Keresztutak

Hozzászólás a cikkhez

Ta­valy de­cem­ber 8-án mint a Gusz­táv Adolf Se­gély­szol­gá­lat (GAS) ügy­vi­vő lel­ké­sze el­küld­tem az ilyen­kor szo­ká­sos aján­dék­cso­ma­go­kat a lel­kész­öz­ve­gyek szá­má­ra. A cím­zet­tek­nek több mint het­ven szá­za­lé­ka adott vissza­jel­zést. Sok ez vagy ke­vés? Nem tu­dom. Azt vi­szont igen, hogy egy­re idő­seb­bek és el­eset­teb­bek öz­vegy pap­né­ink. Hogy mit tud ró­luk a köz­vé­le­mény, nem tu­dom. Kéz­ira­ta­ik val­lo­má­sok az el­múlt egy­há­zi élet­ről, a gyü­le­ke­ze­tek­ben vég­zett ál­do­za­tos szol­gá­la­tuk­ról. De én nem azt ke­re­sem le­ve­le­ik­ben, hogy min men­tek át, ha­nem hogy mi­ben él­nek, hogy van­nak ma, ho­gyan küz­de­nek nap­ról nap­ra.

Van­nak el­gon­dol­kod­ta­tó, ri­asz­tó mon­da­tok ezek­ben a le­ve­lek­ben. Né­hány pél­da: „A cso­mag tar­tal­ma több hó­nap­ra is át­se­gít gaz­da­sá­gi ne­héz­sé­ge­i­men.” „Már rég nem lá­tott ér­té­ke­ket kap­tam!” „Ma­gá­nyos kis ház­tar­tá­som­ban so­ká­ig se­gít­sé­gem­re lesz a kö­rül­te­kin­tő gon­dos­ság­gal össze­ál­lí­tott kül­de­mény!” „Jó ar­ra gon­dol­ni, hogy egy­há­zunk nem fe­led­ke­zik meg ró­lunk!” „A sze­re­tet­nek, tö­rő­dés­nek kéz­zel­fog­ha­tó bi­zo­nyí­té­ka ez a cso­dás cso­mag!” „Le­ve­lem­mel nem tu­dom ér­zé­kel­tet­ni meg­ha­tott­sá­go­mat!” „Min­den­ki­nek egy öle­lés­sel tar­to­zom, akik ezt össze­ál­lí­tot­ták!” „Las­san írok, mert már nem en­ge­del­mes­ke­dik a ke­zem!” „Vá­rom, mi­kor szó­lít ha­za az Is­ten!” „Örü­lök, hogy olyan kéz­ben ma­radt e ne­mes cse­le­ke­det vég­re­haj­tá­sa, amely hin­ti fe­lénk a sze­re­te­tet!” „Kö­szö­nöm Ön­nek egy­há­zunk­ban vég­zett mun­ká­ját, ideg­hir­de­té­se­it és szol­gá­la­ta­it!” „A cso­mag ki­bon­tá­sa­kor elő­ször a le­vél után nyúl­tam. Nem hi­á­ba, mert most is szép üze­ne­tet, sok bá­to­rí­tást, biz­ta­tó gon­do­la­tot és Krisz­tus Urunk­ról va­ló, erőt adó bi­zony­ság­té­telt ta­lál­tam ben­ne!” „Jó ar­ra gon­dol­ni, hogy ez a cso­mag a meg­be­csü­lés je­le!”

Gye­re­kek le­ve­le­i­ből: „Édes­anyánk évek óta nem lát, de hi­he­tet­len bé­ke van a szí­vé­ben, lel­ké­ben!” „Re­mél­jük, hogy lesz még egy­szer »em­be­ribb« ez az or­szág!” „E se­gély­szol­gá­lat nél­kül le­he­tet­len vol­na szá­mon tar­ta­ni azo­kat, akik se­gít­ség­re szo­rul­nak!” „Jó ér­zés ta­pasz­tal­ni, hogy az Önök szol­gá­la­tán ke­resz­tül még min­dig le­het érez­ni egy­há­zunk gon­dos­ko­dó sze­re­te­tét!”

Sze­mé­lyem­nek szó­ló idé­zet­tel zá­rom min­den­kit tá­jé­koz­tat­ni szán­dé­ko­zó írá­so­mat: „Most, mi­kor ezért sok há­lá­val kö­szö­ne­tet mon­dok – Ma­gá­nak, ügy­in­té­ző lel­ké­szünk­nek nem­csak a szép ha­gyo­mány rend­sze­res­sé­gét kö­szö­nöm, ha­nem a sze­re­te­tet, a fi­gyel­mes gon­dos­ko­dás szán­dé­kát és új­bó­li meg­nyil­vá­nu­lá­sát.”

Ká­posz­ta La­jos

::Nyomtatható változat::