Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Evangélikus Élet
- Archívum
- 2009
- 21
- „Napsugaras” beszélgetés
A hét témája
Hozzászólás a cikkhez
„Napsugaras” beszélgetés
Látogatás Ferenczy Erzsébetnél
A második világháború végén az embermentő Sztehlo Gábor újabb problémával találta szemben magát: a főváros utcáin sok magára maradt, éhező gyermek tekintett rá. Amennyit csak tudott, összegyűjtött belőlük, és néhányukat a Budakeszi úton lévő Napsugár otthonban helyezte el. Ennek az intézménynek a vezetője Ferenczy Erzsébet óvónő volt a kezdetektől egészen az államosításig. Erzsike nénit, Sztehlo Gábor még ma is jó egészségnek örvendő egykori munkatársát azokról a nem könnyű, számára mégis szép évekről kérdeztük.
– Erzsike néni, hogyan került kapcsolatba Sztehlo Gáborral és a Napsugár otthonnal?
– A háború alatt elveszítettem óvónői állásomat, hazamenni pedig nem tudtam vidékre a szüleimhez. Ekkor a testvérem, Ferenczy Zoltán, aki maga is lelkész, megkérdezte, hogy nem mennék-e Sztehlo Gábornak a gyermekotthonba segíteni. Örömmel mondtam igent, bár akkor még nem is tudtam pontosan, mi lesz a feladat.
– Az otthonban a gyerekek eleinte vegyesen voltak, nemre és életkorra való tekintet nélkül. Hogyan kerülhettek oda?
– Többségükben a nagytiszteletű úr hozta őket. Vagy úgy, hogy járta az utcákat, és ha látott elhagyott, magányos gyermeket, elhozta, vagy szóltak neki, hogy melyik házban van elárvult csemete. Senkit sem hagyott magára. Akivel találkozott – bármilyen rossz egészségi vagy lelkiállapotban volt is –, magával hozta. Igyekezett mindennap megnézni, hogyan boldogulunk, miben szorulunk segítségre.
– Háború utáni időszakban nem lehetett könnyű feladat ennyi éhező gyermekről gondoskodni.
– Nem bizony. Sokszor volt üres a konyha. Emlékszem, egyik nap a nagytiszteletű úr aggódva látta, hogy aznapra semmi élelmünk nincs. Mondtam neki, hogy ne aggódjon, ma is fogunk ebédelni: az erdőben rengeteg gomba van. Eszembe sem jutott, hogy lehet köztük mérgező is! A gondviselő Isten akkor is velünk volt, mert senkinek nem lett semmi baja!
– Az otthon vezetőjeként évekig volt Sztehlo Gábor közvetlen munkatársa. Milyennek ismerte meg őt?
– Nála jobb emberrel sem azelőtt, sem azután nem találkoztam. Nagyon békés természetű volt, aki minden gond és baj ellenére is igyekezett vidámnak mutatkozni és a környezetét is felvidítani. Rengeteg munkát végzett azzal a sok gyerekkel! S ahogy szedte össze őket, az valóban páratlan dolog volt.
Boda Zsuzsa
::Nyomtatható változat::
|