Kultúrkörök

Hozzászólás a cikkhez

Do­bos Meny­hért, a Ma­gyar Te­le­ví­zió (MTV) köz­éle­ti igaz­ga­tó­ja négy év­ti­ze­de dol­go­zik az in­téz­mény­ben, a klasszi­kus té­vé­kor­szak egyik utol­só ta­nú­ja. Az el­múlt év vé­gé­től köz­vet­le­nül fel­ügye­li a Val­lá­si és Egy­há­zi Mű­so­rok Szer­kesz­tő­sé­gé­nek mun­ká­ját. E szer­te­ága­zó te­rü­let je­le­né­ről és jö­vő­jé­ről kér­dez­tük.

– Mi­lyen mű­so­rok tar­toz­nak a köz­éle­ti igaz­ga­tó irá­nyí­tá­sa alá?

– Az el­ne­ve­zés hű­en ki­fe­je­zi a mun­kán­kat. Val­lá­si, egy­há­zi, ki­sebb­sé­gi és a ha­tá­ron túl élő ma­gyar­ság­gal kap­cso­la­tos mű­so­rok tar­toz­nak hoz­zánk, va­la­mint olyan te­ma­ti­ká­jú prog­ra­mok, ame­lyek köz­éle­ti, tár­sa­dal­mi kér­dé­sek­kel fog­lal­koz­nak. E te­rü­let el­ső pil­lan­tás­ra rend­kí­vül szer­te­ága­zó, több év­ti­ze­des kö­zös mun­ka so­rán kris­tá­lyo­sod­tak ki a ha­tá­rai.

– Ho­gyan ke­rült köz­vet­le­nül Ön­höz a val­lá­si te­rü­let?

– Min­de­nek­előtt sze­ret­nék meg­em­lé­kez­ni a szer­kesz­tő­ség ko­ráb­bi ve­ze­tő­jé­ről, Csisz­ér Fe­renc­ről, aki ti­zen­nyolc évi el­kö­te­le­zett mun­ka után vo­nult nyug­díj­ba. A szer­kesz­tő­ség mun­ká­ját alap­ve­tő­en meg­ha­tá­roz­za a tör­té­nel­mi egy­há­zak­kal 1999-ben kö­tött szer­ző­dés. A he­ti több mint két­száz perc adás­idő alap­ján az MTV a meg­tisz­te­lő ötö­dik he­lyet fog­lal­ja el az eu­ró­pai te­le­ví­zi­ók so­rá­ban. Sze­ret­ném hang­sú­lyoz­ni, hogy ide­ig­le­ne­sen von­tam irá­nyí­tá­som alá az egy­sé­get, a Ma­gyar Te­le­ví­zió ve­ze­té­se kü­lön fi­gyel­met szen­tel e fon­tos és – vall­juk be – ér­zé­keny poszt­nak, ezért mi­ha­ma­rabb be kí­ván­ják töl­te­ni.

– Négy tör­té­nel­mi egy­ház, fe­le­ke­ze­tek, kis­egy­há­zak éle­té­ről kell szá­mot ad­ni. Hogy le­het ezt meg­ten­ni konf­lik­tu­sok, súr­ló­dá­sok nél­kül?

– Az előbb em­lí­tett szer­ző­dé­sek pon­to­san meg­ha­tá­roz­zák az ará­nyo­kat is, perc­re ki­ve­tít­ve az il­le­tő egy­ház, fe­le­ke­zet mű­sor­ide­jét. Ez azon­ban csak szá­raz sta­tisz­ti­ka, a mun­ka­tár­sa­in­kon mú­lik, ho­gyan töl­tik meg tar­ta­lom­mal az adás­időt. Pél­da­mu­ta­tó a kü­lön­bö­ző egy­há­zak­hoz és fe­le­ke­ze­tek­hez tar­to­zó szer­kesz­tő­ink együtt­mű­kö­dé­se. So­kat be­szé­lünk ma­nap­ság az öku­me­né­ről. Ez a val­lá­si mű­so­rok szer­kesz­tő­sé­gé­ben élő va­ló­ság és egy­ben a csa­pat mun­ka­mód­sze­re. A mű­so­rok­ban is lát­ha­tó, hogy azt hang­sú­lyoz­zák, ami össze­kö­ti, és nem azt, ami szét­vá­laszt­ja a hí­vő­ket.

– Az el­múlt hó­nap­ban ta­lál­ko­zott a tör­té­nel­mi egy­há­zak ve­ze­tő­i­vel. Mi­lyen volt a ta­lál­ko­zók han­gu­la­ta?

– A ve­ze­tő egy­há­zi sze­mé­lyek­kel va­ló ta­lál­ko­zók ol­dott lég­kö­re meg­le­pe­tés volt szá­mom­ra. Ál­ta­lá­ban meg van­nak elé­ged­ve a lá­tot­tak­kal, vi­szont szó­vá tet­ték a mű­so­rok­nak a struk­tú­rá­ban el­fog­lalt he­lyét. A be­szél­ge­té­sek so­rán fel­ve­tő­dött a tör­té­nel­mi egy­há­zak gya­ko­ribb meg­nyi­lat­ko­zá­si igé­nye köz­éle­ti, fő­leg szo­ci­á­lis kér­dé­sek­ben. Ezt az el­vá­rást – a tár­sa­da­lom mai ál­la­po­tát szem­lél­ve – jo­gos­nak ér­zem, hi­szen a hí­vő­kön ke­resz­tül az egy­há­zak is na­pon­ta szem­be­sül­nek az ano­má­li­ák­kal.

– Mi a mű­so­rok ké­szí­té­sé­nek alap­fi­lo­zó­fi­á­ja?

– Ha rá­szá­nunk egy es­ti órát, és vé­gig­néz­zük a csa­tor­nák hír­kí­ná­la­tát, el­bor­za­dunk a tár­sa­dal­mun­kat át­szö­vő erő­sza­kon, im­mo­ra­li­tá­son. E vál­to­zó vi­lág­ban szük­ség van ál­lan­dó­ság­ra, ka­pasz­ko­dók­ra. Eh­hez a szer­kesz­tő­ség a ma­ga sze­rény esz­kö­ze­i­vel tám­pon­to­kat ad. De szö­gez­zük le: egy köz­szol­gá­la­ti te­le­ví­zió nem­csak di­rekt mó­don szól­hat a ke­re­ső em­be­rek­hez, egész mű­sor­po­li­ti­ká­já­nak ezt kell szol­gál­nia. Egy ér­té­kes, lé­lek­re ha­tó film be­mu­ta­tá­sa né­ha töb­bet je­lent­het, mint egy te­ma­ti­kus össze­ál­lí­tás.

– Ál­ta­lá­ban az egy­há­zi ün­ne­pek ide­jén ke­rül­nek elő­tér­be a val­lá­si mű­so­rok…

– Ez így is van rend­jén, ün­ne­pe­ink je­len­tős ré­sze a hit­hez kö­tő­dik. Elég be­pil­lan­ta­ni egy év vé­gi mű­sor­új­ság­ba, ki­tű­nik, hogy mi­lyen gaz­dag kí­ná­lat­tal je­lent­ke­zett mind­két csa­tor­na. De ez csak a ki­ra­kat. Ne­künk min­den adás ün­nep, mun­ka­tár­sa­ink tu­dá­suk leg­ja­vát ad­va szer­kesz­tik hét­ről hét­re a mű­so­ro­kat. A né­zői vissza­jel­zé­sek alap­ján e prog­ra­mok a hí­vő csa­lá­dok és a ke­re­ső em­be­rek éle­té­nek ré­szé­vé vál­tak.

– A val­lá­si mű­so­rok­nak hol lesz a he­lyük a jö­vő te­le­ví­zi­ó­zá­sá­ban?

– Mint min­den te­le­ví­zi­ós pro­duk­ci­ó­nak, a val­lá­si mű­so­rok­nak is ha­lad­ni­uk kell a kor­ral. A té­mák­nak, a ké­pi vi­lág­nak, a ka­me­ra­ke­ze­lés­nek, a vá­gás­tech­ni­ká­nak, a ren­de­zés­nek is al­kal­maz­kod­nia kell a mo­dern, di­gi­tá­lis vi­lág meg­vál­to­zott kö­ve­tel­mé­nye­i­hez. De nem le­het ön­cé­lú­an, mert a lé­nyeg to­vább­ra is a tar­ta­lom. Nem ag­gó­dom a jö­vő mi­att, a köz szol­gá­la­ta min­dig ér­té­ket te­remt, s ta­pasz­ta­la­tom sze­rint a hí­vő em­be­rek fo­gé­ko­nyak ezek­re az ér­té­kek­re.

Cser­mák Zol­tán

::Nyomtatható változat::