evél&levél

Hozzászólás a cikkhez

Rég várt al­ka­lom kö­vet­ke­zett el, ami­kor ja­nu­ár 31-én az evan­gé­li­kus gyü­le­ke­zet meg­hí­vá­sá­ra Lé­bény­be ér­ke­zett Ud­va­ros Bé­la Ma­gyar Örök­ség dí­jas ren­de­ző, az Evan­gé­li­um Szín­ház ala­pí­tó­ja, hogy elő­adást tart­son a 20. szá­zad nagy ma­gyar köl­tő­i­nek is­te­nes ver­se­i­ből, és be­te­kin­tést nyújt­son a szín­ház éle­té­be.

A meg­telt kö­zös­sé­gi ház­ban az esemény kü­lön­le­ges han­gu­la­tát az is fo­koz­ta, hogy Ud­va­ros Bé­la a lé­bé­nyi Ung­er csa­lád sar­ja, s mint­egy hat év­ti­zed után lá­to­ga­tott el új­ra Lé­bény­be, ahon­nan nagy­ap­ja szár­ma­zott. Már a kö­ze­li te­me­tő ka­pu­já­ban vár­ta őt a né­pes ro­kon­ság, akik­kel együtt he­lyez­te el a meg­em­lé­ke­zés ko­szo­rú­ját a nagy­apa, né­hai Ung­er Lő­rinc sír­já­ra.

Cso­dá­la­tos ver­se­k hang­zot­tak el Ady End­re, Jó­zsef At­ti­la és Ba­bits Mi­hály köl­té­sze­té­nek leg­ja­vá­ból, ki­egé­szít­ve olyan iro­da­lom­tör­té­ne­ti ada­lé­kok­kal, ame­lye­ket ko­ráb­ban még so­ha­sem hal­lot­tunk. Ámu­lat töl­töt­te el a hall­ga­tó­sá­got, hogy mi­lyen gaz­da­gok is va­gyunk a köl­té­szet­ben. Van hon­nan me­rí­te­ni!

Amíg az est el­ső ré­sze az Is­ten-ke­re­sés és az én­ke­re­sés össze­füg­gé­se­i­ről szólt, ad­dig a má­so­dik rész­ben fel­tá­rul­tak előt­tünk egy hosszú, gaz­dag, de sok meg­pró­bál­ta­tás­sal te­li mű­vé­szi és élet­pá­lya tit­kai. Ud­va­ros Bé­la szín­há­zi ren­de­ző­ként, iro­dal­mi es­tek ava­tott elő­adó­ja­ként min­dig az evan­gé­li­u­mot kí­ván­ta hir­det­ni. En­nek aka­dá­lyok nél­kü­li meg­va­ló­sí­tá­sá­ra iga­zá­ból ak­kor jött el az idő, ami­kor ja­vas­la­tá­ra 1990-ben meg­ala­kult az Evan­gé­li­um Szín­ház, amely az­óta már kö­zel har­minc da­ra­bot mu­ta­tott be.

A dol­gok kü­lö­nös össz­já­té­ka foly­tán az Evan­gé­li­kus Élet ép­pen ak­tu­á­lis szá­ma dup­la ol­dalon részleteket kö­zölt Pár­kány Lász­ló Tér­dep­lő Thá­lia cí­mű, Ud­va­ros Bé­la éle­tét be­mu­ta­tó, nemrégiben meg­je­lent köny­vé­ből. Szebb aján­dé­kot el sem le­he­tett kép­zel­ni en­nél a vé­let­len egy­be­esé­snél! Jól fo­gyott a de­di­kált kö­tet és az Evan­gé­li­kus Élet!

Kér­dés­re vá­la­szol­va Ud­va­ros Bé­la el­mond­ta ren­de­zői hit­val­lá­sát: szá­má­ra a leg­fon­to­sabb a sze­re­tet köz­ve­tí­té­se és meg­va­ló­sí­tá­sa, amely egy­ben a leg­iga­zibb em­be­ri fel­adat is Jé­zus Krisz­tus ta­ní­tá­sa sze­rint.

A más­na­pi is­ten­tisz­te­le­ten Ud­va­ros Bé­la elő­ad­ta Ba­bits Mi­hály Zsol­tár gyer­mek­hang­ra cí­mű ver­sét, ma­ra­dan­dó em­lé­ket hagy­va a részt­ve­vők­ben. Az is­ten­tisz­te­let után szű­kebb kör­ben még hosszas be­szél­ge­tés kö­vet­ke­zett, amely min­den­ki szá­má­ra nagy gaz­da­go­dást je­len­tett.

A dél­utá­ni bú­csú­zás­kor is­mét so­kan gyűl­tek össze, és meg­fo­gal­ma­zó­dott az az óhaj, hogy ta­lál­koz­zunk leg­kö­ze­lebb új­ra Bu­da­pes­ten az Evan­gé­li­um Szín­ház ta­va­szi be­mu­ta­tó­ján. Is­ten ad­ja, hogy úgy le­gyen!

Ko­há­ry Fe­renc (Lé­bény)

::Nyomtatható változat::