Keresztutak

Hozzászólás a cikkhez

Val­lá­si sok­fé­le­ség és a val­lá­si an­ti­diszk­ri­mi­ná­ció jo­gi sza­bá­lyo­zá­sa – a ma­gyar­or­szá­gi és a ha­tá­ron tú­li val­lá­si kö­zös­sé­gek ta­pasz­ta­la­ta­i­nak és teo­ló­gi­á­já­nak tük­ré­ben cím­mel két­na­pos kon­fe­ren­cia zaj­lott az Ok­ta­tá­si és Kul­tu­rá­lis Mi­nisz­té­ri­um (OKM) Egy­há­zi Kap­cso­la­tok Tit­kár­sá­gá­nak szer­ve­zé­sé­ben má­jus 13–14-én Bu­da­pes­ten, a Ste­fá­nia-pa­lo­tá­ban. A ren­dez­vény je­len­tő­sé­gét nö­vel­te, hogy részt­ve­vői a ha­gyo­má­nyo­san tör­té­nel­mi­nek ne­ve­zett ha­zai felekeze­tek mel­lett egy­részt a ha­tá­ron tú­li ma­gyar egy­há­za­kat, más­részt a ha­zánk­ban je­len lé­vő más val­lá­so­kat is kép­vi­sel­ték elő­adá­sa­ik­ban és hoz­zá­szó­lá­sa­ik­ban.

A val­lá­si sok­fé­le­ség nap­ja­ink is­mer­te­tő­je­gyé­vé vált, ami egy­részt a val­lás­sza­bad­ság, más­részt a 20. szá­zad vé­gi mig­rá­ció kí­sé­rő­je­len­sé­ge. A „val­lá­sok vissza­tér­té­vel” a „sze­ku­la­riz­mus utá­ni” val­lá­sos­ság is ki­ala­kult, amely a nyil­vá­nos­ság szín­te­re­in meg­je­len­ve szem­be­sít ben­nün­ket a val­lá­si sok­fé­le­ség­ből fa­ka­dó kér­dé­sek­kel.

A kon­fe­ren­ci­án nyil­ván­va­ló volt, hogy a sok­fé­le­ség meg­ér­té­se és to­le­rá­lá­sa köz­pon­ti fel­adat mind a val­lá­si kö­zös­sé­gek, mind a de­mok­ra­ti­kus jog­kö­zös­ség szá­má­ra. Hi­szen ahol egy­ko­ron a temp­lom állt, most a val­lá­si-vi­lág­né­ze­ti ori­en­tá­ci­ók „pi­a­ca” ka­pott he­lyet, ahol a transz­cen­dens kü­lön­bö­ző, egy­más­sal kon­ku­rá­ló ér­tel­me­zé­se­it kí­nál­ják, és ezek mind­egyi­ke igényt tart ar­ra, hogy vég­ér­vé­nyes igaz­ság­ként te­kint­se­nek rá, mint olyan­ra, amely a tár­sa­dal­mi cse­lek­vés fel­té­te­le­it és mi­ként­jét a va­ló­ság vég­ső ér­tel­mé­re ala­poz­za. Ezek­kel a meg­ál­la­pí­tá­sok­kal együtt azon­ban a val­lá­si diszk­ri­mi­ná­ció kér­dé­se és az an­ti­diszk­ri­mi­ná­ció fel­ada­ta is adott.

A kon­fe­ren­ci­át Csep­re­gi And­rás, az OKM Egy­há­zi Kap­cso­la­tok Tit­kár­sá­gá­nak ve­ze­tő­je nyi­tot­ta meg. A val­lá­sok kö­zöt­ti pár­be­széd je­len­tő­sé­gét hang­sú­lyoz­va rá­mu­ta­tott: a val­lá­si ta­pasz­ta­lat­cse­re ered­mé­nye­ként „a de­mok­rá­cia is sok­kal va­ló­sze­rűb­ben, át­él­he­tőb­ben, konk­ré­tab­ban mu­tat­hat­ja meg ma­gát”, ahogy egy an­gol­szász ki­fe­je­zés rá­vi­lá­gít, meg­va­ló­sul­hat „az együtt­élés mű­vé­sze­te”.

Az el­ső szek­ci­ó­ban Lo­son­czi Pé­ter, a Nyu­gat-ma­gyar­or­szág Egye­tem fő­is­ko­lai do­cen­se az an­ti­diszk­ri­mi­ná­ció val­lás­fi­lo­zó­fi­ai meg­kö­ze­lí­té­sé­ről szólt, majd Ha­rasz­ti Ka­ta­lin az Ál­lam­pol­gá­ri Jo­gok Or­szág­gyű­lé­si Biz­to­sa Hi­va­ta­lá­nak ré­szé­ről be­szélt a lel­ki­is­me­re­ti sza­bad­ság­ról – om­buds­ma­ni szem­pont­ból.

A má­so­dik szek­ci­ó­ban – A val­lá­si an­ti­diszk­ri­mi­ná­ció teo­ló­gi­ai for­rá­sai cím­mel – a val­lá­sok, fe­le­ke­ze­tek kép­vi­se­lő­i­nek elő­adá­sai kö­vet­kez­tek. Kö­zöt­tük meg­le­pő har­mó­ni­át je­len­tett, hogy ta­ní­tá­sa­ik ki­zár­ják a hát­rá­nyos meg­kü­lön­böz­te­tést, és in­do­ko­lat­lan­ná te­szik az em­be­rek kö­zöt­ti kü­lönb­ség­té­telt.

El­ső­ként Raj Ta­más fő­rab­bi (Mak­ka­bi Ki­adó) ka­pott szót. A zsi­dó val­lás­ban nin­cse­nek dog­mák – fej­tet­te ki –, csak evi­den­ci­ák van­nak. En­nek je­gyé­ben evi­den­cia az an­ti­diszk­ri­mi­ná­ció is, amely har­minc­hat­szor je­le­nik meg Mó­zes öt köny­vé­ben, a Tórá­ban, ahol a hát­rá­nyos hely­ze­tű­e­ket – mint pél­dá­ul az öz­ve­gye­ket, ár­vá­kat és a jö­ve­vé­nye­ket – Is­ten vé­de­lem alá he­lye­zi. A rab­bi sze­rint a tör­vény­ben azon­ban nem csak til­tás­ként („Ne ha­tal­mas­kodj a jö­ve­vé­nye­ken”; „Ne nyo­mor­gasd a jö­ve­vényt”), ha­nem elő­írás­ként is el­hang­zik Is­ten sza­va, ami­kor po­zi­tív elő­írá­so­kat ad az egyen­jo­gú­ság­ról. Így Is­ten az el­len­sé­ges né­pek gyű­lö­le­tét sem en­ge­di meg a zsi­dó­ság szá­má­ra; ez elő­re­ve­tí­ti azt, hogy az em­be­ri egyen­jo­gú­ság és em­be­ri egy­ség szem­pont­já­ból min­den­ki a má­sik em­ber fe­le­ba­rát­já­nak és test­vé­ré­nek te­kin­ten­dő, hi­szen egy Is­ten te­rem­tett mind­annyi­un­kat (Mal 2,10).

Kö­ves Slomó, az Egy­sé­ges Ma­gyar­or­szá­gi Iz­ra­e­li­ta Hit­köz­ség fő­rab­bi­ja el­mond­ta: „Sok­szor sze­ret­jük egy­mást, vagy leg­alább­is úgy te­szünk, még­is ta­lán eb­ből a sze­re­tet­ből fa­ka­dó­an is meg­pró­bál­juk a má­sik­ra eről­tet­ni a sze­re­te­tet, és nem tisz­tel­jük a má­si­kat, pe­dig a fe­le­ba­rát sze­re­te­te és tisz­te­le­te egy­szer­re fon­tos.”

A dar­wi­niz­mus erő­sza­kos rom­bo­lá­sá­nak ha­tá­sá­ra so­kan ar­ra hi­vat­koz­nak, hogy min­dig az erős, a jobb, a tö­ké­le­te­sebb győz, és utá­na az pró­bál­ja meg a má­sik­ra erő­sza­kol­ni az ő vé­le­mé­nyét. Ez azért le­het­sé­ges, mert nin­csen meg az egy igaz is­te­ni alap, amely nem en­ged­né az erő­szak győ­ze­del­mes­ke­dé­sét. Kö­ves Slomó rá­mu­ta­tott: a vi­lág te­rem­té­sé­nek cél­ja, hogy fényt vi­gyünk be­le. Bár a zsi­dó­ság ma­ga vall­ja a Tórá­ban lé­vő alap­igaz­sá­go­kat, még­sem té­rí­tő, hi­szen sze­rin­tük nem csak az üd­vö­zül­het, aki zsi­dó. „Nem kell a val­lá­sok kö­zöt­ti kü­lönb­sé­ge­ket el­nyom­ni. At­tól va­gyunk szé­pek, hogy más­képp vé­le­ke­dünk. A komp­ro­misszu­mok kö­tői min­dig vesz­tes­nek ér­zik ma­gu­kat. Ne­künk kon­szen­zus­ra kell jut­nunk egy­más­sal, és győz­te­sek le­szünk” – val­lot­ta a rab­bi. A ke­resz­tény­ség meg­osz­tott­sá­gát a vi­lág sze­mé­ben va­ló bot­rány­nak ne­vez­te Krá­nitz Mi­hály, a Páz­mány Pé­ter Ka­to­li­kus Egye­tem Hit­tu­do­má­nyi Ka­rá­nak egye­te­mi ta­ná­ra. Hoz­zá­tet­te, hogy Jé­zus ar­ra kér­te ta­nít­vá­nya­it: mind­nyá­jan egyek le­gye­nek. Az egy­ház je­len­le­gi meg­osz­tott­sá­ga bű­nös ál­la­pot, az Ige és a va­ló­ság kö­zöt­ti el­lent­mon­dás. A 20. szá­zad azon­ban az öku­me­niz­mus, az egy­ség­te­rem­tés év­szá­za­da volt, ami­kor is fon­tos lé­pé­sek tör­tén­tek az egy­ség hely­re­ál­lí­tá­sa ér­de­ké­ben. A kö­vet­ke­ző hoz­zá­szó­ló Fu­zek Bo­risz lel­kész, a Kons­tan­ti­ná­po­lyi Egye­te­mes Pat­ri­ar­chá­tus Ma­gyar­or­szá­gi Or­to­dox Exar­chá­tu­sá­nak kép­vi­se­le­té­ben mond­ta el, hogy a Bib­li­á­ban a po­zi­tív ér­tel­mű diszk­ri­mi­ná­ció az igaz és a ha­mis ta­ní­tás­ról szó­ló kü­lönb­ség­té­tel­ben fo­gal­ma­zó­dik meg (1Jn 4,1). Ez azon­ban bel­ső, lé­lek­ben vég­be­me­nő diszk­ri­mi­ná­ció, kü­lön­bö­zik a kül­ső diszk­ri­mi­ná­ci­ó­tól, amely a má­sik em­ber fe­let­ti ítél­ke­zé­sen ala­pul, és ame­lyet Is­ten el­vet, mert csak az ő jo­ga íté­le­tet mon­da­ni fe­let­tünk. „Is­ten a bűnt el­íté­li, de a bű­nöst fel­ka­rol­ja. Is­ten hosszú­tű­rő és ir­gal­mas, ne­künk is így kell vi­sel­ked­nünk má­sok­kal. A diszk­ri­mi­ná­ció má­sok­kal szem­ben el­fo­gad­ha­tat­lan a jó­aka­ra­tú em­be­rek szá­má­ra” – mond­ta Fu­zek, vé­gül hang­sú­lyoz­ta, hogy a hit sza­bad ta­ní­tá­sá­ban és a sza­bad vé­le­mény­nyil­vá­ní­tás­ban nem le­het sen­kit sem kor­lá­toz­ni.

A Ma­gyar Isz­lám Kö­zös­ség kép­vi­se­le­té­ben Bo­lek Zol­tán el­nök vet­te át a szót. Az isz­lám ta­ní­tá­sa sze­rint is ak­kor jó musz­lim va­la­ki, ha a fe­le­ba­rát­já­nak azt kí­ván­ja, amit ma­gá­nak – mond­ta. „A Ko­rán­ban leg­több­ször elő­for­du­ló fo­gal­mak az Is­ten­ben va­ló hit és a jó cse­le­ke­de­tek. A musz­li­mok­nál már csak eb­ből ki­fo­lyó­lag sem volt so­sem diszk­ri­mi­ná­ció. A nem musz­li­mok­nak a tör­té­ne­lem fo­lya­mán csu­pán több adót kel­lett fi­zet­ni­ük, de ez­zel szem­ben a kö­te­le­ző ka­to­nai szol­gá­lat nem vo­nat­ko­zott rá­juk” – val­lot­ta, majd ki­fej­tet­te: A Kö­zel-Ke­le­ten po­li­ti­zál­ták a val­lást, de va­ló­já­ban az isz­lám min­dig is to­le­ráns volt a más val­lá­sú­ak­kal szem­ben, be­fo­gad­ták nem­csak a zsi­dó me­ne­kül­te­ket, ha­nem – pél­dá­ul a há­rom rész­re sza­kadt Ma­gyar­or­szág ide­jén – az Osz­mán Bi­ro­da­lom­ban még az er­dé­lyi fe­je­del­me­ket, sza­bad­ság­hő­sö­ket is. A Ma­gyar­or­szá­gi Budd­his­ta Misszió ügy­vi­vő­je, Pr­es­sing La­jos hoz­zá­szó­lá­sá­ban meg­ál­la­pí­tot­ta: Budd­ha ta­ní­tá­sai egye­te­me­sek és ma is min­den­ki­nek szól­nak, „aki a bol­dog­sá­got ke­res­ve hoz­zá for­dul­nak ta­ná­csért”. Ki­tért ar­ra, hogy Budd­ha éle­sen bí­rál­ta a tár­sa­dal­mi meg­kü­lön­böz­te­tést, a kaszt­rend­szert, mert „a cse­le­ke­de­tek és eré­nyek job­ban mi­nő­sí­tik az em­bert, mint a szár­ma­zá­sa és tár­sa­dal­mi hely­ze­te”. Budd­ha át­lép­te tár­sa­dal­ma ta­bu­it, és hir­det­te, hogy tár­sa­dal­mi iden­ti­tás he­lyett a fe­le­lős­ség a fon­tos. Nem a szü­le­tés ré­vén le­szünk ne­mes pap­pá, ha­nem a tet­tek ál­tal. A hi­bás élet­stra­té­gia disz­har­mó­ni­á­hoz és szen­ve­dés­hez ve­zet.

A har­ma­dik szek­ci­ó­ban az evan­gé­li­kus, re­for­má­tus, bap­tis­ta, me­to­dis­ta, ad­ven­tis­ta és pün­kös­di teo­ló­gi­ai ál­lás­fog­la­lá­sok hang­zot­tak el.

El­ső­ként e so­rok író­ja, az Evan­gé­li­kus Hit­tu­do­má­nyi Egye­tem ad­junk­tu­sa ka­pott szót. Hang­sú­lyoz­ta: a ke­resz­tény­ség ma­ga is kons­ti­tu­tív mó­don plu­ra­lis­ta. Ez ab­ból fa­kad, hogy a hi­tet egye­dül Is­ten te­rem­ti meg az em­ber­ben, és ez az em­be­ri cse­lek­vés szá­má­ra ki­sa­já­tít­ha­tat­lan. Az Is­ten­től aján­dé­ko­zott hit szün­te­len sze­mé­lyes hit­bi­zo­nyos­ság alak­já­ban van je­len, és ez köl­csö­nöz ne­ki sok­fé­le­sé­get. A sze­mé­lyes hit­bi­zo­nyos­ság is­me­re­te egy­út­tal alap­ja a „más hit­bi­zo­nyos­sá­gok­kal szem­be­ni to­le­ran­ci­á­nak is”. A plu­ra­liz­mus eme hely­ze­té­ből fa­ka­dó­an a ke­resz­tény gyü­le­ke­ze­tek­nek „az iden­ti­tás ki­ala­kí­tá­sá­nak is­ko­lá­ivá kell vál­ni­uk”, ez azt is je­len­ti, hogy „a plu­ra­liz­mus be­gya­kor­lá­sá­nak el­sőd­le­ges he­lye­i­vé kell len­ni­ük”. A ke­resz­tény kö­zös­sé­ge­ken be­lül a má­sik hit­bé­li meg­győ­ző­dé­se iránti to­le­ran­cia nem csu­pán le­he­tő­ség, ha­nem adott­ság és fel­adat is egy­ben.

Az an­ti­diszk­ri­mi­ná­ció he­lyett in­kább a bé­kes­ség­te­rem­tés fo­gal­má­ra tet­te a hang­súlyt Ko­vács Áb­ra­hám, a Deb­re­ce­ni Re­for­má­tus Hit­tu­do­má­nyi Egye­tem tör­té­nész-teo­ló­gu­sa. Vé­le­mé­nye sze­rint ez egy­faj­ta konst­ruk­tív to­le­ran­ci­át je­lent. „A sze­rep­lők­ben lé­vő jo­gos, vélt, va­lós sér­tett­ség, eg­zisz­ten­ci­á­lis érin­tett­ség sok­szor szül bé­két­len­sé­get, de vesz­tes po­zí­ci­ó­ból is le­het tö­re­ked­ni a bé­kes­ség el­éré­sé­re, eh­hez azon­ban sok min­den fel kell tud­ni ad­ni” – ma­gya­ráz­ta, majd hoz­zá­tet­te, hogy a kál­vi­nis­ta teo­ló­gi­ai ér­tel­me­zés sze­rint fon­tos az, hogy az em­be­rek ál­tal fel­is­mert böl­cses­sé­gek­ből, val­lá­si né­ze­tek­ből ho­gyan lesz Is­ten­nek tet­sző élet. A mér­ce eb­ben min­dig Jé­zus két nagy pa­ran­cso­la­ta, amely­ben Is­ten és em­ber­tár­sa­ink sze­re­te­té­re szó­lít fel. Vált­ság­ha­lá­la azon­ban vá­lasz­tá­si le­he­tő­sé­get tár elénk az Is­ten­nek tet­sző út és az em­be­ri vá­gyak kö­zött. „A ke­resz­tény­ség­ben dia­lek­ti­kus fe­szült­ség rej­lik, hi­szen egy­fe­lől ab­szo­lút igaz­sá­got hir­de­tő val­lás, más­fe­lől vi­szont a má­sik em­ber gon­do­la­ta­i­nak el­fo­ga­dá­sá­ra is hang­súlyt he­lyez” – tet­te hoz­zá Ko­vács. Sze­rin­te a ke­resz­tény­ség szá­má­ra a tör­té­ne­lem fo­lya­mán hát­rá­nyos volt az, ami­kor erő­po­zí­ci­ó­ba ke­rült, és erő­sza­ko­san té­rí­tett, mert Jé­zus gon­do­la­tai szo­rul­tak ilyen­kor hát­tér­be. A re­for­má­ció azon­ban ép­pen Jé­zust és az ő ta­ní­tá­sát hoz­ta új­ra elő­tér­be. A hit­val­ló ke­resz­tény­ség mind­emel­lett az el­le­ne irá­nyu­ló más­képp gon­dol­ko­dást is el tud­ja fo­gad­ni.

A Ma­gyar­or­szá­gi Me­to­dis­ta Egy­ház kép­vi­se­le­té­ben Szu­hánsz­ky Gá­bor – John Wes­ley gon­do­la­ta­i­ra ala­poz­va – mond­ta el, hogy Is­ten a ter­mé­sze­ti em­bert is­te­ni ja­vak­kal ve­szi kö­rül, hogy cse­le­ked­ni tud­ja a jót. „Krisz­tus egy­há­zát nem a kül­ső kö­rül­mé­nyek ha­tá­roz­zák meg, ha­nem a sze­re­tet ál­tal mun­kál­ko­dó hit – ma­gya­ráz­ta. – Az egész föl­dért bib­li­kus szent­ség­ben jár­nak a hí­vő em­be­rek. Krisz­tus az, aki min­den em­be­rért meg­halt, és aki ez­ál­tal kap­cso­la­ta­in­kat meg­szen­te­li. A meg­szen­tel­ten ke­resz­tül szen­te­lő­dünk meg. Ez azon­ban tár­sas vi­szonyt fel­té­te­lez, és meg­óv ben­nün­ket a diszk­ri­mi­ná­ci­ó­tól.”

Hoz­zá­szó­lá­sá­ban Van­kó Zsu­zsa, az ad­ven­tis­ta So­la Scrip­tu­ra Teo­ló­gi­ai Fő­is­ko­la rek­to­ra a val­lá­si an­ti­diszk­ri­mi­ná­ci­ó­val kap­cso­lat­ban el­mond­ta, hogy „en­nek nem az esz­mei igaz­ság az alap­ja, ha­nem az, hogy a lel­ki­is­me­re­ti sza­bad­sá­got tart­suk tisz­te­let­ben bár­mely egyén­re vo­nat­koz­tat­va. Vég­ső alap­ja pe­dig a bib­li­ai is­ten­kép­ben fe­dez­he­tő fel, Is­ten em­be­rek­hez va­ló vi­szo­nyá­ban. Is­ten kény­szer nél­kül for­dul az em­ber­hez, és bár gyű­lö­li a bűnt, még­is csak er­köl­csi erő­vel küzd el­le­ne, mert ahol az Úr­nak Lel­ke, ott a sza­bad­ság. Is­ten­nek há­rom do­log fe­lett van ab­szo­lút ha­tal­ma. A sem­mi­ből va­ló te­rem­tés, a jö­ven­dő meg­mon­dá­sa és a lel­ki­is­me­ret meg­győ­zé­se az ő dol­ga, ne­künk azon­ban ké­szek­nek kell len­nünk min­den­kor ta­nús­kod­ni a ben­nünk lé­vő re­mény­ség­ről.

A dél­után fo­lya­mán a ne­gye­dik szek­ci­ó­ban a Ho­gyan él­nek a ha­tá­ron tú­li egy­há­zi kö­zös­sé­gek? kér­dés­re ad­tak vá­laszt a de­le­gá­tu­sok kép­vi­se­lői a val­lá­si diszk­ri­mi­ná­ci­ó­val és an­ti­diszk­ri­mi­ná­ci­ó­val kap­cso­la­tos ta­pasz­ta­la­ta­ik tük­ré­ben.

Más­nap a val­lá­si an­ti­diszk­ri­mi­ná­ció jo­gi kör­nye­ze­té­vel fog­lal­koz­tak az elő­adók. Az egyen­lő bá­nás­mód­nak azo­nos tisz­te­let­tel kell ér­vé­nye­sül­nie, és a mél­tó­sá­got min­den em­ber­re néz­ve tisz­te­let­ben kell tar­ta­ni – hang­sú­lyoz­ták.

Iz­gal­mas for­du­la­tot vett ez­után a kon­fe­ren­cia Má­té-Tóth And­rás jó­vol­tá­ból. A Szegedi Tudomány­egye­tem Vallástudományi Tanszékének ve­­ze­­tője elő­adá­sá­ban ugyan­is ki­fej­tet­te, hogy a val­lás lé­nye­gé­ben diszk­ri­mi­na­tív, hi­szen meg­kü­lön­böz­te­ti a szen­tet a pro­fán­tól, úgy, hogy az előb­bi­hez po­zi­tív elő­je­let, míg az utób­bi­hoz ne­ga­tí­vat tár­sít. Ez a meg­kü­lön­böz­te­tés tér­ben és idő­ben is ki­ter­jed, hi­szen van­nak szent te­rek és szent idők, sőt szent em­be­rek is. Ilyen meg­kü­lön­böz­te­tés, amely adott est­ben erő­sen diszk­ri­mi­na­tív ha­tá­sú le­het, a hí­vők és hi­tet­le­nek kö­zöt­ti kü­lönb­ség­té­tel is.

A ta­nács­ko­zást ke­rek­asz­tal-be­szél­ge­tés zár­ta, amely­nek ke­re­té­ben a részt ve­vő val­lá­sok és fe­le­ke­ze­tek kép­vi­se­lői fog­lal­ták össze rö­vi­den a gon­do­la­ta­i­kat.

Egy­há­zunk ré­szé­ről Ká­kay Ist­ván, az or­szá­gos iro­da ve­ze­tő­je hang­sú­lyoz­ta, hogy – te­kin­tet­tel több­nem­ze­ti­sé­gű vol­tá­ra – a ma­gyar­or­szá­gi evan­gé­li­kus­ság min­dig is nyi­tott és be­fo­ga­dó volt; is­ko­lá­i­ban a tör­té­ne­lem so­rán fa­ji és val­lá­si ho­va­tar­to­zás­ra va­ló te­kin­tet nél­kül be­fo­gad­ta és ok­tat­ta mind­azo­kat, akik ezek­ben az in­téz­mé­nyek­ben kí­ván­tak ta­nul­ni.

Iz­gal­mas volt Sza­bó Il­di­kó­nak, a Wes­ley Já­nos Lel­kész­kép­ző Fő­is­ko­la káp­lán­já­nak kér­dé­se, hogy tud­ni­il­lik va­jon mi az ára e mos­ta­ni nagy­fo­kú val­lá­si to­le­ran­ci­á­nak, és med­dig tart­ha­tó fenn…

A be­szél­ge­tés zá­rá­sa­ként a hoz­zá­szó­lók a kon­fe­ren­cia fon­tos­sá­gát és si­ke­res­sé­gét emel­ték ki, és a dia­ló­gus foly­ta­tá­sát ja­va­sol­ták. Minden­nek nyo­ma­té­kot adott az is, hogy Csep­re­gi And­rás zá­ró gon­do­la­tai után hosszú taps kö­vet­ke­zett.

Orosz Gá­bor Vik­tor

::Nyomtatható változat::