Kultúrkörök

Hozzászólás a cikkhez

Az égő csip­ke­bo­kor előtt tér­de­lő fér­fi két kar­ját fel­fe­lé eme­li. A bo­kor tü­zes szí­nei, a tér­de­lő moz­du­la­ta drá­mai pil­la­na­tot idéz­nek: Mó­zest meg­szó­lít­ja az Úr! A kép Ré­ti Zol­tán al­ko­tá­sa, a mű­vész Ma­dách Im­re Mó­zes cí­mű mű­vé­hez ké­szí­tett ak­va­rell­je­i­nek egyi­ke.

Mó­zes az em­be­ri­ség tör­té­ne­té­nek, a Bib­lia vi­lá­gá­nak nagy alak­ja; sze­mé­lyi­sé­ge, sze­re­pe asszo­ci­á­ci­ók so­rát kel­ti föl az ol­va­só­ban, a né­ző­ben. Ma­dách 1861-ben el­ké­szült mű­ve al­le­go­ri­kus ér­tel­met hor­do­zó, ma­gyar ha­za­fi­as drá­ma. Az 1848-as for­ra­da­lom ta­nul­sá­gai tar­tást ad­tak né­pünk­nek, célt és hi­tet a jö­vő­nek. Ha el­bu­kott is a sza­bad­ság­harc, meg­di­cső­ül­ve él­te meg a ma­gyar­ság.

A drá­ma­író és a fes­tő­mű­vész egy­aránt Nóg­rád me­gye szü­löt­te. Az áb­rá­zolt tá­jak, em­be­rek, az Ipoly men­ti kör­nye­zet, nóg­rá­di ka­rak­te­rek gyak­ran fel­is­mer­he­tők a ké­pe­ken. Ré­ti Zol­tán Mó­zes cí­mű, hu­szon­nyolc lap­ból ál­ló so­ro­za­ta sze­mé­lyes él­mé­nyek, lá­to­má­sok nyomán készült; a 20. szá­zad mó­ze­si konf­lik­tu­sa­it sű­rí­ti kép­pé. Il­luszt­rá­ci­ó­i­nak ép­pen az az ér­té­kük, hogy nem for­dít­ják át a kép nyel­vé­re a sza­vak­ban meg­fo­gal­ma­zott tar­tal­mat.

Ki­fe­je­zé­si esz­kö­ze a fes­tés egyik tech­ni­ka­i­lag leg­ne­he­zebb ága, az ak­va­rell. Ré­ti Zol­tán az ak­va­rell­mű­vé­szet ki­emel­ke­dő alak­ja. A tech­ni­ka min­den faj­tá­ját is­me­ri. Az ak­va­rell vi­zes fes­ték­kel ned­ves pa­pi­ros­ra igen gyor­san ké­szü­lő fes­té­si mód, ja­ví­ta­ni nem le­het! A pil­la­nat mű­vé­sze­té­nek is ne­ve­zik, s nem vé­let­len, hogy olyan mű­vész ke­zé­ben lesz élő és iz­gal­mas, aki meg­ér­zi az em­be­ri lé­lek bel­ső rej­tel­me­it. A mű­vész lát­ni en­ge­di ze­nei múlt­ját, ér­tő ér­dek­lő­dé­sét a lí­rai ér­ze­lem­mel te­lí­tett ak­va­rel­lek­ben. A tra­dí­ci­ó­hoz kö­tő­dés és a kor­társ mű­vé­szet ki­fe­je­ző­esz­kö­zei jól meg­fér­nek egy­más­sal. A Mó­zes cí­mű ak­va­rell­so­ro­zat ki­emel­ke­dő al­ko­tás.

Az iro­dal­mi mű­ről ír­ta Ke­resz­tury De­zső: „Te­le van­nak ko­moly ak­tu­á­lis vo­nat­ko­zás­sal a drá­ma mon­da­ni­va­lói is: kö­zös­ség és ve­zér­egyé­ni­ség, jö­vő és ha­gyo­mány, sza­bad­ság és ál­do­zat, tör­vény és önös én, esz­me és tu­laj­don, erő­sza­kos el­nyo­más és ön­ként vál­lalt fe­gye­lem vi­szo­nyá­ról és annyi min­den­ről még!”

A so­ro­zat két lap­ján Mó­zes port­ré­ját drá­mai fe­szült­ség­gel áb­rá­zol­ja: az em­ber eggyé vá­lik az is­te­ni tör­vénnyel. A két kő­táb­lán lé­vő Tíz­pa­ran­cso­la­tot tar­tó alak­já­nak kül­de­té­sét a mű­vész ké­kes­szür­kés szí­nek­kel erő­sí­ti. S a má­sik: az a Mó­zes, aki a negy­ven­év­nyi ván­dor­lás vé­gén tud­ja már, hogy ő nem jut­hat be Ká­na­án­ba, az ígé­ret föld­jé­re. Az idős em­ber szo­mo­rú, de nem el­ke­se­re­dett. Lát­ja az is­te­ni pa­rancs be­tel­je­se­dé­sét, és a fe­lénk for­du­ló arc sze­mé­ben tük­rö­ző­dik Ká­na­án föld­je – vagy ta­lán a nóg­rá­di táj?

Ré­ti Zol­tán ak­va­rell­so­ro­za­ta könyv­ben is meg­je­lent. Méltóképpen idézi meg a Szent­írást és Ma­dách Im­re zse­ni­a­li­tá­sát, s gaz­da­gít­ja a Madách-művet gon­do­la­ta­i­val, te­het­sé­gé­vel, a kép­ző­mű­vé­szet esz­kö­ze­i­vel.

Kö­szö­net a mű­vész­nek és a könyv meg­je­le­né­sét se­gí­tő tá­mo­ga­tók­nak.

Ré­ti Zol­tán ak­va­rell­jei Ma­dách Im­re Mó­ze­sé­hez. Szer­kesz­tet­te Zász­ka­licz­ky Zsu­zsan­na, 2008. Kap­ha­tó a Luther Kiadó könyvesboltjában (1085 Bu­da­pest, Üllői út 24.) és a Huszár Gál papír- és könyvesboltban (1054 Bu­da­pest, Deák tér 4.) is. Ára 2900 fo­rint.

Pol­gár Ró­zsa

::Nyomtatható változat::