Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Evangélikus Élet
- Archívum
- 2009
- 32
- Ez esztendőt megáldjad, E húsvét ünnepében, E pünkösd ünnepében
Cantate
Hagyományos nagyünnepi énekek
Hozzászólás a cikkhez
Ez esztendőt megáldjad, E húsvét ünnepében, E pünkösd ünnepében
Mai énekeinkben az a közös, hogy mindhárom szerepelt már a Keresztyén (Dunántúli) énekeskönyvben (1911, illetve 1955). Miért maradt ki a következőből (EÉ, 1982), és miért került vissza a GyLK-ba? Erről és sok minden másról olvashatnak cikkünkben.
Az Ez esztendőt megáldjad (GyLK 808) első előfordulási helye – dallam nélkül – a kora protestáns énekrepertoárt tartalmazó, kéziratos Batthyány-graduál (más nevén Batthyány-kódex), mely nagy valószínűséggel a 16–17. század fordulóján készült, és a gyulafehérvári Bibliotheca Batthyaneumban őrzik. A gyűjteményben ugyanilyen versformában készült más szövegek is vannak: E húsvét ünnepében (GyLK 813), E pünkösd ünnepében (GyLK 815) és Karácsony ünnepében (ezt nem közli a GyLK). A 18. század végén további szövegek is készültek erre a dallamra. Emiatt a református liturgiában az introitust helyettesítő és minden alkalommal használható, máig igen kedvelt énekké vált.
Ezek az énekek a 18. század közepe után kerültek át a graduálokból a népénekeskönyvekbe, addig viszont dallamukról nincs információnk. Egyetlen nyom a dallam eredetére nézve egy Tévelygünk mint a juhok kezdetű ének, mely dallam nélkül az Öreg graduálban, négyszólamú kancióként az Eperjesi graduálban szerepel. A legrégibb ismert szál Tranosciusig nyúlik vissza, tehát a dallam cseh vagy szlovák eredetű lehet.
A 18. századi énekeskönyvekben már dallamközlés is kapcsolódik az énekekhez, de hogy ne legyen olyan egyszerű az utókor dolga, rögtön két variáns (Kolozsvár, 1744 és Debrecen, 1774). Találunk más érdekességet is. Egyrészt a református énekeskönyv (1948) Debrecen, 1774-re hivatkozva egy attól sokban eltérő dallamot közöl (RÉ 152), másrészt a református és az evangélikus szövegváltozat jelentősen különbözik. Végül: az előző énekeskönyvünkhöz készült korálkönyv dallama (KI/109) sok helyen nem emlékeztet egyik forrásra sem. Ez utóbbi miatt döntöttek úgy az Evangélikus énekeskönyv (1982) szerkesztői, hogy kihagyják, „pihentetik” a dallamot. Néhány évtized alatt ugyanis a gyülekezetek elfelejtik a romlott dallamvariánst, és meg lehet nekik tanítani a jó változatot.
Előttünk áll tehát a nagy lehetőség, hogy ezt megtegyük; ez a cikk is ebben szeretne segíteni.
Ennek az énekcsoportnak általános jellemzője, hogy nem több versszakos, hanem egy, meglehetősen összetett strófából áll. Ez első látásra ijesztőnek tűnhet, de a dallami ismétlések és belső összefüggések megkönnyítik a tanulást és a befogadást. A többnyire lépegető jellegű, ezért méltóságteljes dúr dallam első részét három (hét szótagos) sor és annak ismétlése alkotja. A második rész a rövidebb és hosszabb sorok váltakozása révén sokkal mozgalmasabb, a belső ismétlések pedig az ünnep feletti ujjongó öröm érzését erősítik.
Az E húsvét ünnepében és az E pünkösd ünnepében kezdetű énekeket közelebbi rokonokká teszi, hogy az ünnepek szerint változó szöveg a strófa első részébe kerül; ezt követi a második részben az azonos szövegű hálaadó refrén.
A kórusok repertoárját bővítheti és az ének könnyebb megtanítását segítheti, ha tudjuk: az Ez esztendőt megáldjad szövegre Rezessy László készített négyszólamú vegyes kari feldolgozást (Karénekeskönyv II/96), melyre a többi szöveg is alkalmazható.
A Szentháromság ünnepe utáni vasárnapokon is emlékeztessenek minket ezek a versek hitünk alapjaira, az üdvtörténet életünket meghatározó, fontos eseményeire.
„E húsvét ünnepében, / E húsvét ünnepében / Dicsérjük a nagy Istent, / Ki értünk megholt Fiát, / Ki értünk megholt Fiát / Feltámasztotta testben. // (Refrén) Ennek örüljünk / Szívvel, szájjal, buzgó lélekkel, / Kik a Jézusban hiszünk! / Adjuk meg / Néki a dicsőséget! / Vigadjunk, / Miként a fák, füvek, virágok / Újulnak örömben.”
„E pünkösd ünnepében, / E pünkösd ünnepében / Dicsérjük a nagy Istent, / Ki Szentlelkét szívünkbe, / Ki Szentlelkét szívünkbe / Osztogatja bőséggel. // (Refrén) Ennek örüljünk…”
Ecsedi Zsuzsa
::Nyomtatható változat::
|