e-világ

Hozzászólás a cikkhez

Még ta­valy ka­rá­csony előtt tör­tént, hogy egy nagy ame­ri­kai üdí­tő­ital-gyár­tó cég a mind­össze egyet­len­egy ka­ló­ria ener­gia­tar­tal­mú ter­mé­ké­nek nép­sze­rű­sí­té­sé­hez új pla­ká­to­kat ké­szít­te­tett. Mind­hár­mon a „na­gyon-na­gyon-na­gyon ma­gá­nyos” egy ka­ló­ria – egy kék pac­ni – pró­bál meg kü­lön­bö­ző mó­do­kon vé­get vet­ni az éle­té­nek (http://www.fred­erik­sa­mu­el.com/blog/2008/12/pep­si-max.html). A leg­töb­ben ezt a rek­lám­fo­gást in­kább bu­gyu­tá­nak tar­ta­nák, a Los An­ge­les­ben élő Ch­ris­tine Lu azon­ban fel­há­bo­ro­dott, ugyan­is kör­nye­ze­té­ben már for­dult elő ön­gyil­kos­ság. És mint min­den sé­rel­met szen­ve­dett em­ber, meg­pró­bált ha­da­koz­ni el­le­ne.

Ch­ris­tine Lu til­ta­ko­zá­sá­nak szín­te­ré­ül a Twit­ter kö­zös­sé­gi mikrob­log­rend­szert (http://www.twit­ter.com/) vá­lasz­tot­ta. Ez a rend­szer tu­laj­don­kép­pen sem­mi mást nem tesz le­he­tő­vé, mint hogy a fel­hasz­ná­lók 140 ka­rak­ter hosszú­sá­gú üze­ne­te­ket ír­ja­nak, me­lye­ket az­tán az is­me­rő­sök egy fo­lya­ma­tos lis­tá­ban te­kint­het­nek meg. Bár a mind­össze SMS-nyi hosszú­sá­gú szössze­ne­tek nem ér­nek fel egy ren­des blog­be­jegy­zés mé­re­té­vel, meg­le­pő­en jól megfelelnek ar­ra, hogy ak­tu­á­li­san el­vég­zett fel­ada­ta­ink­ról vagy egy ép­pen lá­tott ér­de­kes do­log­ról in­for­mál­juk a hoz­zánk kö­zel ál­ló­kat. Az ame­ri­kai asszony, bár nem tar­to­zott a we­bes hí­res­sé­gek kö­zé, ak­ci­ó­já­val el­ér­te, hogy az ital­cég ve­ze­tő kom­mu­ni­ká­ci­ós me­ne­dzse­re már más­nap bo­csá­na­tot kér­jen, és meg­ígér­je: a rek­lám nem je­le­nik meg több­ször.

Az eset pi­kan­té­ri­á­ja az, hogy a si­ke­res til­ta­ko­zás mi­at­ti saj­tó­vissz­hang kö­vet­kez­té­ben az omi­nó­zus rek­lá­mo­kat sok­kal töb­ben lát­ták, mintha senki nem tiltakozott volna a plakátok ellen. A cég re­ak­ci­ó­ja pe­dig pél­da­ér­té­kű volt, és hoz­zá­já­rult a vál­la­la­ti imázs javításához. Nem cso­da, hogy a nagy cé­gek fo­ko­zot­tan fi­gyel­nek ar­ra, hogy a hét­köz­na­pi em­be­rek blog­ja­i­ban mi­lyen kon­tex­tus­ban je­len­nek meg, hi­szen a vá­sár­lói vissza­jel­zé­sek ma­nap­ság már in­kább ott csa­pód­nak le, nem pe­dig az ügy­fél­szol­gá­la­tok­hoz fut­nak be.

A http://se­arch.twit­ter.com/ ol­da­lon tet­sző­le­ges szó­ra ke­res­ve egy ol­dal­ra gyűjt­ve le­het meg­je­le­ní­te­ni azo­kat a be­jegy­zé­se­ket, ame­lyek a meg­adott szót tar­tal­maz­zák. A ke­re­sés­ből RSS-csa­tor­na is ké­szít­he­tő, így fo­lya­ma­to­san le­het ér­te­sül­ni az újabb kap­cso­ló­dó be­jegy­zé­sek­ről.

A Twit­ter Ma­gyar­or­szá­gon egy­elő­re csak egy szűk kö­zös­ség já­ték­sze­re, de blo­gok­ból Du­nát le­het­ne re­kesz­te­ni. Mi­vel jó pár blog­szol­gál­ta­tó lé­te­zik, a tel­jes ha­zai blog­ál­lo­mány­ban va­ló ke­re­sés­re a leg­jobb esz­köz a Mi­ner (http://mi­ner.hu/), amely e cikk szü­le­té­sé­nek idő­pont­já­ban 217 800 blog 12 873 000 be­jegy­zé­sé­ben te­szi le­he­tő­vé a ku­ta­tást. Az ered­mé­nyek­ből a Mi­ner ol­da­lán is ké­szít­he­tő RSS-csa­tor­na, sőt a http://tu­rul.mi­ner.hu/ ol­da­lon a ma­gyar nyel­vű twit­te­res be­jegy­zé­sek is meg­te­kint­he­tők, amellyel a Twit­ter fent em­lí­tett ke­re­ső­je is he­lyet­te­sít­he­tő.

A Mi­ner má­sik jól mű­kö­dő funk­ci­ó­ja, hogy te­ma­ti­ka sze­rint is szű­ri az egyes blo­go­kat, így szá­mos kü­lön­bö­ző té­ma­kör­be fog­ja össze a ha­zai in­ter­ne­tes nap­ló­kat. A köny­ves, tu­do­má­nyos, mar­ke­tin­ges, tör­té­ne­lem­mel, or­vos­lás­tan­nal és di­vat­tal kap­cso­la­tos blogok csoportján kí­vül még jó pár vár­ja a lá­to­ga­tót. Ja­nu­ár ele­jén ké­szült el a gasztrob­lo­gok­ból az ön­ál­ló Mi­ner-sza­kács­könyv (http://gaszt­ro.mi­ner.hu/sza­kacs­konyv), amely már több mint tíz­ezer re­cep­tet gyűjt össze egy hely­re.

E so­rok író­já­nak a Moly köny­ves kö­zös­sé­gi ol­dal (http://moly.hu/) be­in­dí­tá­sa­kor volt az az el­kép­ze­lé­se, hogy a rend­szer nép­sze­rű­sí­té­sét el­ső kör­ben ki­zá­ró­lag a köny­ves blo­go­kat ve­ze­tők ál­ta­li száj­rek­lám­ra bíz­za. Eh­hez per­sze ar­ra volt szük­ség, hogy ér­te­sül­jön va­la­mennyi – akár di­csé­rő, akár kri­ti­zá­ló – blog­be­jegy­zés­ről, amely­ben meg­em­lí­tik a rend­szert, és eb­ben a Mi­ner ki­tű­nő szol­gá­la­tot tett. A tő­le füg­get­len ol­da­la­kon az­tán kö­szö­ne­tet mon­dott a nép­sze­rű­sí­té­sért, vá­la­szolt a kri­ti­kák­ra, és öröm­mel fo­gad­ta az öt­le­te­ket. Az ered­mény pe­dig: a mai na­pig a Moly kö­zös­sé­ge olyan mennyi­sé­gű mun­kát vé­gez ön­kén­tes ala­pon, amely­hez több fi­ze­tett al­kal­ma­zott­ra len­ne szük­ség.

Egy­há­zunk kü­lön­bö­ző szer­ve­i­nél min­den bi­zonnyal saj­tó­fi­gye­lés is mű­kö­dik. De va­jon nem len­ne-e ér­de­mes fi­gyel­met for­dí­ta­ni a blo­gok­ra és a kö­zös­sé­gi ol­da­lakon vég­zett ak­ti­vi­tá­s­ra is? Né­ha csak azért, hogy örö­met sze­rez­zünk ma­gunk­nak: „Szó­val…egy hó­nap hí­ján 16 éves va­gyok Aszó­don ta­nu­lok az Evan­gé­li­kus Gi­mi­ben már majd­nem 6 éve. Nem­sok­szor mon­dom ezt de még­is be kell, hogy vall­jam: sze­re­tem ezt a su­lit” – ol­vas­ha­tó egy blog­ban (a be­jegy­zés he­lyes­írá­sa ugyan nem ad okot öröm­re, de et­től most te­kint­sünk el…) Elég csak né­ha rá­ke­res­ni az evan­gé­li­kus szó­ra…

Nagy Ben­ce

::Nyomtatható változat::