A hét témája

Hozzászólás a cikkhez

A feb­ru­ár 11–12-én zaj­lott szlo­vák–ma­gyar evan­gé­li­kus egy­há­zi csúcs­ta­lál­ko­zó mér­le­gét ma­gyar rész­ről dr. Fa­bi­ny Ta­más püs­pök von­ta meg.

– Püs­pök úr, mi mo­ti­vál­ta Önö­ket, hogy ma­gyar­or­szá­gi lá­to­ga­tás­ra hív­ják meg a szlo­vák evan­gé­li­kus egy­ház­ve­ze­tést?

– Az el­múlt idő­szak­ban több nem­zet­kö­zi fó­ru­mon, kon­fe­ren­ci­án is volt al­kal­munk ta­lál­koz­ni szlo­vák püs­pök test­vé­re­ink­kel. Ben­nem me­rült fel a gon­do­lat, hogy ha­zánk­ba in­vi­tál­juk a szom­szé­dos egy­ház püs­pö­ke­it a kö­zös ügye­in­ket érin­tő kér­dé­sek mi­nél ha­té­ko­nyabb meg­tár­gya­lá­sa ér­de­ké­ben és a rend­sze­res mun­ka­kap­cso­lat re­mé­nyé­ben: egy egyez­te­té­si so­ro­zat el­ső ál­lo­má­sá­nak szán­tuk ezt a ta­lál­ko­zót.

– Mi­lyen jel­leg­gel és fő hang­sú­lyok­kal ké­szí­tet­ték elő a ta­nács­ko­zást?

– A tár­gya­lá­so­kat tu­da­to­san úgy ké­szí­tet­tük elő, hogy nem szi­go­rú­an pro­to­kol­lá­ris ta­lál­ko­zót, ha­nem őszin­te, nyílt és a gya­kor­la­ti kér­dé­sek­re kon­cent­rá­ló, kö­tet­len han­gu­la­tú pár­be­szé­det sze­ret­tünk vol­na. En­nek je­gyé­ben nem­csak egy­ház­dip­lo­má­ci­ai tár­gya­lást szer­vez­tünk, ha­nem – a hi­va­ta­los tár­gya­lás­tól el­kü­lö­nít­ve – egy kö­tet­le­nebb, kö­zös­sé­gi jel­le­gű fo­ga­dás­ra is hív­tuk a szlo­vák és a ma­gyar tár­sa­dal­mi és köz­élet vi­lá­gi és egy­há­zi pro­mi­nen­se­it, a szlo­vák nagy­kö­ve­tet, szlo­vák ki­sebb­sé­gi ön­kor­mány­za­tok ve­ze­tő­it, or­szág­gyű­lé­si kép­vi­se­lő­ket, a szlo­vá­ki­ai ma­gya­rok kép­vi­se­lő­it. A hang­súly azon­ban a püs­pö­ki tár­gya­lá­so­kon sem a „pro­to­kol­lá­ris hi­va­ta­los­sá­gon” volt. A fo­ga­dást adó Prőh­le Ger­gely or­szá­gos fel­ügye­lő ezt úgy fo­gal­maz­ta meg, hogy bár ezt a püs­pö­ki ta­lál­ko­zót „egy­ház­tör­té­ne­ti je­len­tő­sé­gű­nek” tart­juk, még­is az vol­na jó, ha tel­je­sen hét­köz­na­pi len­ne.

– Si­ke­rült el­ér­ni ezt a ki­tű­zött célt?

– Amíg olyan té­mák ke­rül­tek szó­ba, mint egy­ház és ál­lam vi­szo­nya, öku­me­ni­kus kér­dé­sek, kö­zös kép­vi­se­let az egy­há­zi vi­lág­szer­ve­ze­tek­ben, ad­dig ez vi­szony­lag jól mű­kö­dött. A dip­lo­má­ci­ai nyelv me­rev­sé­gei ak­kor kezd­tek fe­lül­ke­re­ked­ni, ami­kor a két egy­ház kö­zöt­ti kap­cso­lat konk­ré­tu­ma­i­ról, akár a múlt kér­dé­se­i­nek a fel­dol­go­zá­sá­ról, akár a je­len együtt­mű­kö­dé­si le­he­tő­sé­ge­i­ről kel­lett vol­na be­szél­ni. A múlt még min­dig nagy súllyal ne­he­ze­dik rá a két or­szág kap­cso­la­tá­ra, és ezt az ál­la­po­tot még nem si­ke­rült meg­ha­lad­ni.

– Mi­lyen konk­rét kér­dé­sek ke­rül­tek szó­ba a tár­gya­lá­so­kon, és mi­lyen ered­mé­nyek szü­let­tek?

– Ve­gyes a kép. A mé­dia­kap­cso­la­tok te­rén öröm­mel em­lít­he­tő, hogy egy­há­za­ink in­ter­ne­tes por­tál­ja­i­nak szer­kesz­tői rend­sze­res mun­ka­kap­cso­lat­ban lesz­nek, és hí­re­ket köz­ve­tí­te­nek egy­más­nak. Mi szor­gal­maz­tuk az elő­re­lé­pést az írott saj­tó te­rén is. Öröm­mel mu­tat­tuk szlo­vák kol­lé­gá­ink­nak az Evan­gé­li­kus Élet lap­szá­ma­it, ame­lyek­ben éven­te több­ször je­le­nik meg szlo­vák nyel­vű ol­dal, ese­ten­ként egy-egy szlo­vák nyel­vű cikk is. A szim­met­ria je­gyé­ben azt kér­tük, moz­dít­sák elő an­nak az ügyét, hogy az ő egy­há­zuk he­ti­lap­já­ban is je­len­hes­se­nek meg ma­gyar nyel­vű írá­sok. Er­re egy­elő­re nem kap­tunk ígé­re­tet.

Aho­gyan ar­ra a fel­ve­tés­re sem, hogy a ná­lunk mű­kö­dő szlo­vák lel­ki­gon­do­zói szol­gá­lat min­tá­já­ra az ot­ta­ni egy­ház­ban is lét­re le­het­ne hoz­ni a ma­gyar nyel­vű szol­gá­la­tot vég­ző lel­ké­szek ha­son­ló há­ló­za­tát.

A har­ma­dik nagy te­rü­let, amely­nek kap­csán va­lós igény­re épü­lő konk­rét ké­rést fo­gal­maz­tunk meg, a ma­gyar nyel­vű hit­tan­köny­vek ügye. Azt az el­uta­sí­tó vá­laszt kap­tuk, hogy Szlo­vá­ki­á­ban szi­go­rú ál­la­mi ren­del­ke­zé­sek sza­bá­lyoz­zák, mi­lyen tan­köny­vek­ből le­het ta­ní­ta­ni. Mi azon­ban nem az ál­la­mi, csak a gyü­le­ke­ze­ti hit­ok­ta­tást sze­ret­nénk el­lát­ni meg­fe­le­lő ma­gyar ki­ad­vá­nyok­kal. El­mond­tuk, hogy a li­tur­gi­ai jó rend ér­de­ké­ben kül­de­nénk szí­ve­sen Agen­dát és éne­kes­köny­ve­ket a ma­gyar is­ten­tisz­te­le­tek tar­tá­sá­ra. A szlo­vák püs­pö­kök vá­la­sza­ik­ban érez­he­tő­en nem tud­tak szá­munk­ra biz­ta­tó dol­go­kat meg­fo­gal­maz­ni. A Ma­gyar Evan­gé­li­kus Kon­fe­ren­cia mű­kö­dé­sé­vel kap­cso­lat­ban pe­dig olyan bi­zal­mat­lan­sá­got érez­tünk, amely­re az el­múlt két és fél év ese­mé­nyei sze­rin­tünk egy­ál­ta­lán nem szol­gál­tak rá.

– Úgy tű­nik, a ma­gyar fél ál­tal fel­ve­tett kér­dé­sek­ről zöm­mel si­ker­te­le­nül tár­gyal­tak…

– Ezek a kér­dé­sek sze­ren­csé­re még nem zá­rul­tak le. To­vább­ra is ké­szek va­gyunk bár­mi­lyen kér­dés­ről őszin­tén be­szél­ni, igény ese­tén a szük­sé­ges tá­jé­koz­ta­tást meg­ad­ni. Bí­zunk ab­ban, hogy szlo­vák püs­pök test­vé­re­ink a meg­fe­le­lő egy­ház­ve­ze­tői fó­ru­ma­i­kon fel­ve­tik eze­ket a problémákat, és elő­se­gí­tik a fel­ada­tok meg­nyug­ta­tó meg­ol­dá­sát. Hi­va­ta­los tes­tü­le­ti fel­ha­tal­ma­zás hi­á­nyá­ban ta­lán nem akar­tak fe­le­lőt­len ígé­re­te­ket ten­ni.

– El­hang­zot­tak-e a tár­gya­lá­son szlo­vák rész­ről meg­fo­gal­ma­zott ké­ré­sek?

– A szlo­vák evan­gé­li­ku­sok rég­óta sze­ret­nék, ha a De­ák té­ren em­lék­táb­lát ál­lí­ta­ná­nak Ján Kol­lár evan­gé­li­kus lel­kész­nek. Az or­szá­gos pres­bi­té­ri­um­ban mi hoz­tunk egy ha­tá­ro­za­tot, amely sze­rint a táb­la el­he­lye­zé­sét kí­vá­na­tos­nak tart­juk. A De­ák té­ri el­he­lye­zés­sel a he­lyi gyü­le­ke­zet je­len­leg nem ért egyet, mond­ván, hogy olyan lel­ké­szek sem kap­tak kü­lön em­lék­táb­lát, mint Szé­kács Jó­zsef vagy Or­dass La­jos. De ke­res­sük a meg­ol­dást.

A má­sik kér­dés a Rá­kó­czi úti egy­ko­ri szlo­vák temp­lom mai hely­ze­tét érin­tet­te. Ré­szünk­ről igye­kez­tünk egy­ér­tel­mű­vé ten­ni: ne­künk is fáj, hogy az egy­ház ál­la­mi nyo­más­ra a szo­ci­a­liz­mus ide­jén el­ad­ta az in­gat­lant, de még ha vissza is ke­rül­ne egy­há­zi tu­laj­don­ba, a fel­újí­tás és fenn­tar­tás költ­sé­ge saj­nos messze meg­ha­lad­ná az egy­ház anya­gi te­her­bí­ró ké­pes­sé­gét.

– Püs­pök úr, a ta­valy nyá­ron ren­de­zett po­zso­nyi ta­lál­ko­zó után úgy fo­gal­ma­zott: a két egy­ház kö­zöt­ti vi­szony­ban meg­tör­tént az át­tö­rés. Eh­hez ké­pest ho­gyan ér­té­kel­he­tő a mos­ta­ni tár­gya­lás?

– A két egy­ház­ve­ze­tés kap­cso­la­ta­i­ban a biz­ta­tó kez­de­tek után nem tör­tént vissza­lé­pés, de saj­nos je­len­tős elő­re­lé­pés­ről sem szá­mol­ha­tok be. Amo­lyan fon­tol­va ha­la­dás ta­núi va­gyunk. Van­nak re­mény­kel­tő je­lei a kap­cso­la­tok jö­vő­be­li ki­bon­ta­ko­zá­sá­nak és el­mé­lyü­lé­sé­nek, a bi­za­lom erő­sö­dé­sé­nek. To­vább­ra is szor­gal­maz­zuk a már meg­lé­vő és új test­vér-gyü­le­ke­ze­ti és test­vér­is­ko­lai kap­cso­la­to­kat, az ösz­tön­dí­jas cse­re­di­ákprog­ra­mo­kat, va­la­mint éven­te két szlo­vák lel­kész ma­gyar­nyelv-ta­nu­lá­sá­nak biz­to­sí­tá­sát.

Úgy tű­nik, nem ju­tot­tunk még el odá­ig, hogy kö­zös ügye­ink konk­rét kér­dé­se­i­nek meg­ol­dá­sá­ban olyan nagy lép­tek­kel ha­lad­junk elő­re, mint ami­lye­ne­ket kez­de­ti lel­ke­se­dé­sem­ben re­á­lis­nak gon­dol­tam. Tör­té­nel­mi te­her­té­te­le­ink mi­att ezek a ké­nyes kér­dé­sek több időt és tü­rel­met, na­gyobb kö­rül­te­kin­tést igé­nyel­nek. A mos­ta­ni friss ta­pasz­ta­la­tok alap­ján hosszabb tár­gya­lás­so­ro­zat­ra kell be­ren­dez­ked­ni. Er­re a ma­gam ré­szé­ről vál­to­zat­la­nul ké­szen ál­lok. Ezért is uta­zom na­po­kon be­lül Szlo­vá­ki­á­ba: Lack­ner Pál egy­ház­tör­té­nésszel, tá­bo­ri püs­pök test­vé­rem­mel öröm­mel ve­szek részt a ke­le­ti egy­ház­ke­rü­let Pop­rád mel­lett tar­tan­dó lel­kész­kon­fe­ren­ci­á­ján, amely­nek té­má­ja a 20. szá­zad el­ső fe­lé­nek egy­ház­tör­té­ne­te.

Pet­ri Gá­bor

::Nyomtatható változat::