Keresztény szemmel

Hozzászólás a cikkhez

Múlt va­sár­nap haj­nal­ban ször­nyű vér­für­dő szín­te­re volt Veszp­rém. Egy szó­ra­ko­zó­he­lyen meg­ké­sel­ték és össze­ver­ték a he­lyi ké­zi­lab­da­csa­pat több já­té­ko­sát. A ro­mán vá­lo­ga­tott­ban is ját­szó Ma­ri­an Coz­má­nak esé­lye sem volt a túl­élés­re, úgy meg­for­gat­ták 211 cen­ti­mé­ter ma­gas és 113 ki­lós tes­té­ben a kést. Hor­vát és szerb csa­pat­tár­sa sú­lyos ál­la­pot­ban ke­rült a kór­ház in­ten­zív osz­tá­lyá­ra.

A bru­tá­lis bűn­ese­tek ál­ta­lá­ban ma­guk­ra von­ják a mé­dia fi­gyel­mét. Hí­res spor­to­lók tra­gé­di­á­ja, mint né­hány év­vel ez­előtt a lab­da­rú­gó Si­mon Ti­bor ha­lál­ra rug­do­sá­sa, még in­kább meg­ráz­za a köz­vé­le­ményt. Az amúgy is nyug­ta­lan ma­gyar tár­sa­dal­mat az­tán kü­lö­nö­sen fel­zak­lat­ja az a tény, hogy a veszp­ré­mi tá­ma­dók tör­té­ne­te­sen ro­mák vol­tak. Az el­múlt hó­na­pok­ban egy­mást ér­ték a hír­adá­sok a ci­gá­nyok ál­tal el­kö­ve­tett erő­sza­kos cse­le­ke­de­tek­ről. A mis­kol­ci rend­őr­ka­pi­tány­nak csak­nem ál­lá­sá­ba ke­rült az a be­je­len­té­se, hogy az elő­ző he­tek­ben a vá­ros­ban ta­pasz­tal­ha­tó rab­lá­so­kat ki­vé­tel nél­kül ro­mák kö­vet­ték el.

Jog­vé­dők­nek ne­ve­zett fo­ga­dat­lan pró­ká­to­rok és szép­lel­kű po­li­ti­ku­sok fel­há­bo­rod­va fo­gad­ták az ál­ta­luk diszk­ri­mi­na­tív­nak tar­tott be­je­len­tést. (Ér­de­kes mó­don a ka­pi­tány mon­da­tá­nak el­ső fe­lét nem kér­ték ki ma­guk­nak. Az ar­ról szólt, hogy a bank­rab­lá­sok ál­ta­lá­ban nem ro­ma el­kö­ve­tők­höz köt­he­tők. Ak­kor ez­zel a tény­köz­lés­sel a ma­gya­ro­kat sér­tet­te meg vér­lá­zí­tó mó­don?) A ren­dé­sze­ti mi­nisz­ter uta­sí­tást adott a mis­kol­ci rend­őr­ka­pi­tány fel­men­té­sé­re, ám ő az or­szá­gos fő­ka­pi­tány ra­pid vizs­gá­la­ta nyo­mán még­is­csak he­lyén ma­rad­ha­tott. Nem kis rész­ben azért, mert a bor­so­di ci­gány vaj­da is vé­del­mé­be vet­te őt.

Mint­ha át­sza­kadt vol­na a gát. Újabb és újabb je­lek mu­tat­tak ar­ra, hogy az év­ti­ze­dek óta sző­nyeg alá sö­pört prob­lé­ma ele­mi erő­vel je­lent­ke­zik. Ma már azok is kény­te­len el­is­mer­ni a ci­gá­nyok tö­me­ges kri­mi­na­li­zá­ló­dá­sá­nak va­ló­sá­gát, akik ko­ráb­ban – ha­mis ta­pin­tat­ból – nem en­ged­ték, hogy az el­kö­ve­tők et­ni­kai ho­va­tar­to­zá­sa sze­re­pel­jen a hí­rek­ben.

Egy­ér­tel­mű­vé vált, hogy azok a sú­lyos tár­sa­dal­mi gon­dok, ame­lyek­ről a szo­ci­a­liz­mus ide­jén nem volt sza­bad be­szél­ni, csak to­vább hal­mo­zód­tak a rend­szer­vál­tást kö­ve­tő­en. Em­be­rek tö­me­gei ve­szí­tet­ték el mun­ká­ju­kat, így mind töb­ben lum­pe­no­sod­tak el. Im­már két nem­ze­dék de­re­kas ré­sze nem is­me­ri azt, hogy a fel­nőt­tek reg­gel mun­ká­ba, a gye­re­kek is­ko­lá­ba men­nek A la­kó­te­le­pek­re köl­töz­te­tett, ere­de­ti­leg na­gyobb mo­bi­li­tás­hoz szo­kott csa­lá­dok több­nyi­re csak se­gé­lyek­ből él­nek, és kö­zü­lük mind töb­ben vál­nak bű­nö­ző­vé. Im­már a kor­mány­pár­ti saj­tó is ker­te­lés nél­kül be­szél az el­slu­mo­so­dott vi­dé­kek köz­ál­la­po­tai­ról.

Hí­ve­ink közt jár­va-kel­ve sok­fé­le re­ak­ci­ót hall­hat az em­ber. Az el­ső az ál­ta­lá­nos fé­le­lem. So­kan nem mer­nek dél­utá­ni bib­lia­órák­ra el­in­dul­ni, vagy fél­tik gyer­me­ke­i­ket, uno­ká­i­kat. Őszin­tén meg­mon­dom, ben­nem is nagy adag szo­ron­gás van.

Lá­tom ugyan­ak­kor an­nak ve­szé­lyét is, hogy a – sok­szor va­ló­ban te­he­tet­len – ha­tó­sá­gok he­lyett ra­di­ká­li­sok ma­guk akar­nak ren­det te­rem­te­ni. Azok is könnye­ket hul­lat­nak most Ma­ri­an Coz­má­ért, akik éle­tük­ben nem lát­tak még ké­zi­lab­da-mér­kő­zést. Azok is fel van­nak há­bo­rod­va a ro­mán já­té­kos ha­lá­lán, va­la­mint szerb és hor­vát tár­sa sé­rü­lé­sén, akik ko­ráb­ban gyű­löl­köd­ve te­kin­tet­tek a más nem­ze­ti­sé­gű­ek­re.

Vál­to­zat­la­nul min­den por­ci­kám til­ta­ko­zik a Ma­gyar Gár­da egyen­ru­hás fel­vo­nu­lá­sai el­len. Ró­luk ugyan­az a vé­le­mé­nyem ma is, mint ahogy más­fél év­vel ez­előt­ti zász­ló­bon­tá­suk után ír­tam: meg­je­le­né­sü­ket a va­lós tár­sa­dal­mi gon­dok­ra adott rossz vá­lasz­nak tar­tom. Egy­ko­ri sió­fo­ki és enyin­gi lel­kész­ként meg­ér­tem ugyan­ak­kor a Fej­ér me­gyei te­le­pü­lés la­kó­it is – ahon­nan a veszp­ré­mi maf­fi­ó­zók szár­maz­nak –, akik­nek ele­gük van ab­ból, hogy né­me­lyek hosszú idő óta tör­vé­nyen kí­vül he­lye­zik ma­gu­kat.

A zül­lé­si fo­lya­mat min­dig ki­csi­ben kez­dő­dik. Ta­lán úgy, hogy va­la­ki gát­lás­ta­la­nul jegy nél­kül uta­zik a kö­zös­sé­gi köz­le­ke­dés­ben, mond­ván, hogy tő­le úgy­sem mer­nek je­gyet vagy bér­le­tet kér­ni. Az­tán már az is ter­mé­sze­tes vol­na, hogy a bár­ból fi­ze­tés nél­kül le­het tá­voz­ni. Ha va­la­ki ezt meg­kér­dő­je­le­zi, már­is vil­lan a kés.

Mi a jó vá­lasz?

Egy­ház­ként min­de­nekelőtt a meg­bé­ké­lés és a ki­en­gesz­te­lő­dés hir­de­té­se. Az in­du­la­tok meg­fé­ke­zé­se. Ta­lán jó vol­na Veszp­rém­ben vagy más­hol egy öku­me­ni­kus is­ten­tisz­te­let meg­szer­ve­zé­se, ahol Jé­zus sza­vát le­het­ne idéz­ni: „Atyám, bo­csáss meg ne­kik, mert nem tud­ják, mit cse­lek­sze­nek.” (Lk 23,34) Jó len­ne, ha egy ilyen is­ten­tisz­te­le­ten ma­gya­rok és ro­mák, szer­bek és ro­má­nok együtt tud­nánk részt ven­ni, mint­egy meg­je­le­nít­ve Pál apos­tol hit­val­lá­sát: „Krisz­tus­ban te­hát nincs sem zsi­dó, sem gö­rög, nincs szol­ga, sem sza­bad…” (Gal 3,28)

Gyá­szol­juk meg a ro­mán Ma­ri­an Cos­mát. Imád­koz­zunk a szerb Zsar­ko Se­su­mért és a hor­vát Ivan Pe­si­cért, vagy­is az ál­do­za­to­kért. De az el­kö­ve­tés­sel gya­nú­sít­ha­tó Raf­fa­el Sán­do­rért és Sztoj­ka Ivá­nért is, akik tör­té­ne­te­sen ro­ma szár­ma­zá­sú­ak.

Az­tán mint egy­ház tart­sunk ön­vizs­gá­la­tot. Ele­get tet­tünk-e azért, hogy a ro­mák ne az ököl­jog je­gyé­ben nő­je­nek fel? Ta­nít­juk-e ne­kik Jé­zus sza­vát: „Hal­lot­tá­tok, hogy meg­mon­da­tott a ré­gi­ek­nek: (…) Én vi­szont azt mon­dom nek­tek…”? Test­vé­rünk­ké fo­gad­tunk-e akár csak egyet­len ci­gányt is? Örül­tünk-e an­nak, hogy né­hány hó­nap­ja a ka­to­li­kus egy­ház meg­je­len­tet­te a ci­gány nyel­vű bib­lia­for­dí­tást? Meg­be­csül­jük-e azok mun­ká­ját, akik ro­ma nép­fő­is­ko­lát, kö­zös­sé­gi há­zat, bib­lia­is­ko­lát szer­vez­nek Sár­szent­lő­rin­cen, Va­ny­ar­con vagy a fő­vá­ros­ban? Ko­mo­lyan vesszük-e az ab­ból a tény­ből fa­ka­dó fe­le­lős­sé­gün­ket, hogy evan­gé­li­kus ok­ta­tá­si in­téz­mé­nye­ink­nek szá­mot­te­vő ro­ma di­ák­ja, sze­re­tet­ott­ho­na­ink­nak sok ro­ma dol­go­zó­ja van? Be­fo­gad­juk-e gyü­le­ke­ze­te­ink­be a ci­gány szár­ma­zá­sú­a­kat? Te­szünk-e ér­dem­ben azért, hogy le­gye­nek ro­ma lel­ké­szek és ál­ta­lá­ban ci­gány ér­tel­mi­sé­gi­ek? Egy­ál­ta­lán fel­ada­tunk­nak te­kint­jük-e a ro­mák pasz­to­rá­ci­ó­ját?

Anél­kül, hogy dra­ma­ti­zál­ni akar­nánk a hely­ze­tet, meg kell ál­la­pí­ta­ni: a tár­sa­dal­mi el­len­té­tek a pat­ta­ná­sig fe­szül­nek. Fé­lő, hogy to­váb­bi, az ed­di­gi­nél is na­gyobb tra­gé­di­ák kö­vet­kez­nek be. Min­den jó­aka­ra­tú em­ber­nek össze kell fog­nia. Kü­lö­nö­sen nagy az egy­há­zak fe­le­lős­sé­ge. Min­den rossz ta­pasz­ta­lat el­le­né­re sze­re­tet­tel és ir­ga­lom­mal kell ro­ma test­vé­re­ink­hez for­dul­ni, őket test­vé­ri mó­don kell men­te­ni és se­gí­te­ni.

Egy ré­gi le­gen­da sze­rint a ci­gá­nyok el­lop­tak egy szö­get ab­ból a négy­ből, amellyel a ró­ma­i­ak Jé­zust meg akar­ták fe­szí­te­ni. Így a Meg­vál­tó va­la­mi­vel ke­ve­seb­bet szen­ve­dett, hi­szen négy he­lyett csak há­rom szö­get ver­tek ke­zé­be, lá­bá­ba.

Má­ra szin­te már fe­le­dés­be me­rült ez a le­gen­da. Bi­zo­nyos, hogy sem a veszp­ré­mi bű­nö­zők, sem a bosszú­ért li­he­gők nem is­me­rik. Mond­juk el egyik­nek is, má­sik­nak is.

Fabiny Tamás püspök Északi Egyházkerület

::Nyomtatható változat::