Keresztény szemmel

Hozzászólás a cikkhez

Egy mon­dat vég­ső és tel­jes ér­tel­me el­vá­laszt­ha­tat­lan an­nak a szö­veg­kör­nye­zet­nek a je­len­té­sé­től és át­fo­gó mon­da­ni­va­ló­já­tól, amely­nek ere­de­ti­leg a ré­sze. Zi­lált ho­ni köz­éle­tünk­ben uná­sig is­mert már az a mód­szer, ami­kor egyes mon­da­tok­nak a kon­tex­tus­ból va­ló ki­ra­ga­dá­sá­val gyö­ke­re­sen el­té­rő je­len­tést ad­nak az ere­de­ti szer­zői szán­dék­hoz ké­pest. Ves­sünk egy pil­lan­tást a kö­vet­ke­ző két mon­dat­ra: „A vi­lá­gon el­ural­ko­dó gaz­da­sá­gi és mo­rá­lis vál­ság az ere­den­dő bűn­ben gyö­ke­re­zik. A vál­ság meg­ol­dá­sa Jé­zus, az­az az új Ádám szü­le­té­se.”

E rö­vid sza­kaszt Sán­dor Zsu­zsan­na új­ság­író idéz­te Itt­zés Já­nos evan­gé­li­kus püs­pök ka­rá­cso­nyi ige­hir­de­té­sé­ből a 168 Óra cí­mű he­ti­lap­ban meg­je­lent in­ter­jú­já­ban, ame­lyet Gá­bor György val­lás­fi­lo­zó­fus­sal ké­szí­tett an­nak okán, hogy a szer­ző­nek nem­rég je­lent meg Az idő nél­kü­li hely cí­mű ta­nul­mány­kö­te­te. Így ön­ma­gá­ban ol­vas­va e né­hány szót az ol­va­só rög­vest el­cso­dál­koz­hat: va­jon ho­gyan gon­dol­hat ilyet egy ko­moly szel­le­mi ha­gyo­má­nyok­kal és ér­té­kek­kel bí­ró tör­té­nel­mi egy­ház el­ső em­be­re?

Az új­ság­író is kon­tex­tus­ba ágyaz­ta az ál­ta­la vá­lasz­tott idé­ze­tet: fel­hív­ta rá a fi­gyel­met, hogy „több val­lá­si ve­ze­tő a ka­rá­cso­nyi ün­ne­pet hasz­nál­ta fel ar­ra, hogy han­got ad­jon köz­éle­ti, po­li­ti­kai né­ze­te­i­nek”. Itt­zés Já­nos mon­da­tai után még egy – a re­for­má­tus egy­ház lel­ké­szi ve­ze­tő­jé­től szár­ma­zó – idé­zet kö­vet­ke­zett, majd pe­dig az in­ter­jú­alany vá­la­szá­val si­e­tett ér­tel­mez­ni az el­hang­zot­ta­kat: „Ezek párt­po­li­ti­kai be­szé­dek. Itt­zés püs­pök hi­het ab­ban, hogy a vál­ság­ban Jé­zus a »meg­ol­dás«, de tu­do­má­sul kel­le­ne ven­nie: e föl­dön él­nek olya­nok is, akik nem Krisz­tus­ban hisz­nek.”

Nem ér­de­mes túl so­kat el­időz­nünk an­nak a rej­tély­nek a meg­ol­dá­si kí­sér­le­té­vel, hogy a ki­fo­gá­solt mon­da­tok va­jon mi­től „párt­po­li­ti­kai” cél­za­tú­ak. Sok­kal fon­to­sabb azt ész­re­ven­ni, hogy eb­ben az eset­ben az új­ság­író nem tud­ta, mert nem ér­tet­te, hogy az ál­ta­la ha­tá­so­san tá­lalt mon­da­tok­nak mi a je­len­té­sük. Az Itt­zés Já­nos ige­hir­de­té­sé­ből ki­ra­ga­dott sza­vak­nak – akár­csak a tel­jes ige­hir­de­tés­nek – ugyan­is sem­mi kö­zük a párt­po­li­ti­kai di­men­zi­ó­hoz, még­pe­dig azért, mert el­ső­sor­ban és min­de­nek­előtt teo­ló­gi­ai üze­ne­tet és je­len­tést hor­doz­nak, és csak­is a ke­resz­tény spi­ri­tu­a­li­tás di­men­zi­ó­já­ban ér­tel­mez­he­tők he­lye­sen.

Az ink­ri­mi­nált mon­da­tok ér­tel­me­zé­se kap­csán a ke­resz­tény (és evan­gé­li­kus) teo­ló­gia té­te­le­i­nek már a leg­ele­mibb is­me­re­te is ele­gen­dő ah­hoz, hogy szó­ba se ke­rül­hes­sen az az in­ter­jú ál­tal su­gallt, sú­lyo­san le­egy­sze­rű­sí­tett és tor­zí­tott ér­tel­me­zés, mely sze­rint íme, egy mai püs­pök ab­ban hisz, hogy a föld­re le­szál­ló Jé­zus fog­ja meg­ol­da­ni a pénz­ügyi és gaz­da­sá­gi vi­lág­vál­sá­got.

A „vál­ság” a ke­resz­tény teo­ló­gi­ai ant­ro­po­ló­gia egyik alap­fo­gal­ma, amely a bű­nös lét­ál­la­pot­ban élő föl­di em­ber Is­ten­től re­mény­te­le­nül el­tá­vo­lo­dott hely­ze­té­nek le­írá­sá­ra szol­gál. Az is­te­ni vi­lág­rend­ből ön­ma­gát ki­sza­kí­tó em­ber olyan per­ma­nens on­to­ló­gi­ai vál­ság­ban van, amely­nek min­den egyéb – mo­rá­lis, tu­dat­ál­la­pot­be­li, eg­zisz­ten­ci­á­lis, pszi­cho­ló­gi­ai, kö­zös­sé­gi, gaz­da­sá­gi s a töb­bi – krí­zis már csak kö­vet­kez­mé­nye. Min­den ige­hall­ga­tó előtt nyil­ván­va­ló, hogy a pénz­ügyi és gaz­da­sá­gi vál­ság­nak nem Jé­zus – mint af­fé­le mennyei köz­gaz­dász – a meg­ol­dá­sa, és fő­leg nem köz­vet­le­nül. Krisz­tus öröm­üze­ne­te, a sza­ba­dí­tás evan­gé­li­u­ma az em­ber per­ma­nens lét­vál­sá­gá­nak meg­ol­dá­sát kí­nál­ja a lé­lek új­já­szü­le­té­sén ke­resz­tül – és ha ez meg­tör­té­nik, ak­kor min­den egyéb vál­ság (a pénz­ügyi és gaz­da­sá­gi is) az új em­ber új­já­te­rem­tett vi­lá­gá­ban az „alap­vál­ság” meg­szű­né­sé­nek fo­lyo­má­nya­ként – meg­ol­dó­dik.

Ha egy teo­ló­gi­ai is­me­re­tek­kel nem ren­del­ke­ző új­ság­író­tól nem vár­ha­tó is el, hogy a fen­ti ta­ní­tást is­mer­je, az azon­ban már el­gon­dol­kod­ta­tó, hogy egy val­lás­fi­lo­zó­fus ne tud­ná, mi­lyen kon­tex­tus­ból szár­maz(hat)nak egy evan­gé­li­kus ige­hir­de­tés vál­ság­ra vo­nat­ko­zó sza­vai, az pe­dig meg­döb­ben­tő, hogy azon­nal „párt­po­li­ti­ka­i­nak” mi­nő­sí­ti őket. Bár ez eset­ben új­ság­író és in­ter­jú­ala­nya egy érez­he­tő­en ten­den­ci­ó­zus egy­ház­kri­ti­kai össze­ka­csin­tás ré­vén volt igaz­ság­ta­lan egy­há­zunk el­nök-püs­pö­ké­vel szem­ben, az azon­ban nem len­ne sze­ren­csés, ha az evan­gé­li­kus egy­ház­ta­gok is ugyan­ezt a hi­bát kö­vet­nék el – a kér­dé­ses pél­dák ér­tel­me­zé­sé­nél te­hát igye­kez­zünk mi­nél ob­jek­tí­veb­bek ma­rad­ni.

Fi­no­man szól­va nem ele­gáns és nem tisz­tes­sé­ges egy teo­ló­gi­ai tar­tal­mú szö­veg­részt olyan meg­nyi­lat­ko­zá­sok kö­zé he­lyez­ni, ame­lyek­nek már va­ló­ban van­nak erő­tel­je­sen po­li­ti­zá­ló vo­nat­ko­zá­saik és uta­lá­saik – amit két­ség­te­le­nül el le­het is­mer­ni és éles kri­ti­ka tár­gyá­vá le­het ten­ni. Gá­bor György ugyan­is egy ka­lap alá ve­szi Itt­zés püs­pök mon­da­ta­it tel­je­sen más jel­le­gű meg­nyil­vá­nu­lá­sok­kal. Pél­dá­ul an­nak az egy­ház­me­gyei bí­ró­ság­nak a ha­tá­ro­za­tá­val, amely fel­men­tet­te ifj. He­ge­dűs Ló­rán­tot, aki en­ge­dé­lyez­te egy ho­lo­kauszt­ta­ga­dó tör­té­nész­nek, hogy elő­adást tart­son egy re­for­má­tus egy­ház­köz­ség ter­mé­ben. A val­lás­fi­lo­zó­fus gon­do­lat­me­ne­té­ben a fen­ti ige­hir­de­tés egy szint­re ke­rül az­zal a je­len­ség­gel, ami­kor a fe­le­ke­ze­tek lel­ké­szei ma­gán­em­ber­ként meg­ál­dot­ták a Ma­gyar Gár­da zász­la­ját, megint úgy ál­lít­va be az ese­ményt, mint­ha tet­tük­kel egy­há­zuk hi­va­ta­los ál­lás­pont­ját hir­det­ték vol­na. (An­nak em­lí­té­se ki­ma­radt a cikk­ből, hogy az evan­gé­li­kus egy­ház több saj­tó­or­gá­num­ban fi­ze­tett hir­de­tés­ben je­len­tet­te meg a szél­ső­sé­gek­től vi­lá­gos egy­ér­tel­mű­ség­gel el­ha­tá­ro­ló­dó nyi­lat­ko­za­tát.)

Az új­ság­író azon fel­ve­té­sé­re, hogy a ke­resz­tény egy­há­zak nem til­ta­koz­tak a ki­sebb­sé­ge­ket érő erő­szak el­len, „hol­ott 2008-at ők a Bib­lia évé­nek nyil­vá­ní­tot­ták”, a val­lás­fi­lo­zó­fus az­zal vá­la­szolt, hogy „a Bib­lia éve ide­ha­za a csen­des ki­re­kesz­tés ese­mé­nyé­vé vált. A nagy ke­resz­tény egy­há­zak ki­sa­já­tí­tot­ták ma­guk­nak a ren­dez­vé­nye­ket, mint­ha csak hoz­zá­juk szól­na a szö­veg.” A „csen­des ki­re­kesz­tés” vád­ja csen­des tű­nő­dést vált­hat ki so­kunk­ból: va­jon ho­gyan vál­hat a ki­re­kesz­tés esz­kö­zé­vé egy olyan prog­ram­so­ro­zat és mé­dia­kam­pány, amely a Bib­lia szé­le­sebb tár­sa­dal­mi nép­sze­rű­sí­té­sét, az egy­há­zon kí­vü­li­ek­kel va­ló meg­is­mer­te­té­sét tűz­te ki cél­já­ul, és e té­ren nem el­ha­nya­gol­ha­tó ered­mé­nye­ket is el­ért?

Az el­múlt évek­ben egy­re fo­ko­zó­dó mér­ték­ben va­gyunk ta­núi a tár­sa­dal­mi és po­li­ti­kai köz­be­széd mi­nő­ség­rom­lá­sá­nak, el­dur­vu­lá­sá­nak, a meg­osz­tást cél­zó, a té­nye­ket el­fer­dí­tő, tu­da­to­san csúsz­ta­tó, ma­ni­pu­la­tív meg­nyi­lat­ko­zá­sok­nak. A val­lás­fi­lo­zó­fus­sal ké­szült in­ter­jú érez­he­tő­en ar­ra tesz kí­sér­le­tet, hogy he­lyén­va­ló­nak lát­szó, in­tel­lek­tu­á­lis stí­lus­ban mu­tas­son rá a köz­be­széd­nek ezek­re a tár­sa­dal­mi tu­da­tot rom­bo­ló, de­for­mált je­len­sé­ge­i­re. (A cikk egyéb­ként nem­csak az egy­há­zi, ha­nem a po­li­ti­kai szfé­rá­ban je­len lé­vő, két­ség­kí­vül vi­tat­ha­tó köz­sze­rep­lői meg­nyi­lat­ko­zá­sok ér­té­ke­lé­sé­re is ki­tér.) A sok meg­fon­to­lás­ra ér­de­mes fel­ve­tés mel­lett azon­ban az nem se­gí­tet­te elő ezt a tö­rek­vést, hogy egy olyan teo­ló­gi­ai tar­tal­mú és mo­ti­vá­ci­ó­jú ige­hir­de­tés mon­da­ta­it is oda­so­rol­ták, amely­nek sem­mi ke­res­ni­va­ló­ja nincs az em­lí­tett pél­dák kö­zött.

Petri Gábor

::Nyomtatható változat::