he­lye­i­nek kép­vi­se­lői és lel­kész­tár­sak gyű­rű­je adott há­lát éle­té­ért, szol­gá­la­tá­ért. „…ha va­la­ki ne­kem szol­gál, azt meg­be­csü­li az Atya” – mond­ja Jé­zus (Jn 12,26).

D. Sze­bik Im­re

::Nyomtatható változat::