evél&levél

Hozzászólás a cikkhez

Frenkl Ró­bert­nek az Evan­gé­li­kus Élet feb­ru­ár 1-jei szá­má­ban Or­dass La­jos­ról írt cik­ké­vel kap­cso­lat­ban sze­ret­nék né­hány ész­re­vé­telt ten­ni.

A szer­ző­nek ar­ra a kér­dé­sé­re, hogy „mi­ért nem jön át a mai egy­há­zi éle­ten Or­dass La­jos sze­mé­lyi­sé­ge és mű­ve, mi­ért ma­rad tá­vol a mai nem­ze­dék­től”, azt a vá­laszt adom, hogy azért nem, mert el­ső­sor­ban az egy­ház tör­vé­nyes ve­ze­tői, köz­tük az or­szá­gos fel­ügye­lő, en­nek ér­de­ké­ben nem so­kat tet­tek. El­ső­sor­ban az ő le­he­tő­sé­gük és kö­te­les­sé­gük lett vol­na Or­dass püs­pök sze­mé­lyé­nek tel­jes kö­rű re­ha­bi­li­tá­ci­ó­ját ke­resz­tül­vin­ni. Kál­dy püs­pök gyű­löl­kö­dő ma­ga­tar­tá­sa Or­dass irá­nyá­ban – amely fel­te­he­tő­leg tör­vény­te­len, bi­tor­lott ha­tal­má­nak az el­fe­dé­sé­re irá­nyult – saj­nos sok eset­ben vissz­hang­ra ta­lált. Igaz, hogy Or­dass ha­lá­la után hi­va­ta­los rész­ről sok nyi­lat­ko­zat is el­hang­zott, és ha­tá­ro­zat is szü­le­tett az ő rek­ti­fi­ká­lá­sa ér­de­ké­ben, de eze­ket – mint szá­mo­san meg­ál­la­pí­tot­ták – alig­ha le­he­tett az ő tel­jes kö­rű, jo­gi re­ha­bi­li­tá­ci­ó­já­nak te­kin­te­ni.

Er­re csak óri­á­si kés­le­ke­dés után, 1995. ok­tó­ber 3-án ke­rült sor, de ak­kor is csak­nem meg­hi­ú­sult, mert volt, aki vi­tat­ta a dé­li ke­rü­let bí­ró­sá­gá­nak il­le­té­kes­sé­gét azon az ala­pon, hogy Or­dasst a bá­nyai egy­ház­ke­rü­let vá­lasz­tot­ta meg püs­pök­ké. Vé­gül is a ke­rü­le­ti tör­vény­szék meg­ál­la­pí­tot­ta, hogy Or­dasst kell te­kin­te­ni meg­vá­lasz­tá­sá­tól szá­mít­va ha­lá­lá­ig, az­az 1978-ig a Dé­li Egy­ház­ke­rü­let egye­dü­li tör­vé­nyes püs­pö­ké­nek. Az íté­let­nek még az a szép­ség­hi­bá­ja is meg­volt, hogy – a dé­li ke­rü­let kép­vi­se­lő­jé­nek ké­ré­sé­re – az in­dok­lá­sá­ba nem ke­rült be azok­nak a ke­rü­le­ti pres­bi­te­rek­nek a ne­ve, akik fe­le­lős­nek te­kin­ten­dők az ál­la­mi to­tá­lis ha­ta­lom több­rend­be­li jog­sér­tő ha­tá­ro­za­tá­nak a tu­do­má­sul­vé­te­lé­ért. Saj­nos a re­ha­bi­li­tá­ci­ót sem a püs­pök, sem öz­ve­gye nem ér­te meg. Az el­já­rást öz­ve­gye in­dí­tot­ta el, hol­ott a tör­vény­te­len­sé­get oko­zó egy­há­zi szerv­nek hi­va­tal­ból kel­lett vol­na vég­re­haj­ta­nia.

Ab­ban iga­za van Frenkl Ró­bert­nek, hogy tár­sa­dal­mi sí­kon te­kint­ve az ügyet a mai fi­a­tal­sá­got ke­vés­sé ér­dek­lik a múlt­be­li ese­mé­nyek, me­lye­ket csak el­mon­dás­ból is­mer, ha egy­ál­ta­lán is­mer. To­váb­bi ok­ként nyil­ván az idő mú­lá­sát le­het fel­hoz­ni: a püs­pök szá­mos ba­rát­ja, is­me­rő­se meg­halt már, s ennyi idő el­tel­te el­mos­sa a leg­na­gyobb em­ber em­lé­két is – vagy leg­alább­is el­ho­má­lyo­sít­ja.

Hadd mond­jam még el bu­da­hegy­vi­dé­ki evan­gé­li­kus temp­lo­munk fel­ava­tá­sá­val kap­cso­lat­ban azt a szo­mo­rú em­lé­ke­met, hogy egye­dül a re­for­má­tus lel­kész­nek ju­tott eszé­be, hogy meg­em­lít­se: ez a Tart­say Vilmos ut­cai ima­ház jog­utód­ja, aho­vá a püs­pök va­sár­na­pon­ként szor­gal­ma­san járt.

Az­után jött a hi­deg zu­hany: a kép­te­len vád az Or­dass La­jos Ba­rá­ti Kör cí­mé­re, tud­ni­il­lik hogy az ala­pí­tói „meg­pró­bál­ták – nin­csen er­re jobb szó – ki­sa­já­tí­ta­ni a püs­pök örök­sé­gét. Ők dönt­he­tik el, ki le­het a kör tag­ja. Nyil­ván­va­ló a tö­rek­vés: a múlt rend­szer­ben is tisz­tán ma­rad­tak, az »iga­zak« jö­het­nek; akik­nek a te­vé­keny­sé­ge meg­kér­dő­je­lez­he­tő, azok nem nyer­het­nek fel­vé­telt.” Iga­za van a cikk író­já­nak, mert az alap­sza­bály 10. § c pont­ja ér­tel­mé­ben „ren­des ta­gok azok, akik az alap­sza­bály­ban ki­tű­zött cé­lok­kal egyet­ér­te­nek, és aki­ket két tag aján­lá­sa alap­ján az el­nök­ség fel­vesz, és azt a köz­gyű­lés jó­vá­hagy­ja”.

Na­gyon cso­dál­ko­zom, hogy az alap­sza­bály­nak ez a ren­del­ke­zé­se meg­ala­poz­ni ké­pes a „ki­re­kesz­tés” té­nyét. Ez ugyan­is az egye­sü­le­tek­nél ál­ta­lá­ban el­fo­ga­dott ren­del­ke­zés. Alig­ha le­het az egye­sü­let ro­vá­sá­ra ír­ni azt, hogy tag­sá­gát olyan sze­mé­lyek­ből épí­ti fel, akik az egye­sü­let cél­ki­tű­zé­se­it szív­vel-lé­lek­kel kép­vi­se­lik. Ta­lán azok­nak a be­lé­pé­sét kel­lett vol­na meg­könnyí­te­ni, akik Or­dass bá­tor helyt­ál­lá­sát kri­ti­zál­ják?

A kör má­sod­la­gos cél­ja: az egy­ház meg­úju­lá­sá­ért, au­to­nó­mi­á­já­ért va­ló küz­dés. En­nek kap­csán a kör be­ha­tó­an fog­lal­ko­zott a zsi­nat te­vé­keny­sé­gé­vel, de at­tól sem ri­adt vissza, hogy az or­szá­gos fel­ügye­lőt a Sport a szex­ben – szex a sport­ban cí­mű könyv­ben meg­je­lent cik­ké­ért el­ma­rasz­tal­ja.

A ba­rá­ti kör iránt mu­tat­ko­zó ér­dek­lő­dést az is mu­tat­ja, hogy mind­járt kez­det­ben kö­rül­be­lül száz­öt­ven ta­got szám­lált. Or­dass öz­ve­gye hoz­zá­já­ru­lá­sá­val a kör ki­ad­hat­ta a püs­pök tíz köny­vét, il­let­ve for­dí­tá­sát, ezen­fe­lül mint­egy húsz egy­há­zi vo­nat­ko­zá­sú mun­kát oly mó­don, hogy a könyv­ki­adás­hoz egyet­len fil­lér tá­mo­ga­tást nem ka­pott. Az egy­ház ve­ze­tői kö­zül mind­össze Vaj­ta Vil­mos elő­adá­sá­ra jöt­tek el az ér­dek­lő­dők. Or­das­sal kap­cso­lat­ban a hi­va­ta­los egy­ház mind­össze egyet­len, imád­ko­zás­sal kap­cso­la­tos köny­vet adott ki. A püs­pök éle­té­ről meg­je­lent köny­ve­ket a kör tag­jai ír­ták; Ter­ray Lász­ló mun­ká­ja Nem te­he­tett mást cím­mel négy nyel­ven lá­tott nap­vi­lá­got, Fa­bi­ny Ti­bor szám­ta­lan an­gol és ma­gyar nyel­vű ta­nul­mányt írt, e so­rok író­já­nak az Aki mind­vé­gig áll­ha­ta­tos ma­radt – Or­dass La­jos, a már­tír­sor­sú evan­gé­li­kus püs­pök cí­mű mun­ká­ja a püs­pök szü­le­té­sé­nek cen­te­ná­ri­u­má­ra ke­rült az ol­va­sók ke­zé­be, a kö­zel­jö­vő­ben pe­dig Bö­röcz Eni­kő ha­tal­mas Or­dass-köny­ve fog meg­je­len­ni.

Dr. Bo­le­ratz­ky Ló­ránd (Budapest)

::Nyomtatható változat::