Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Evangélikus Élet
- Archívum
- 2009
- 21
- Önálló egyházjogi tanszék a református egyetemen
Keresztutak
Hozzászólás a cikkhez
Önálló egyházjogi tanszék a református egyetemen
Önálló Egyházjogi Tanszék kezdte meg működését február elsejével a Károli Gáspár Református Egyetem Állam- és Jogtudományi Karán. Az ennek alkalmából szervezett március 25-i ünnepi rendezvényen tartotta meg nagyszerű székfoglaló előadását dr. Szathmáry Béla, a tanszék első egyetemi tanára Keresztyén értékek az emberi jogok világában – A jogtudomány tanításának lehetséges szempontjai egy egyházi fenntartású jogi karon címmel.
Új idők kezdetét jelzi, hogy a kommunista rendszer által hatvan évvel ezelőtt száműzött egyházjogi tudomány visszakerült az universitas ölelő karjai közé.
Köztudott, hogy 1949-ben szüntették meg a három egyházi fenntartású jogakadémián és a debreceni egyetem jogi karán működő egyházjogi tanszéket is a jogi karral együtt. Az állami jogi karokon a következő évben szűnt meg az egyházjog oktatása. Ez a tudomány valóságos ius pontifiummá – titkos joggá – vált, amelyben csak nagyon kevés ember ismerte ki magát igazán.
Pedig az egyházjog – elsősorban a kánonjog – a római joghoz hasonlóan az összes kultúrnemzet jogával szemben az anyajog szerepét tölti be, és formai szempontból felette áll a modern nemzeti jognak. Klasszikus jellege miatt szinte minden kultúrállam jogi fakultásának tanrendjében szerepel az egyházjog. Jelentősége a protestáns egyházakban erősen gyakorlati, minthogy az egyháztagok széles köre részt vesz az egyház törvényhozásában, közigazgatásában vagy akár bíráskodásában. De az egyházjognak fontos szerepe van a jogrend uralmának erősítésénél – a ius spiritualizatum jellegénél fogva – nemkülönben az ökumenizmus eszméjének a kiteljesítésében is.
Az egyházjog jelentősége azért is rendkívüli módon megnő, mert a református egyház 2009. május 22-én helyreállítja az egykor erőszakkal szétszakított Magyar Református Egyház szervezeti egységét, és így az egység megteremtésének igazi tényezőjévé válik.
A református egyház büszke lehet kiváló egyházjogászaira, köztük Szentpéteri Kun Bélára, Novák Istvánra vagy akár Kardos Jánosra is, akinek nemrég szentelt emléktáblát az egyház. Ebbe a sorba áll most be Szathmáry Béla professzor, akitől az egyházjog tudománya nagyon sokat várhat.
Az egyházjognak óriási távlati lehetőségei vannak: a tanszék előbb-utóbb egyházjogi intézetté alakulhat át.
Csak két példát szeretnék megemlíteni: az 1904-ben Bonnban megalakult egyházjogi intézet a német kormány részére elkészítette a Codex hivatalos értékelését Der Geist des Codex Iuris Canonici címen; a göttingeni egyházjogi intézet pedig az egyházi alkotmánybíróság szerepét töltötte be a második világháború után.
A református egyház az egyházjogi tanszék felállításával a katolikus egyház 1996-ban megalapított Kánonjogi Posztgraduális Intézete mellé zárkózott fel.
Sajnos az evangélikus egyház, amelynek az egyházi törvények értelmében a miskolci jogakadémia volt az egyházjogot fejlesztő intézménye, semmiféle jogutóddal sem rendelkezik, és nagyon érzi az intézményes evangélikus egyházjogi oktatás hiányát.
Itt is örömmel említhetem meg, hogy Birkás Antal, a Debreceni Egyetem tanársegédje 2008-ban a Miskolci Egyetemen Luther és Kálvin jogfilozófiai és politikai filozófiai nézetei című értekezésével PhD-fokozatot szerzett.
Dr. Boleratzky Lóránd
::Nyomtatható változat::
|