Kultúrkörök

Hozzászólás a cikkhez

Ki­lenc­ven­egy év­vel ez­előtt az ép­pen füg­get­len­né vált Finn­or­szá­got öt hó­na­pon át dú­ló pol­gár­há­bo­rú ráz­ta meg. A kö­zel negy­ven­ezer éle­tet ki­ol­tó harc vö­rö­sök és fe­hé­rek közt zaj­lott, de va­ló­já­ban fin­nek öl­tek fin­ne­ket. A fe­hé­rek győ­zel­mé­vel vég­ző­dött há­bo­rú las­san gyó­gyu­ló se­be­ket ha­gyott hát­ra a finn em­be­rek szí­vé­ben.

A nagy észa­ki al­föld egy kis­vá­ro­sá­ban, La­pu­ában is igen meg­nőtt ek­kor­tájt a te­me­té­sek szá­ma. Oly­annyi­ra, hogy a lel­ké­szek mel­lett a temp­lo­mi ének­kar már alig győz­te a te­me­tői szol­gá­la­to­kat. Ezért pá­ran össze­áll­tak, be­ta­nul­tak né­hány éne­ket, hogy a har­cok­ban el­huny­tak ra­va­ta­lá­nál szol­gál­ja­nak. Így ala­kult meg a la­pu­ai ve­gyes kar, mely a mai na­pig mű­kö­dik.

Tag­jai az év­ti­ze­dek alatt ter­mé­sze­te­sen ki­cse­ré­lőd­tek. S idő­köz­ben re­per­to­ár­juk is ki­bő­vült. Az ala­pít­vány ál­tal mű­köd­te­tett ama­tőr mű­vé­sze­ti cso­port cél­ja az, hogy a finn nép­da­lok mel­lett a nagy finn evan­gé­li­kus éb­re­dé­si moz­ga­lom, a „fel­éb­red­tek” éne­ke­it is meg­szó­lal­tas­sa. Részt vesz­nek szü­lő­vá­ro­suk mű­vé­sze­ti éle­té­ben, akár oly mó­don is, hogy szer­ve­zői a vá­ros két­éven­te meg­ren­de­zett nagy ze­nei fesz­ti­vál­já­nak.

La­pua és Kis­kő­rös vá­ro­sa, va­la­mint evan­gé­li­kus gyü­le­ke­ze­tei alig tíz hó­nap­ja lé­te­sí­tet­tek hi­va­ta­lo­san is test­vér­vá­ro­si és test­vér-gyü­le­ke­ze­ti kap­cso­la­tot. Az el­ső cso­port már­is el­jött Kis­kő­rös­re éne­kel­ni s a kap­cso­la­to­kat szé­le­sí­te­ni. Ki­fe­je­zett ké­ré­sük­re két kon­cer­ten lép­tek föl. Jú­ni­us 13-án, szom­ba­ton a ze­ne­is­ko­la nagy­ter­mé­ben a he­lyi evan­gé­li­kus gyü­le­ke­zet ének­ka­rá­val, a Gos­pel Sa­sok­kal ad­tak kö­zös kon­cer­tet, majd va­sár­nap a temp­lom­ban szól­tak a „Si­i­onin vir­ret” éne­kei.

A két kó­rus ugyan me­rő­ben más mű­fajt kép­vi­sel, még­is egy­más­ra ta­lál­tak a la­pu­ai s a kő­rö­si éne­ke­sek. Se­gí­tet­te ebben őket az ima­ház ud­va­rán meg­sü­tött és együtt el­köl­tött va­cso­ra is, no meg az azt kö­ve­tő be­szél­ge­tés, együtt ének­lés. Bú­csú­zás­kor el­hang­zott a meg­hí­vás: jö­vő­re ta­lál­koz­zunk La­pu­ában. Úgy le­gyen (bár ah­hoz még né­mi anya­gi­ak­ra is szük­sé­gük lesz a kis­kő­rö­si­ek­nek…)!

Ad­dig is itt ma­radt ben­nünk a cso­dál­ko­zás: mi kü­lön­le­ges le­het ab­ban a tá­vo­li, alig kis­kő­rös­nyi vá­ros­ban, ahol ti­zen­két ak­tív ének­kar és ze­nei cso­port mű­kö­dik?

Lup­ták György es­pe­res (Kis­kő­rös)

::Nyomtatható változat::