Napról napra

Hozzászólás a cikkhez

Va­sár­nap

Ne mondd: Meg­fi­ze­tek a rosszért! Re­mény­kedj az Úr­ban, ő meg­se­gít té­ged. Péld 20,22 (Lk 6,27; Lk 8,4–8/9–15/; Zsid 4,12–13; Zsolt 18,21–51) El­ha­mar­ko­dot­tan mond­tad ki ezt a mon­da­tot. Szin­te kö­te­lez, ha ki­mond­tad, pe­dig már bá­nod. Ne végy elég­té­telt ma­gad­nak, mert ak­kor a do­log úgy van el­ren­dez­ve, ahogy a te böl­cses­sé­ged dik­tál­ja. Bízd az Úr­ra, hogy ő lát, és kel­lő idő­ben és mó­don iga­zít­ja hely­re a dol­go­kat! Na­gyobb az, amit ő te­het ér­ted. Fogd vissza ma­gad, és majd meg­lá­tod, hogy az Úr meg­se­gít, job­ban, mint ké­red, vagy el­gon­do­lod a sa­ját erőd sze­rint. (Ef 3,20–21)

Hét­fő

Amit tesz­tek, jó lé­lek­kel vé­gez­zé­tek úgy, mint az Úr­nak, és nem úgy, mint az em­be­rek­nek. Kol 3,23 (Józs 1,8; 5Móz 32,44–47; Lk 9,57–62) Egy kő­mű­ves a ház­te­tőt ja­ví­tot­ta. Ami­kor kész volt, azt mond­ta a se­géd­jé­nek: „Tartsd a ké­ményt, amíg a tu­laj­do­nos kö­rül­néz és ki­fi­zet.” Tré­fás­nak tű­nik ez a kis anek­do­ta, de vall­juk meg, saj­nos sok­szor igaz: a szem­nek dol­go­zunk. A pil­la­nat­nak. A lát­szat­nak. Csak a pén­zért, a ma­gunk hasz­ná­ért. Jo­gos, hogy ke­res­ni akarsz, de az is, hogy a má­sik fél jó mun­kát kap­jon. Ak­kor nem lesz ez a ket­tő el­len­tét­ben, ha az Úr­nak vég­zed a mun­ká­dat. Ha tu­dod, hogy ő lát, ha tu­dod, hogy ő kész se­gí­te­ni. Ha sze­re­ted az Urat, és azt aka­rod, hogy jó mun­ká­dért őt di­cső­ít­sék.

Kedd

Ne állj a rosszat aka­ró több­ség mel­lé. 2Móz 23,2 (Róm 12,2; 2Móz 7,1–13; Lk 10,1–16) So­sem a több­ség­nek van iga­za, ha­nem an­nak, aki a jó ol­da­lon áll: az Is­ten­től va­ló böl­cses­ség ol­da­lán. A tö­meg meg­té­veszt­het. Egy­szer teszt­vizs­gá­la­tot vé­gez­tek: tíz em­ber­nek meg kel­lett mon­da­nia az elé­jük ki­ve­tí­tett pál­ci­kák­ról, hogy me­lyik a leg­hosszabb. Ki­len­cen ti­tok­ban be vol­tak avat­va, hogy ha­mi­san je­löl­je­nek. Er­re a ti­ze­dik, a kísérleti sze­mély is el­bi­zony­ta­la­no­dott, és má­sik pál­ci­kát mon­dott a leg­hosszabb­nak, mint ame­lyik va­ló­já­ban az volt. Ez­után az egyik em­ber ren­de­sen a leg­hosszabb­ra sza­va­zott. És na­gyon ér­de­kes do­log tör­tént. Most már a be nem ava­tott sze­mély is ha­tá­ro­zot­tan ki mert áll­ni a vé­le­mé­nye mel­lett, és a va­ló­ban leg­hosszab­bat ne­vez­te meg a leg­hosszabb­nak. – Ne hagyd ma­gá­ra a ta­lán egye­dül jót aka­ró em­bert; az igaz­sá­gért ki­ál­lót; a se­gí­tő­ké­szet; a jó­ért és hi­té­ért baj­ba ke­rü­lőt! Csak te kel­lesz mel­lé, és ak­kor nem csüg­ged, és nem bi­zony­ta­la­no­dik el. Ha pe­dig te egye­dül ma­radsz, hívd az Urat. Ve­le, ha egye­dül csak ő van is mel­let­ted, több­ség­be ke­rülsz. Az ő vé­le­mé­nye dön­tő és ere­je min­den­ha­tó. Ve­le szi­lár­dan meg tudsz áll­ni a jó­ban.

Szer­da

Az Úr el­kül­di majd an­gya­lát előt­ted. 1Móz 24,7 (Ap­Csel 12,8; Mk 6,1–6; Lk 10,17–20) Van­nak föl­di és mennyei esz­kö­zei az Úr­nak. An­gya­lok, az­az kül­döt­tek. Akik se­gí­te­nek uta­don. Jó­szí­vű­ek és oda­adók. Ész­re­ve­szed-e őket, és há­lás vagy-e ér­tük? Hány­szor se­gí­tet­tek már ne­ked baj­ban és gon­dok kö­zött! Érez­ted már úgy, hogy zsák­ut­cá­ba ju­tot­tál, hogy nincs to­vább? És egy­szer csak még­is aj­tó nyílt előt­ted. Mert az Úr el­küld­te an­gya­lát, ő ma­ga jött, hogy új utat nyis­son. Ha szor­gal­ma­san fi­gyelsz Is­ten sza­vá­ra, te is esz­kö­ze le­hetsz gon­dos­ko­dó sze­re­te­té­nek. An­gya­li vagy ör­dö­gi éle­tet élsz?

Csü­tör­tök

So­ha­sem em­ber aka­ra­tá­ból szár­ma­zott a pró­fé­cia, ha­nem a Szent­lé­lek­től in­dít­tat­va szó­lal­tak meg az Is­ten­től kül­dött em­be­rek. 2Pt 1,21 (5Móz 18,18; Lk 6,43–49; Lk 10,21–24) Hon­nan tud­ha­tod, hogy a Bib­lia Is­ten sza­va? Ab­ból, hogy a le­írt so­rok meg­ele­ve­ned­nek, üze­net­té lesz­nek szá­mod­ra. Mint­ha csak­is ne­ked ír­ták vol­na őket. Ál­ta­lá­nos könyv­ből sze­mé­lyes le­vél­lé lesz. És ab­ból, hogy meg­té­rés­re se­gít. Egyet­len más könyv nyo­mán sem le­het iga­zán hí­vő­vé len­ni. A Bib­lia az élet köny­ve. Mi­ért? Mert a Szent­lé­lek van ben­ne az igé­ben és az ige­hir­de­tés­ben. Bűn­bo­csá­na­tot, va­ló­di sze­re­te­tet és iga­zi kö­zös­sé­get csak ál­ta­la nyer­hetsz.

Pén­tek

Bol­dog nép az, amely tud ne­ked uj­jon­ga­ni, amely or­cád vi­lá­gos­sá­gá­ban jár­hat, Uram! Zsolt 89,16 (Róm 5,2; Jn 12,34–36/37–42/; Lk 10,25–37) Sok­kal ke­ve­sebb az éle­tünk­ben az öröm, mint a szo­mo­rú­ság; a meg­elé­ge­dett­ség, mint a pa­nasz; a re­mény, mint a dol­gok föl­adá­sa. Éne­ke­ink közt is több a szo­mo­rú, mint a vi­dám. Pe­dig a bűn­bá­nat szo­mo­rú­sá­gát a bűn­bo­csá­nat örö­mé­nek kell föl­vál­ta­nia. Úr­va­cso­ra­vé­tel előtt is bűn­bá­na­tot tar­tunk, de bol­do­gan jö­vünk el az Úr asz­ta­lá­tól. Nagy ba­junk, hogy sok­szor csak a bű­ne­ink­kel baj­ló­dunk, de nem ju­tunk el a bűn­ből va­ló meg­sza­ba­du­lás fel­sza­ba­dí­tó él­mé­nyé­hez. Csak az az em­ber tud uj­jon­gó öröm­mel já­rul­ni az Úr elé, akit meg­tisz­tí­tott és meg­vi­lá­go­sí­tott. És csak az a nép bol­dog, amely Is­ten­re hall­gat, és az ő ve­ze­té­se alatt él.

Szom­bat

Két­sé­ges­ke­dünk, de nem esünk két­ség­be. Jé­zus ha­lá­lát min­den­kor tes­tünk­ben hor­doz­zuk, hogy Jé­zus éle­te is lát­ha­tó­vá le­gyen tes­tünk­ben. 2Kor 4,8.10 (Zsolt 77,10; Mt 13,31–35; Lk 10,38–42) A hí­vő sor­sa ugyan­az, mint Uráé. Ha őt meg­ve­tik, min­ket is. Ha őt bánt­ják, min­ket is. Ha őtő­le kér­nek se­gít­sé­get a nagy baj­ban, ak­kor (az ő ne­vé­ben) tő­lünk is. Ha ő meg­halt bű­ne­in­kért, ne­künk is ha­lál­ba kell ad­nunk ré­gi énün­ket. És ha ő fel­tá­madt, ve­le mi is új élet­re tá­ma­dunk, majd üd­vös­ség­re ju­tunk… Ha Jé­zu­sé vagy, mind­az a jó és rossz a ti­ed is lesz, amit ő át­élt. És ha lesz­nek is ba­ja­id, nem lesz­nek úr­rá fö­löt­ted. Nem egye­dül kell el­hor­doz­nod őket.

Széll Bul­csú

::Nyomtatható változat::