Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Evangélikus Élet
- Archívum
- 2009
- 07
- Frenkl Róbert
evél&levél
Hozzászólás a cikkhez
Frenkl Róbert
Köszönöm dr. Boleratzky Lóránd reflexióit. Őszinte hívei közé tartozom. Írása – cikkemmel együtt –, úgy gondolom, jelentős hozzájárulás ahhoz, hogy Ordass Lajos személyisége és műve élővé váljon a 21. század egyházában.
Ezért sem engedek a csábításnak, hogy néhány, inkább szubjektív kérdést vitassak, csupán egy pontosítást eszközölök. Nem illettem képtelen váddal az Ordass-kört, egyházpolitikai álláspontot fogalmaztam meg az alapítással kapcsolatban, amelynek következményei máig hatnak. Egyébként pozitíven értékeltem a kör működését.
Hiányérzetem lényegét a ki nem beszélt dolgok képezik. Csak a példa kedvéért: hogyan látjuk ma Ordass püspök azon döntését, hogy nem kívánt élni a külföldre távozás lehetőségével, inkább a börtönt választotta? Vagy mennyiben egyedül az állami akarat, mennyiben az egyházon belüli erők vezettek a püspök második eltávolításához?
Különösen fontos lenne az iskolaügy megvitatása. Magam politikailag és szakmailag is mindig a püspök álláspontját osztottam. De akkor is, a rendszerváltozáskor is több neves lelkész nem tartotta prioritásnak az iskolaügyet. Voltak, akik kollégiumok, a nevelés színtereinek az alapítását javasolták, az iskolákat nem tartották feltétlenül szükségesnek az egyház számára.
Boleratzky dr. írásából az is kiderül, hogy még a rehabilitáció sincs teljesen kibeszélve. Ő a jogi vonulatot írja le. Vélem, a rehabilitáció összetett folyamat. Magam főleg országos felügyelői beiktatásomkor, 1989-ben foglalkoztam az akkori problematikával. Ezt is ki kellene beszélni.
Nem is szólva arról, hogy ma az egyház elnök-püspöke az Ordass-kör egyik alapító, prominens személyisége. Mégis, szinte skizofrén módon olykor úgy látszik, mintha a kör még mindig a korábbi kritikus, a közérthetőség kedvéért mondjuk így: ellenzéki magatartást tanúsítaná.
Van tehát mit kibeszélni.
::Nyomtatható változat::
|