Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Evangélikus Élet
- Archívum
- 2009
- 21
- Tényfeltárásról döntött a református zsinat
Keresztutak
Hozzászólás a cikkhez
Tényfeltárásról döntött a református zsinat
A Magyarországi Református Egyház zsinata múlt csütörtökön Budapesten hozott határozatban kérte fel jogi és teológiai bizottságát, hogy az őszi ülésszakra tegyen javaslatot a tényfeltáró bizottság személyi összetételére.
A zsinaton mintegy négy órán keresztül tárgyaltak a jogi és a teológiai bizottság előterjesztéséről, amely hangsúlyozta, hogy a múlt feltárásához elengedhetetlen a történészi kutatómunka, a jogi következmények megfogalmazása és a teológiai-etikai-lelkigondozói értékelés szempontjainak együttes mérlegelése.
A teológiai bizottság tagja, Fazakas Sándor kitért arra, hogy a történeti kutatás állapítsa meg, ki mennyire működött együtt az állambiztonsági szervekkel, és tárja fel a rendszer működésének mechanizmusait. Előterjesztésük szerint az érintettség megállapítását egyházi jogi következményeknek kell követniük, de „figyelembe kell venni a bűnvallás és bűnbocsánat, valamint a kegyelem és kiengesztelődés elveit is”.
Fazakas Sándor hangsúlyozta: „A bűnös szembesüljön tettének súlyával és következményeivel, de számolhasson a megbocsátás valóságával, emberi méltóságának tiszteletben tartásával”, a pártállam idején megfigyelt személy pedig „ne követelje magának az elégtétel érvényesítésének jogát”.
A bizottság álláspontját ismertetve Fazakas Sándor kiemelte: a „bűnvallás” istentiszteleti keretek között menjen végbe az érintettség bizonyítása után. Szerintük az egyháznak biztosítania kell „a tárgyilagos, érzelmektől mentes, szakmai szempontok által meghatározott párbeszéd” egyéb fórumait is, ahol állambiztonsági alkalmazott és az általa megfigyelt találkozhat.
Javaslatuk alapján előadásokat, képzéseket kell szervezni s a gyülekezeteket így felkészíteni a múlttal való szembesülésre és arra, hogy az ügynökkérdés miatt megingott bizalom az adott közösségben helyreálljon.
A jogi bizottság nevében előterjesztett dokumentum úgy fogalmaz: „Határozottan különbséget kell tenni a mentő szándékú, »magyarázó«, általánosságban szóló, gyakran semmitmondó és a kifejezetten ártó vagy ártó szándékú jelentések között.” Emellett szükséges beszerezni a tartótisztek vallomásait, amelyeket „egyeztetni kell a szenvedő kortársak emlékezéseivel”.
A református zsinaton meghívott előadóként felszólalt Zinner Tibor történész, aki rámutatott: a mintegy száztízezer beszervezési dossziéból ma mindössze 5472-t őriznek levéltárban, a 15 182 munkadossziéból pedig mintegy nyolcezret vett át az erre szakosodott közgyűjtemény. Az egyes fontosabb helyszínek megfigyelését rögzítő objektumdossziék esetében jobb a helyzet, kétezret ugyan megsemmisítettek, de így is megmaradt negyvenhét százalékuk.
Prőhle Gergely, a Magyarországi Evangélikus Egyház országos felügyelője vendégelőadóként a zsinaton elmondta: „Súlyos különbségek vannak az egyes szereplők között”, ezért fontos, hogy „reálisan látó, ütni nem akaró történészek végezzék a munkát”. Beszédében arra hívta fel a figyelmet, hogy az ügynököket beszervezők, „a jelentések megrendelői – sok esetben demokratikus legitimációval – ma is a közélet részei”, pedig nekik ebben a történetben nagyobb a felelősségük, mint azoknak, akik számukra jelentettek.
MTI
::Nyomtatható változat::
|