Egyházunk egy-két hete

Hozzászólás a cikkhez

Szteh­lo Gá­bor evan­gé­li­kus lelkész ma már le­gen­dás if­jú­sá­gi ál­la­mát Ga­u­dio­po­lis­nak, Öröm­vá­ros­nak ne­vez­ték el fi­a­tal la­kói. De va­jon él­het­nek-e ha­son­ló öröm­ben a föl­di éle­tük utol­só sza­ka­szá­ban já­ró, idős em­be­rek is? A csil­lag­hegy-bé­kás­me­gye­ri evan­gé­li­ku­sok sze­rint igen. Ezért dön­töt­tek úgy, hogy egy­há­zunk új dia­kó­ni­ai in­téz­mé­nyé­nek, a Csil­lag­hegy-Bé­kás­me­gye­ri Evan­gé­li­kus Egy­ház­köz­ség pa­ró­ki­á­ja mel­lett fel­épült idő­sek ott­ho­ná­nak a Ga­u­dio­po­lis ne­vet ad­ják. Az evan­gé­li­kus dia­kó­ni­ai szol­gá­lat évé­ben az új sze­re­tet­ott­hont jú­ni­us 14-én szen­tel­te fel Ben­ce Im­re, a Bu­dai Egy­ház­me­gye es­pe­re­se.

Az ün­ne­pi is­ten­tisz­te­let li­tur­gi­ai szol­gá­la­tá­ban Do­náth Lász­ló, a Csil­lag­hegy-Bé­kás­me­gye­ri Evan­gé­li­kus Egy­ház­köz­ség lel­ké­sze, Fü­löp At­ti­la be­osz­tott lel­kész, Bá­tovsz­ky Gá­bor rá­kos­pa­lo­tai lel­kész, va­la­mint Ivá­nyi Gá­bor me­to­dis­ta és Szent-Ivá­nyi Ilo­na uni­tá­ri­us lel­kész vett részt. Az ün­ne­pi al­kal­mon Ko­czor Zol­tán fő­is­ko­lai ta­nár hir­det­te Is­ten igé­jét Mt 6,10 alap­ján.

Ige­hir­de­té­sé­ben Ko­czor rá­mu­ta­tott: az ér­té­kek fo­lya­ma­tos vál­to­zá­sá­nak ko­rá­ban élünk. A mai ér­té­kek hol­nap két­sé­ges­sé vál­nak, ezért ki­szá­mít­ha­tó és meg­bíz­ha­tó struk­tú­rá­ra len­ne szük­sé­günk. Egy olyan po­lisz­ra, olyan or­szág­ra, amely Is­ten or­szá­gá­nak min­tá­já­ra sta­bil, vál­to­zat­lan és örök ér­vé­nyű ér­té­kek­re épül. „Mi­ként le­het a gyors vál­to­zá­sok kö­ze­pet­te biz­ton­sá­got és ál­lan­dó­sá­got meg­él­ni?” – tet­te fel a kér­dést az ige­hir­de­tő, s a ki­hí­vás nagy­sá­gát ér­zé­kel­tet­ve ki­je­len­tet­te, hogy ma már nem­csak a fenn­tart­ha­tó­ság fo­gal­ma vált kér­dé­ses­sé, de az idős kor­ral együtt já­ró böl­cses­ség ér­té­ke­it is meg­kér­dő­je­le­zik, sőt el­uta­sít­ják: tár­sa­dal­munk­ban ta­bu a ha­lál té­má­ja, de a sa­ját vé­ges­sé­günk­re em­lé­kez­te­tő öreg­ség és a vég­hez ve­ze­tő út is az­zá vált.

Ne­künk ma az a fon­tos, hogy nap mint nap jöj­jön el a mi or­szá­gunk. Jé­zus azon­ban nem ezt mond­ta, és nem ezért imád­ko­zott. Ta­ní­tá­sa nyo­mán eb­ben a vi­lág­ban, kö­zöt­tünk él az a kö­zös­ség, amely az ér­té­kek he­lyes rend­jét bir­to­kol­ja, s ezért tud­ja, mi a fon­tos, és mi a lé­nyeg­te­len. Mind­annyi­an ha­la­dunk az öreg­kor fe­lé, s ezen az úton csak a nyi­tott­ság és az alá­zat ad­hat re­ményt, hogy egy sze­re­tet­ott­hon is olyan öröm­től su­gár­zó vá­ros­sá le­gyen, amely ré­sze „az ő el­jö­ven­dő or­szá­gá­nak”.

Az is­ten­tisz­te­let után az ün­nep­lő kö­zös­ség át­vo­nult a sze­re­tet­ott­hon épü­le­té­nek be­já­ra­tá­hoz, ahol Prőh­le Ger­gely or­szá­gos fel­ügye­lő mon­dott kö­szön­tő­be­szé­det. Az épü­let kul­csát Ben­ce Im­re es­pe­res ad­ta át Do­náth Lász­ló lel­kész­nek, aki Prőh­le Ger­gellyel együtt for­dí­tot­ta el a zár­ban, s tár­ta ki az aj­tót a gyü­le­ke­zet előtt.

Az új idő­sott­hon tá­gas ud­va­rán ke­rült sor az épü­let fel­szen­te­lé­sé­re (képeink a 8. oldalon), mely­nek li­tur­gi­á­já­ban Do­náth Lász­ló csil­lag­hegy-bé­kás­me­gye­ri, Ko­czor Ta­más bu­da­pest-fe­renc­vá­ro­si lel­kész és dr. Csep­re­gi Zol­tán, az Evan­gé­li­kus Hit­tu­do­má­nyi Egye­tem rek­to­ra vett részt. A szen­te­lés szol­gá­la­tát Ben­ce Im­re es­pe­res vé­gez­te. Pré­di­ká­ci­ó­já­ban töb­bek kö­zött ki­tért ar­ra, hogy ma nagy me­rész­ség kell egy sze­re­tet­ott­hon épí­té­sé­hez, még­pe­dig a „sze­re­tet” mi­att. Tudniillik nem egy át­la­gos öreg­ott­hon­ról, szo­ci­á­lis in­téz­mény­ről van szó, ha­nem olyanról, amely va­la­mi óri­á­si több­let­tel ren­del­ke­zik: Is­ten sze­re­te­te az, amely­nek élő va­ló­sá­ga la­ko­zik az itt élők és dol­go­zók szí­vé­ben.

Az épü­let­szen­te­lé­si li­tur­gi­át kö­ve­tő­en is­mét a temp­lom­ban gyűlt össze az ün­nep­lő gyü­le­ke­zet. Bre­u­er Ka­ta­lin, a Csil­lag­hegy-Bé­kás­me­gye­ri Evan­gé­li­kus Egy­ház­köz­ség fel­ügye­lő­je nyi­tot­ta meg az ün­ne­pi köz­gyű­lést, majd be­szá­mo­ló­já­ban össze­fog­lal­ta an­nak a hosszú út­nak az ál­lo­má­sa­it, amely a temp­lom­épí­tés­től a sze­re­tet­ott­hon fel­szen­te­lé­sé­ig ve­ze­tett. Az egyházközség 1993-ban ha­tá­roz­ta el, hogy temp­lo­mot, gyü­le­ke­ze­ti köz­pon­tot és sze­re­tet­ott­hont épít, és bő ti­zen­öt év alatt si­ke­rült tel­je­sí­te­ni a vál­lalt ter­vet.

A Ga­u­dio­po­lis sze­re­tet­ott­hon épí­té­sé­nek szer­ve­zé­se 2001-ben kez­dő­dött, és 2004-ben kap­ta meg a gyü­le­ke­zet az épí­té­si en­ge­délyt. A la­kás­épí­té­si pá­lyá­za­ton el­nyert öt­száz­mil­lió fo­rin­tos tá­mo­ga­tás mel­lé 2006-ban száz­öt­ven­mil­lió fo­rin­tos ön­részt si­ke­rült le­ten­nie a gyü­le­ke­zet­nek Do­náth Lász­ló tá­mo­ga­tó­i­nak a se­gít­sé­gé­vel. A Ma­gyar­or­szá­gi Evan­gé­li­kus Egy­ház száz­mil­lió fo­rint­tal tá­mo­gat­ta a pro­jek­tet, így már meg­kez­dőd­het­tek az épít­ke­zé­si mun­ká­la­tok.

Az épü­let alap­kő­le­té­te­lé­re 2007 de­cem­be­ré­ben ke­rült sor.

A Ga­u­dio­po­lis sze­re­tet­ott­hon 2009. áp­ri­lis 1-jén nyi­tot­ta meg a ka­pu­it idős la­kói előtt. A ki­lenc­ven fő be­fo­ga­dá­sá­ra al­kal­mas dia­kó­ni­ai in­téz­mény­nek je­len­leg hu­szon­két la­kó­ja van, és ti­zen­öt elő­jegy­zés van fo­lya­mat­ban.

P. G.

::Nyomtatható változat::