Egyházunk egy-két hete

Hozzászólás a cikkhez

Szé­kács Jó­zsef püs­pök szü­le­té­sé­nek bi­cen­te­ná­ri­u­má­ról kö­zö­sen em­lé­ke­zett meg a Pes­ti Evan­gé­li­kus Egy­ház De­ák Té­ri Gyü­le­ke­zet és a Dé­li Egy­ház­ke­rü­let het­ve­ned va­sár­nap­ján a De­ák té­ri temp­lom­ban. Az egész na­pos ün­nep­sé­gen részt vet­tek a né­hai püs­pök le­szár­ma­zot­tai, szü­lő­vá­ro­sá­nak kül­döt­tei, va­la­mint az Oros­há­zi Evan­gé­li­kus Óvoda, Általános Iskola és Gim­ná­zi­um ta­nu­lói is. Az is­ten­tisz­te­le­tet rög­zí­tet­te a Du­na Te­le­ví­zió, a fel­vé­tel feb­ru­ár 22-én, va­sár­nap 10 óra­kor te­kint­he­tő meg.

A dél­előt­ti ün­ne­pi al­ka­lom kez­de­tén Cse­lovsz­ky Fe­renc igaz­ga­tó lel­kész kö­szön­töt­te a meg­je­lent ven­dé­ge­ket és a gyü­le­ke­zet tag­ja­it, majd Zász­ka­licz­ky Pé­ter nyu­gal­ma­zott lel­kész ele­ve­ní­tet­te fel Szé­kács Jó­zsef alak­ját, meg­em­lít­ve éle­té­nek főbb ál­lo­má­sa­it. Ige­hir­de­té­sé­ben Gáncs Pé­ter püs­pök „idő­uta­zás­ra” in­vi­tált: száz­het­ven­egy éve, 1838 ta­va­szán két mé­ter ma­gas, fa­gyos ár­hul­lám lep­te el Pest ut­cá­it. Két­ezer-há­rom­száz ház el­pusz­tult, hu­szon­két­ez­ren min­de­nü­ket el­vesz­tet­ték, so­kan meg­hal­tak.

Az In­su­la Lu­the­ra­na eb­ben a hely­zet­ben va­ló­di szi­get­ként nyúj­tott me­ne­dé­ket mint­egy nyolc­száz lé­lek­nek. Szé­kács Jó­zsef Róm 5,3–5 alap­ján el­mon­dott pré­di­ká­ci­ó­ja – me­lyet a meg­em­lé­ke­zők Cse­lovsz­ky Fe­renc tol­má­cso­lá­sá­ban meg is hall­gat­hat­tak – ön­tött re­ményt az ár­víz okoz­ta vesz­te­sé­gek­től két­ség­be­esett hall­ga­tó­ság szí­vé­be. „Még ín­sé­günk­ben is ör­vend­he­tünk, mert nye­re­sé­günk is nagy. (…) Az ín­ség tűr­ni ta­ní­tott, az­az úgy vi­sel­ni a csa­pá­so­kat, hogy er­köl­csünk ne ve­szít­sen, ha­nem nyer­jen, ne­me­seb­bé, szi­lár­dab­bá le­gyen. (…) Ta­nul­tuk, mit ké­pes ten­ni em­ber az em­be­rért. Er­köl­csös, ne­mes ér­zel­me­ket nyer­tünk” – fo­gal­ma­zott Szé­kács an­nak ide­jén. „Nagy a kí­sér­tés, hogy pár­hu­za­mot von­junk az ak­ko­ri és a mai hely­zet kö­zött” – tet­te hoz­zá im­már Gáncs Pé­ter.

Bár az ár­hul­lá­mok el­len erős gá­tak vé­de­nek, a vál­ság pénz­ügyi-gaz­da­sá­gi, bi­zal­mi krí­zis­ként ma is je­lent­ke­zik. Va­jon elég-e a ki­bon­ta­ko­zás­hoz, ha csak ki­fe­lé, fel­fe­lé mu­to­ga­tunk fe­le­lő­sö­ket ke­res­ve? A rend­szer­vál­to­zás hu­sza­dik év­for­du­ló­ján a vá­lasz­tott ve­ze­tők szá­mon­kér­he­tő­sé­gé­nek ko­mo­lyan vé­te­le mel­lett szük­sé­ges vol­na vég­re ma­gunk­tól is meg­kér­dez­nünk: mi ho­gyan él­tünk a ka­pott sza­bad­ság­gal? Is­ten igé­je ugyan­ak­kor az okok­tól a cé­lok fe­lé ve­zet min­ket – foly­tat­ta az ige­hir­de­tő. En­nek fé­nyé­ben ugyan­is a vál­sá­gok éle­tünk for­du­ló­pont­jai le­het­nek, hi­szen a krí­zis egy­ben esélyt is je­lent a tisz­tu­lás­ra, az iga­zi ér­té­kek fel­fe­de­zé­sé­re.

Gáncs Pé­ter em­lé­kez­te­tett egy má­sik ke­rek év­for­du­ló­ra: Szé­kács püs­pök mel­lett idén em­lé­ke­zünk a száz éve szü­le­tett Szteh­lo Gá­bor­ra is, aki más­fél ezer gyer­me­ket men­tett meg a né­met meg­szál­lás ide­jén. Ket­te­jük szel­le­mi örök­sé­gé­nek új­ra­fel­fe­de­zé­se, a má­so­kért va­ló lét út­ja­i­nak ke­re­sé­se ak­tu­á­lis és köz­ér­de­kű fel­adat.

Az ün­ne­pi meg­em­lé­ke­zé­sen a Szé­kács Jó­zsef ne­vét fel­ven­ni ké­szü­lő Oros­há­zi Evan­gé­li­kus Óvo­da, Ál­ta­lá­nos Is­ko­la és Gim­ná­zi­um ének­ka­rá­nak szol­gá­la­tát is meg­hall­gat­hat­ták a je­len­lé­vők, va­la­mint rész­le­tek hang­zot­tak el a Pes­ti Evan­gé­li­kus Egy­ház el­ső lel­ké­szé­nek imád­sá­ga­i­ból.

A Lu­the­rá­nia ének­kar Ka­pi Gyu­la 46. zsol­tá­rát, a De­ák té­ri gyü­le­ke­zet if­jú­sá­ga pe­dig Szé­kács-éne­kek fel­dol­go­zá­sa­it ad­ta elő.

A nap prog­ram­ja dél­után hat óra­kor a gyü­le­ke­ze­ti te­rem­ben foly­ta­tó­dott, ahol az Asz­ta­li be­szél­ge­té­sek ke­re­té­ben Szé­kács Jó­zsef gyer­mek­ko­rá­ról, em­be­ri ar­cá­ról, a pro­tes­táns pá­tens el­le­ni küz­de­lem­ben be­töl­tött sze­re­pé­ről, il­let­ve csa­lád­tag­ja­i­ról adott egy-egy rö­vid is­mer­te­tést Ko­szo­rús Osz­kár oros­há­zi hely­tör­té­nész, Zász­ka­licz­ky Pé­ter lel­kész és Ker­tész Bo­tond egy­ház­tör­té­nész. A be­szél­ge­tés részt­ve­vői öröm­mel mu­tat­ták be a püs­pök nyom­ta­tás­ban is meg­je­lent vissza­em­lé­ke­zé­se­it. A kö­tet Ker­tész Bo­tond szer­kesz­té­sé­ben és az Aka­dé­mi­ai Ki­adó gon­do­zá­sá­ban a bi­cen­te­ná­ri­um al­kal­má­ból lá­tott nap­vi­lá­got. Az est egé­szen kü­lön­le­ges pil­la­na­ta volt, ami­kor Ba­ra­bás Mik­lós Szé­kács Jó­zsef­ről ké­szí­tett és ez al­ka­lom­ból ki­ál­lí­tott olaj­fest­mé­nye előtt mu­tat­koz­hat­tak be a le­szár­ma­zot­tak.

Gáncs Pé­ter kö­szö­net­nyil­vá­ní­tó sza­vai után a sze­re­tet­ven­dég­ség De­ák Lász­ló oros­há­zi lel­kész sze­mé­lyes han­gú áhí­ta­tá­val zá­rult.

Smidéliusz András

::Nyomtatható változat::