|
Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Evangélikus Élet
- Archívum
- 2009
- 25
- Luther Márton Kis kátéjának Tízparancsolat-szövege a Kazinczy-kódexben
A hét témája
Új filológiai felfedezésről – elsőként az Evangélikus Életben
Hozzászólás a cikkhez
Luther Márton Kis kátéjának Tízparancsolat-szövege a Kazinczy-kódexben
A középkorban és még később is a Tízparancsolatot a könnyebb megtanulhatóság érdekében – latin minták után is – általában úgy tanították a híveknek, hogy a szövegét lerövidítették. Az első fennmaradt magyar nyelvű – részben eltérő megfogalmazású – Tízparancsolat-szövegek is ilyenek, még ha magyarázattal is látták el őket.
Ezek a következő kódexekben maradtak fenn: Példák könyve, 1510; Nagyszombati kódex, 1512–1513; a Peer-kódex töredéke, a 16. század első negyede; Gyöngyösi kódex, az 1500-as évek eleje (bűnvallásként). Kivételt képez a Jordánszky-kódex (1516, 1519), amely a Biblia több könyvének a fordítása, bár a Tízparancsolat szövege némileg ebben is rövidítve van. S számon tartjuk még a föltehetőleg 1465–1467 között keletkezett Mondseei Tízparancsolat-töredéket, amely rövid magyarázattal a 4.-től a 7.-ig tartalmazza a parancsolatokat.
Legkorábbi nyomtatványaink közül pedig Dévai Bíró Mátyásnak az Orthographia Ungarica és At tíz parancsolatnak, ah hit ágazatinak, am mi atyánknak és ah hit pecsétinek rövid magyarázatja című munkáit említem, amelyeket Krakkóban 1538-ban, majd 1549-ben adtak ki, és amelyekben szintén van egy-egy rövid Tízparancsolat-szöveg.
A főképp legendákat, prédikációkat, példázatokat tartalmazó, Kazinczy Ferencről elnevezett kódexünk legnagyobb részét 1526 és 1541 között az óbudai klarissza apácák számára másolta egy magát ff betűkkel jelölő ferences barát (ff = ? F. fráter). Ebben olvasható például Szent Anna, Szent Elek, Antiochiai Szent Margit legendája, egy jegyesét Szűz Máriáért elhagyó magyar királyfi példája s Barlám és Jozafát egyedül itt meglévő legendája.
A Kazinczy-kódex szintén tartalmaz egy Tízparancsolat-szöveget is. A szakirodalom egy része ezt besorolja a már említett kódexek közé, a másik, magával a kódexszel is jobban foglalkozó része viszont megemlíti, hogy a Tízparancsolatot ebbe később írták be, amit az eltérő kézírás is mutat. Volf György, aki 1877-ben először kiadta a kódexet, annak a 166–170. lapokon lévő magyarázatos Tízparancsolat-szövegét „csinos folyó betűivel legfeljebb a 17. századból” valónak gondolta. Kódexeink helyesírását vizsgálva Kniezsa István ugyanakkor azt mondja, hogy noha a szöveg 17. századi, a helyesírása középkori.
A Kazinczy-kódex (KazK.) újabb, 2003-ban megjelent, részletes bevezetőt, kommentárokat és a fakszimilét is tartalmazó, Kovács Zsuzsa által közzétett kiadása a Tízparancsolat-szöveget a 16. század végére datálja. Ami azonban ennek a forrását illeti, azt tudtommal a szakirodalom eddig nem határozta meg, a kódex újabb kiadása is párhuzamos helyként a más kódexeinkben lévő, említett Tízparancsolat-szövegekre utal.
Pedig a szöveg forrása egyértelműen megállapítható: az közvetve vagy közvetlenül Luther Márton Kis kátéjának (Enchiridion, oder der kleine Katechismus…; 1529) a Tízparancsolattal foglalkozó részére megy vissza.
A Kis kátét ő, mint ismeretes, az igehirdetők és a családok számára írta. Tudjuk, Luther Kis kátéjának szintén igen nagy volt a hatása Magyarországon is. Csak a legkorábbiakat említve: felhasználta-tolmácsolta például Gálszécsi István, illetve Batizi András „(Az) Keresztyén tudományról való rövid könyvecské”-je (1538, illetve 1543–1545, 1550, 1555) vagy Heltai Gáspár „Katekizmus minor”-ja, annak bővített és rövidített változata (1550, 1553), s németül kiadták az erdélyi szászok is (1547, 1551, 1555).
Legalábbis a számomra elérhető példányok, illetve megmaradt töredékek azonban azt mutatják, hogy a KazK. szövege nem ezekből való. Vagy valamelyik elkallódott vagy egy (későbbi) és még azonosítandó nyomtatványból, kéziratból származhat, vagy közvetlen fordítás. Jelentőségét az adja, hogy a Kis kátéból való pontos korai magyar átültetés, s az is sajátos, hogy egy ferences kódexbe Luther-szöveget másolnak be.
Hogy ez hogyan történt, nem tudjuk. Az óbudai apácák 1541 után elmenekültek a török elől, ezután legtöbbet Pozsonyban tartózkodtak. Az 1710-es, 1720-as években visszatelepültek Budára, majd Pestre. Rendjük feloszlatásakor, 1782-ben Kuthy Klára apátnő a kódexet magával vitte Egerbe, s 1803-ban itt jutott Vitkovics Mihály íróhoz, azután pedig Jankovich József birtokába. Az ő házában az 1838-as pesti árvízkor a KazK. meg is ázott, egyes lapjai, a Tízparancsolatot tartalmazók is, megfakultak és foltosak lettek. Végül a kódex az Országos Széchényi Könyvtárba került.
Anélkül, hogy itt bővebb szövegkritikai vizsgálatokba bocsátkoznék, a két Tízparancsolat-szöveg viszonyát úgy mutatom be, hogy először a Kis kátéból (Káté), majd a KazK.-ből parancsolatonként egymás után közlöm a megfelelő részeket. Luther a Kis kátéban szintén rövidített Tízparancsolat-szöveget ad, s a „Mit jelent ez?” kérdésre adandó válaszként az egyes parancsolatokhoz rövid magyarázatot fűz. A KazK. a kérdést nem hozza, úgy csatolja a parancsolatokhoz a magyarázatot. A Kis kátéból a Tízparancsolat zárószavát pedig előreveszi, de ennek a végét elhagyja.
A Kis káténak Prőhle Károly által készített modern fordítását idézem (2003; hetedik kiadás). Noha ez mai szöveg, a kódexbelivel való egyezés világosan látszik. Az idézetekben az eredetitől eltérően sokszor nem kezdek új sort, a tagolást pedig többnyire gondolatjellel, dőlt betűvel vagy ferde zárójellel helyettesítem.
Lássuk tehát a két szöveg nyelv(járás)- és egyháztörténeti szempontból is tanulságos összehasonlítását (a KazK.-ből a föltehető kiejtést megtartva mai helyesírással idézek, egy-két régies szót pedig zárójelben megmagyarázok).
Káté: A Tízparancsolat zárószava. – Mit mond Isten mindezekről a parancsolatokról? – Felelet: Azt mondja: – Én az Úr, a te Istened féltőn szerető Isten vagyok! Megbüntetem az atyák bűnéért a fiakat is harmad- és negyedízig, ha gyűlölnek engem. De irgalmasan bánok ezerízig azokkal, akik szeretnek engem, és megtartják parancsolataimat. – Mit jelent ez? Felelet: Isten büntetéssel fenyegeti mindazokat, akik ezeket a parancsolatokat megszegik. Félnünk kell tehát haragjától, és nem szabad ezek ellen a parancsolatok ellen vétkeznünk. Viszont kegyelmet és minden jót ígér mindazoknak, akik ezeket a parancsolatokat megtartják. Szeretnünk kell tehát őt, és bíznunk benne, és szívesen kell cselekednünk parancsolatai szerint. / KazK.: Mind e parancsolatokról e képpen szól Isten. Én vagyok te Urad Istened, erőss, igen szerető, meg látogatván attyáknak bűnöket az ű fiokra, azoknak harmad és negyed nömzetségiglen, kik engöm gyűlölnek, és irgalmazván mind ezeriglen azokval, kik szeretnek engöm, és őrizik az én parancsolatimat. Erőss fenyegetést teszen az Úristen mind azoknak, kik e parancsolatokat megtörik, és elhagyják. Kel azért félnünk haragját, és e parancsolatokat megtartsuk.
Káté: Az első parancsolat – Ne legyen más istened! – Mit jelent ez? – Felelet: Mindennél jobban kell Istent félnünk, szeretnünk és benne bíznunk. / KazK.: A tíz Parancsolat közöt első – Ne legyenek idegen Istenid, azaz, féljük és szeressük az Istent, és csak őbenne bíz(z)unk.
Káté: A második parancsolat – Ne vedd hiába Istened nevét! – Mit jelent ez? – Felelet: Istent félnünk és szeretnünk kell, hogy nevével ne átkozódjunk, ne esküdözzünk, ne igézzünk, ne hazudjunk, se ne csaljunk, hanem nevét minden bajban segítségül hívjuk, imádjuk, és hálaadással dicsőítsük. / KazK.: Masod. – Ne vegyed a te Uradnak Istenednek nevét hejába, azaz féljük és szeressük az Istent, senkit az ű neve által ne átkozzunk, ne eskedjünk, ne bájoljunk, ne hazudjunk, ne csaljunk, de inkáb mindön nyomoruságon(k)ba Istennek nevét segétségöl híuk, neki könyörögjünk, űtet dicsérjük, neki hálát adjonk.
Káté: A harmadik parancsolat – Szenteld meg az ünnepnapot! – Mit jelent ez? – Felelet: Istent félnünk és szeretnünk kell, hogy igéjét és az igehirdetést meg ne vessük, hanem szentnek tartsuk, örömest hallgassuk és tanuljuk. / KazK.: Harmad. – Emlékezzél meg, hogy Innepet szentölj, azaz, féljük és szeressük az Istent, az ű isteni igíét meg ne utáljuk, se el ne mulassuk (hagyjuk), inkáb azt felmagasztaljuk, tiszteljük, örömest egyebektől is hallgassuk, és egyebeket is tanétsonk rejá.
Káté: A negyedik parancsolat – Tiszteld atyádat és anyádat! – Mit jelent ez? – Felelet: Istent félnünk és szeretnünk kell, hogy szüleinket és elöljáróinkat meg ne vessük és meg ne haragítsuk, hanem tiszteljük, becsüljük és szeressük őket, nekik szolgáljunk és engedelmeskedjünk. / KazK.: Negyed. – Tisztöljed attyádat és anyádat, azaz féljük és szeressük az Istent, a mi szileinket, és azokat, kik mivelünk bírnak meg ne utáljuk, ellenek se vessünk: inkáb űket tiszteljük, szolgáljunk nekik, engedelmesek legyünk, tiszteljük őket és féljük.
Káté: Az ötödik parancsolat – Ne ölj! Mit jelent ez? – Felelet: Istent félnünk és szeretnünk kell, hogy felebarátunk testét s életét ne bántsuk, és ne ártsunk neki, hanem őt minden testi bajban és életveszélyben segítsük és támogassuk. / KazK.: Ötöd. – Ne ölj, azaz féljük és szeressük az Istent, a mi felebarátunknak testét meg ne sértsük, bosszúságval se illessük: inkáb segétsük, és minden életének veszedelmében jelen legyünk.
Káté: A hatodik parancsolat – Ne paráználkodj! – Mit jelent ez? – Felelet: Istent félnünk és szeretnünk kell, hogy tiszták és szemérmesek legyünk szavainkban és cselekedeteinkben, és hogy hitvestársát mindenki szeresse és megbecsülje. / KazK.: Hatod. – Ne paráználkodjál, azaz féljük és szeressük az Istent, tiszta és mértékletös életben éljünk, semmit mértékletlen ne szóljunk, se tegyünk. (A hitvestársra vonatkozó rész innen elmarad, föltehetőleg azért, mert a kódexet apácák használták.) Káté: A hetedik parancsolat – Ne lopj! – Mit jelent ez? – Felelet: Istent félnünk és szeretnünk kell, hogy felebarátunk pénzét és javait el ne vegyük, se hamis áruval vagy ravaszkodással meg ne szerezzük, hanem segítsünk neki javait megtartani és keresetét javítani. / KazK.: Heted. – Ne orozz, azaz féljük és szeressük az Istent, egyebeknek marháját (vagyonát) erővel el ne vegyük, és valami álnak áruval avagy csalárdsággal mienkké ne tegyük: inkáb egyebeknek javait öregbítsük (növeljük), gondját viseljük és oltalmazzuk. Káté: A nyolcadik parancsolat – Ne tégy felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot! Mit jelent ez? – Felelet: Istent félnünk és szeretnünk kell, hogy felebarátunkat hazugságba ne keverjük, el ne áruljuk, háta mögött meg ne szóljuk, se rossz hírét ne költsük, hanem inkább mentsük, jót mondjunk róla, és mindent javára magyarázzunk. / KazK.: Nyolcad. – Felebarátod ellen hamos tanó ne légy, azaz féljük és szeressük az Istent, egyebeket hamosan be ne adjonk, senkit el ne ároljonk, ne rágalmazzonk, egyebek hírét-nevét meg ne kisebbítsük: inkáb mentsük űket, jót gondoljunk felőlök, mindönöket is végre magyaráz(z)onk. Káté: A kilencedik parancsolat – Ne kívánd felebarátod házát! – Mit jelent ez? – Felelet: Istent félnünk és szeretnünk kell, hogy felebarátunk házára vagy örökségére álnokul ne törekedjünk, sem a jogosság látszatával azokat meg ne szerezzük, hanem segítsük és támogassuk, hogy azokat megtarthassa. / KazK.: Kilenced. – Felebarátodnak házát ne kévánjad, azaz féljük és szeressük az Istent, a mi felebarátonknak örökségébe avagy jó szerencsés marhájában ne szálljunk, valami csalárdsággal avagy álnoksággal, még ha a törvénnek valamely része is nekünk engedne, mienkké ne tegyük: sőt inkáb őtet segétsük, hogy az ű jószágában éppen (épen, teljesen) megmaradjon. Káté: A tizedik parancsolat – Ne kívánd felebarátod feleségét, szolgáját, szolgálóleányát, barmát vagy bármiféle tulajdonát! –Mit jelent ez? – Felelet: Istent félnünk és szeretnünk kell, hogy felebarátunk feleségét, házanépét vagy barmát tőle el ne idegenítsük, erőszakkal el ne vonjuk, vagy hűtlenségre ne csábítsuk, hanem arra intsük őket, hogy nála megmaradjanak, és teljesítsék kötelességüket. / KazK.: Tized. – Ne kévánjad neki feleségét, se szolgáját, se szolgálólejányát, se ökrét, se szamarát, sem egyéb jószágát, azaz féljük és szeressük az Istent, felebarátonknak se feleségét, se szolgáit, se barmait valami csalárdsággal mienkké ne tegyük, tűlök is valami erővel vagy ravaszságval el ne idegenítsük: sőt inkáb intsük és onszoljuk (unszoljuk, biztassuk), hogy az ű uroknak való szolgálatba megmaradjanak. – Vegez /…/.
Az írás a magyar Tízparancsolat-szövegekről Krakkóban, a Jagelló Egyetem Magyar Tanszékének ünnepi konferenciáján 2009. május 19-én elhangzott előadás egy kibővített részlete.
A. Molnár Ferenc
::Nyomtatható változat::
|
