Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Evangélikus Élet
- Archívum
- 2009
- 32
- Egyházközség vagy turistagyülekezet?
Keresztutak
Hozzászólás a cikkhez
Egyházközség vagy turistagyülekezet?
Német ajkú hívek szolgálata Hévízen
„Pontosan tíz évvel ezelőtt tartott itt először német istentiszteletet lelkész” – egy nyolcvanéves gyülekezeti tag még pontosan emlékezett erre, így született meg az évfordulós ünnepség ötlete. Tekintélyes vendégek utaztak május 9-én Hévízre: az evangélikus és a református egyházat Ittzés János és Steinbach József püspökök képviselték a német nyelvű szolgálat megindulásának tizedik évfordulóján.
A főként nyugdíjasokból álló kicsiny nyáj egy „színes sereg” – mondja Rüdiger Gebel, a Német Nyelvű Evangélikus Alapítvány, Hévíz titkára. Evangélikusok, reformátusok, uniáltak – de katolikusok is vannak közöttük – Németországból, Ausztriából, Svájcból, Romániából, Hollandiából. Ők alkotják azt a közösséget Hévízen, amely a német istentiszteletre összegyülekezik. De már a gyülekezés és a gyülekezet közti különbségről is vannak tapasztalataik. Egyházközség alapítását célzó próbálkozásaik először sikertelenek voltak, ám a nyugdíjasok nyughatatlanul dolgoztak céljukért.
Wolfgang Boetcher nyugalmazott esperes segítségével hozták létre azt az alapítványt, amelynek hátterével már hivatalos szerződést lehetett kötni a Németországi Protestáns Egyházzal. Ennek alapján immár ötödik éve érkezik Németországból egy-egy nyugalmazott tiszteletes, aki tíz-tíz hónapra vállalja a megbízást a hévízi gyülekezetben. Júliusban és augusztusban sem szünetel a lelkészi szolgálat, ilyenkor azonban vendégek prédikálnak. „Azok a lelkészek, akik nyáron hirdetik nálunk az igét, egyúttal üdülnek is” – magyarázza Gebel. A koncepció eddig bevált.
Körülbelül harminc – Hévízen és környékén lakó – család kötődik szorosan a gyülekezethez. Rajtuk kívül nyaralók és fürdővendégek vesznek részt az istentiszteleteken és egyéb gyülekezeti alkalmakon.
Vajon a hévízi közösség valódi egyházközség vagy inkább „turistagyülekezet”? „Ez függ az évszaktól” – mondja Rüdiger Gebel. – Télen a törzstagok közül jönnek vagy harmincan, nyáron az istentiszteletet látogatók száma akár száz fölé is emelkedik.”
Helyi szállókban elhelyezett plakátok, valamint a külföldi utazásszervezőkkel való kapcsolatok segítenek abban, hogy a turisták felfigyeljenek a gyülekezetre. A Helikon utcai templomban a helyi evangélikus és református gyülekezet is tart istentiszteleteket, úgyhogy a magyar hittestvérekkel már csak ezért is kapcsolatban állnak.
De a vasárnapi istentiszteleteken kívül is gazdag a gyülekezeti élet a német ajkú közösségben. Hetente találkoznak bibliaórán is.
„Hogy a barátságok hídjait is építsük, havonta tartunk felolvasásokat a magyar költészet remekeiből. Ezenkívül rendszeresen szervezünk kirándulásokat Magyarország látnivalóihoz, és érdekes vendégeket is meghívunk – távolról vagy közelről – szeretetvendégségekre” – sorolja Andreas Rothe. A lelkész könnyen elérhető juhai számára: hetente kétszer a templomban, előzetes időpont-egyeztetés nélkül is rendelkezésre áll. Rüdiger Gebel kommentálja: „Van idő rá, hiszen – nyugdíjasokról lévén szó – konfirmációi órák és hittanórák nálunk nincsenek.”
Andreas Rothe időközben (július végén), a szerződésben rögzített tíz hónapos szolgálat után búcsúzott hévízi gyülekezetétől. De szeptemberben visszajön. Újra pályázott, újra elfogadták, így újabb tíz hónapot tölthet e különleges szolgálatban. Úgy van ez nála, mint sok német nyelvű embernél: jól érzi magát Hévízen.
Holger Manke
::Nyomtatható változat::
|