Evangélikusok

Hozzászólás a cikkhez

Két­száz esz­ten­de­je, 1809. feb­ru­ár 2-án szü­le­tett Szé­kács Jó­zsef, az el­ső pes­ti ma­gyar evangélikus lel­kész, ké­sőbbi bá­nya­ke­rü­le­ti püs­pök, je­les egy­há­zi író és mű­for­dí­tó.

Az év­for­du­ló­ra lá­tott nap­vi­lá­got a püs­pök em­lék­ira­ta­it tar­tal­ma­zó rep­re­zen­ta­tív ki­ad­vány. Ez azért je­len­tős, mert az 1866 és 1876 kö­zött pa­pír­ra ve­tett so­ro­kat tel­jes egé­szé­ben csak most ol­vas­hat­juk elő­ször.

Dr. Sa­lacz Pál, az egyik Szé­kács déd­uno­ka gép­ira­tot ké­szí­tett az em­lék­irat­ról, majd az ere­de­tit 1971-ben el­he­lyez­te az Aka­dé­mia könyv­tá­rá­ban. A kö­zel­gő bi­cen­te­ná­ri­um­ra ké­szül­ve az ük­uno­ka, Sa­lacz Edi­na és fér­je, Roch­litz Mik­lós vet­te kéz­be a vissza­em­lé­ke­zés meg­je­len­te­té­sé­nek teen­dő­it; en­nek ér­de­ké­ben moz­gó­sí­tot­ták is a szép­szá­mú Szé­kács le­szár­ma­zot­tat. A kéz­irat gon­do­zá­sá­ra meg­nyer­ték Ker­tész Bo­tond tör­té­nészt, a ki­adás tá­mo­ga­tá­sá­ra a Ma­gyar Tu­do­má­nyos Aka­dé­mi­át, a Ma­gyar­or­szá­gi Evan­gé­li­kus Egy­há­zat és az Evan­gé­li­kus Or­szá­gos Gyűj­te­mé­nye­ket.

Az oros­há­zi tí­már­mes­ter te­het­sé­ges fia ki­emel­ke­dett a ha­gyo­má­nyos fa­lu­si élet­for­mát élők kö­zül. A me­ző­be­ré­nyi gim­ná­zi­u­mi évek után há­rom évet töl­tött a sop­ro­ni lí­ce­um­ban, ahol ta­nult és ta­ní­tott is, mi­vel a sa­ját lá­bán kel­lett meg­áll­nia.

Húsz­esz­ten­dős ko­rá­ban a dél­vi­dé­ki Ni­ko­lić csa­lád­nál vál­lalt há­zi­ta­ní­tói ál­lást, meg­ta­nult szer­bül és gö­rö­gül. Ta­nít­vá­nyá­val Pest­re ér­kez­ve be­kap­cso­ló­dott a ma­gyar iro­dal­mi élet­be, majd Eper­je­sen töl­töt­tek egy tan­évet, jo­got hall­ga­tott, „ma­gyar tár­sa­sá­got” ala­pí­tott. Rész­le­te­sen ol­vas­ha­tunk ré­gi ál­má­nak meg­va­ló­sí­tá­sá­ról, kül­föl­di ta­nul­mány­út­ja­i­ról.

A könyv fe­le­rész­ben Szé­kács pes­ti éve­i­ről szól, 1837-től – ma­gyar lel­késszé vá­lasz­tá­sá­tól – 1876-ban be­kö­vet­ke­zett ha­lá­lá­ig. Mun­kás­sá­gá­nak leg­je­len­tő­sebb ered­mé­nye, hogy ve­ze­tő sze­re­pet ját­szott a pro­tes­táns egy­há­zak au­to­nó­mi­á­ját meg­szün­te­tő pá­tens el­le­ni harc­ban. 1860-ban el­ér­ték a pá­tens vissza­vo­ná­sát, ugyan­ak­kor Szé­ká­csot szu­per­in­ten­dens­sé vá­lasz­tot­ták.

Szé­kács szol­gá­la­ta alatt a pes­ti ma­gyar evan­gé­li­kus gyü­le­ke­zet ör­ven­de­tes gya­ra­po­dás­nak in­dult, az egy­ház­köz­ség a ma­gya­ro­so­dó pol­gár­ság egyik je­len­tős szel­le­mi köz­pont­já­vá vált. A könyvből ké­pet ka­punk az is­ko­la­ügy­ről, a gim­ná­zi­um fej­lesz­té­sé­ről és ar­ról is, ho­gyan em­lé­ke­zik Szé­kács két lel­kész­tár­sá­ra, a né­met Lang Mi­hály­ra és a szlo­vák Jan Kol­lár­ra.

Ker­tész Bo­tond ala­pos mun­kát vég­zett, idő­rend­ben össze­fog­lal­ta Szé­kács Jó­zsef éle­té­nek leg­fon­to­sabb ese­mé­nye­it, ren­ge­teg la­tin, né­met, fran­cia ki­fe­je­zést ül­te­tett át ma­gyar­ra, össze­sze­de­get­te a kö­tet­ben sze­rep­lő több száz fő élet­raj­zi ada­ta­it.

Szé­kács Jó­zsef püs­pök vissza­em­lé­ke­zé­sei. Szer­kesz­tet­te, saj­tó alá ren­dez­te, jegy­ze­tek­kel el­lát­ta, a név­ma­gya­rá­za­to­kat ké­szí­tet­te és a be­ve­ze­tő ta­nul­mányt ír­ta Ker­tész Bo­tond. Bu­da­pest, 2008, Aka­dé­mi­ai Ki­adó. Ára 3950 fo­rint. A könyv a Luther Kiadó könyvesboltjában (1085 Bu­da­pest, Üllői út 24.) és a Huszár Gál pa­pír- és könyvesboltban (1054 Buda­pest, Deák tér 4.) is kapható.

Ko­szo­rús Osz­kár

::Nyomtatható változat::