Kultúrkörök

Hozzászólás a cikkhez

Nyolc­van esz­ten­de­je, 1929. má­jus 26-án avat­ták fel a Hő­sök te­rén ál­ló mil­len­ni­u­mi em­lék­mű­vet. Az épí­té­sze­ti és szob­rá­sza­ti szem­pont­ból is ki­emel­ke­dő al­ko­tás az egyik leg­is­mer­tebb ma­gyar mű­em­lék, a ha­zánk­ba lá­to­ga­tó tu­ris­ták szá­má­ra a fő­vá­ros, az or­szág egyik leg­fon­to­sabb tu­risz­ti­kai cél­pont­ja, ki­mond­va-ki­mon­dat­la­nul – hun­ga­ri­kum. Mű­vé­sze­ti vo­nat­ko­zá­sai mel­lett tör­té­ne­te is ér­de­kes, sor­sa a kor­szak ma­gyar tör­té­nel­mé­nek vissza­tük­rö­ző­dé­se. Össze­ál­lí­tá­sunk­ban az év­for­du­ló kap­csán né­hány hoz­zá kap­cso­ló­dó ér­de­kes­sé­get gyűj­töt­tünk cso­kor­ba.

Az em­lék­mű fel­ál­lí­tá­sá­ról az 1896-ban szen­te­sí­tett VI­II. tör­vény­cikk ren­del­ke­zett. Ugyan­ezen jog­sza­bály szólt a Szép­mű­vé­sze­ti Mú­ze­um lé­te­sí­té­sé­ről, a vár­bé­li Szent Ist­ván-szo­bor, va­la­mint az or­szág hét pont­ján mil­len­ni­u­mi em­lék­osz­lo­pok eme­lé­sé­ről. A tri­a­no­ni dön­tés tra­gé­di­á­ja, hogy eb­ből a hét vá­ros­ból öt – Mun­kács, Nyit­ra, a ké­sőbb Po­zsonnyal egye­sí­tett Dé­vény, a je­len­leg Belg­rád­hoz tar­to­zó Zi­mony és Bras­só – 1920-tól Ma­gyar­or­szág ha­tá­ra­in kí­vül­re ke­rült.

A mil­len­ni­u­mi em­lék­mű épí­té­se még ab­ban az esz­ten­dő­ben kez­de­tét vet­te Schic­ke­danz Al­bert épí­tész és Za­la György szob­rász ve­ze­té­sé­vel, majd az év­ti­ze­dek so­rán szám­ta­lan ne­ves mű­vész­nek le­he­tő­sé­get nyúj­tott egyes rész­le­tek el­ké­szí­té­sé­re. 1900-ban azon­ban – a pá­ri­zsi vi­lág­ki­ál­lí­tá­son nagy­dí­jat szer­ző – Gáb­ri­el ark­an­gyal szo­bor har­minc­hat mé­te­res osz­lo­pa sta­ti­kai prob­lé­mák mi­att meg­re­pedt, le­bon­tot­ták, és egy esz­ten­dő múl­tán új­já­épül­ve ke­rül­he­tett csak is­mét a he­lyé­re.

A ti­zen­négy ki­rály­szo­bor hu­szon­két esz­ten­dőn át, több hul­lám­ban ké­szült el. El­ső­ként IV. Bé­la, Ká­roly Ró­bert, Hu­nya­di Má­tyás, a Habs­burg-há­zi I. Fer­di­nánd és II. Li­pót szob­rát ál­lí­tot­ták fel 1905-ben, majd az el­ső vi­lág­há­bo­rút és az or­szág kon­szo­li­dá­ci­ó­ját kö­ve­tő­en utol­só­ként, 1927-ben az An­jou-há­zi Nagy La­jo­sét. A mil­len­ni­u­mi em­lék­mű ere­de­ti ter­vek­nek meg­fe­le­lő utol­só ele­me­ként az ava­tás évé­ben fog­lal­ták el ta­lap­za­tu­kat Ár­pád ve­ze­té­sé­vel a hon­fog­la­ló ve­zé­rek.

1. má­jus 1-jén, a Ta­nács­köz­tár­sa­ság idő­sza­ká­ban – a fő­vá­ros je­len­tős köz­épü­le­te­i­hez ha­son­ló­an – a Hő­sök te­re is „vö­rös ron­gyok­ba öl­tö­zött”, ha­tal­mas „Vi­lág pro­le­tár­jai, egye­sül­je­tek!” fel­irat­tal, mun­kást és pa­rasz­tot át­öle­lő Marx-szo­bor­ral a ko­rin­tho­szi osz­lo­pot obe­liszk­ké mó­do­sí­tó ins­tal­lá­ció előtt. Az öt Habs­burg ural­ko­dót meg­sze­mé­lye­sí­tő al­ko­tást le­emel­ték he­lyé­ről, Fe­renc Jó­zsef szob­rát össze­tör­ték. A ki­rá­lyok az 1920-as évek­ben ke­rül­het­tek vissza he­lyük­re, Fe­renc Jó­zse­fet Za­la György 1929-ben új­ra­min­táz­ta, öl­tö­zé­két a Szent Ist­ván-rend dísz­egyen­ru­há­já­ra cse­rél­ve.

A te­ret az 1930-as évek­ben par­ko­sí­tot­ták, szö­kő­kút és gaz­dag faj­ta­vá­lasz­ték­ban pom­pá­zó nö­vény­zet tet­te a ma­i­nál sok­kal­ta ba­rát­sá­go­sab­bá és em­ber­lép­té­kű­vé. 1938-ban a fő­vá­ro­sunk­ban ren­de­zett nem­zet­kö­zi eu­cha­risz­ti­kus kong­resszus fő ese­mé­nye­ként Eu­ge­nio Pa­cel­li bí­bo­ros, a ké­sőb­bi XII. Pi­us pá­pa mi­sé­zett az ese­mény­re ala­po­san át­ala­kí­tott té­ren.

A má­so­dik vi­lág­há­bo­rút kö­ve­tő­en az oszt­rák ural­ko­dók új­ra nem­kí­vá­na­tos sze­mé­lyi­ség­nek mi­nő­sül­tek, vég­leg el­tá­vo­lí­tot­ták az őket áb­rá­zo­ló szob­ro­kat. II. Li­pót szob­ra még a har­cok­ban el­pusz­tult, a má­sik négy mű a Kis­cel­li Mú­ze­um rak­tá­rá­ba, majd Süly­sáp­ra ke­rült. A sze­ren­cse azon­ban for­gan­dó, így Má­ria Te­ré­zia szé­pen fel­újít­va már meg­te­kint­he­tő a Szép­mű­vé­sze­ti Mú­ze­um au­lá­já­ban, és ha­ma­ro­san az épü­let elő­te­ré­ben kap­nak vég­le­ges he­lyet az osz­lop­csar­nok­ból szám­űzött ki­rá­lyok.

He­lyük­re az 1950-es évek­ben Hu­nya­di Já­nos mel­lé fe­je­del­mek és Kos­suth La­jos kor­mány­zó ke­rül­tek. Bocs­kai Ist­ván és Beth­len Gá­bor a kö­ze­li Ko­dály kö­rönd­ről lett ide­szál­lít­va, ki­hasz­nál­va azt a sze­ren­csés egy­be­esést, hogy mé­re­tük pon­to­san meg­egye­zett a Hő­sök te­rei szob­ro­ké­val. A kom­po­zí­ci­ók alat­ti dom­bor­mű­vek is en­nek meg­fe­le­lő­en cse­ré­lőd­tek. Sőt a tör­té­nel­mi té­nye­ket is meg­vál­toz­tat­ni igyek­vő dik­ta­tú­ra a „mer­jünk ki­csik len­ni” már ak­kor is lé­te­ző el­vé­nek je­gyé­ben Köny­ves Kál­mán alól el­tá­vo­lít­tat­ta a hor­vát–ma­gyar per­szo­nál­uni­ót jel­ké­pe­ző „Kál­mán Ma­gyar­or­szág­hoz csa­tol­ja Dal­má­ci­át” el­ne­ve­zé­sű Za­la György-al­ko­tást, és he­lyé­re a po­li­ti­ka­i­lag kor­rek­tebb­nek ítélt „Kál­mán ki­rály el­tilt­ja a bo­szor­kány­ége­tést” cí­mű re­li­ef ke­rült.

Re­zsa­bek Nán­dor

::Nyomtatható változat::