Kultúrkörök

Hozzászólás a cikkhez

A történészek többségi álláspontja sze­rint száz­hat­van éve, 1849. jú­li­us 31-én Se­ges­vár és Fe­hér­egy­há­za kö­zött a sza­bad­ság­harc egyik utol­só csa­tá­já­ban esett el Pe­tő­fi Sán­dor köl­tő.

„Hu­szon­hat évet élt, s vi­lág­iro­dal­mi ran­gú s mé­re­tű élet­mű ma­radt utá­na, mely kor­for­du­lót je­len­tett nem­ze­te iro­dal­má­ban” – ír­ta ró­la Né­meth G. Bé­la.

Pe­tő­fi Sán­dor Kis­kő­rö­sön szü­le­tett 1823. ja­nu­ár 1-jén (vagy 1822. de­cem­ber 31-én), szü­lő­vá­ro­sá­nak azon­ban gyer­mek­ko­ra szín­te­rét, Kis­kun­fél­egy­há­zát val­lot­ta. Öt­éve­sen kezd­te ta­nul­má­nya­it, össze­sen ki­lenc is­ko­lá­ban ta­nult vál­to­zó ered­ménnyel; szép­írás­ból, ma­gyar, la­tin és né­met nyelv­ből, rajz­ból azon­ban min­de­nütt ki­tűnt. Ka­masz­ként a szín­ház bű­vö­le­té­be ke­rült, 1844-ig volt ván­dor­szí­nész a Du­nán­tú­lon, sta­tisz­ta a Pes­ti Ma­gyar Szín­ház­ban, fel­lé­pett Kecs­ke­mé­ten, Deb­re­cen­ben és Ér­mel­lé­ken. Köz­ben ka­to­nás­ko­dott is Sop­ron­ban, Graz­ban és Zág­ráb­ban, de gyen­ge egész­sé­ge mi­att le­sze­rel­ték.

A pá­pai kol­lé­gi­um­ban lett ba­rát­ja Jó­kai, in­nen küld­te el­ső ver­se­it Baj­za Jó­zsef­hez, az Athe­na­e­um szer­kesz­tő­jé­hez. E fo­lyó­irat­ban je­lent meg 1842-ben A bo­ro­zó cí­mű köl­te­mé­nye, Pet­ro­vics Sán­dor alá­írás­sal, Pe­tő­fi­vé csak né­hány hó­nap­pal ké­sőbb a Ha­zám­ban cí­mű ver­sé­vel vált. A nyo­mor­tól ba­rá­tok, is­me­rő­sök men­tet­ték meg több­ször, élt má­so­lás­ból, fran­cia és an­gol for­dí­tás­ból. 1844-ben Vö­rös­mar­ty tá­mo­gat­ta ver­sei meg­je­le­né­sét, ő aján­lot­ta be a Pes­ti Di­vat­lap­hoz, mely­nek se­géd­szer­kesz­tő­je lett.

A ro­man­ti­kus hős­eposzt pa­ro­di­zá­ló írá­sa, A hely­ség ka­la­pá­csa 1844-ben je­lent meg, 1845-ben pe­dig a Já­nos vi­téz, az új né­pi hőst meg­te­rem­tő ver­ses me­sé­je.

1845–46-ban rö­vid vál­ság­idő­szak kö­vet­ke­zett be éle­té­ben: sze­rel­mi csa­ló­dá­sok ér­ték, a kon­zer­va­tív kri­ti­ka tá­mad­ta, meg­él­he­té­si ne­héz­sé­gei vol­tak. Mind­ez köl­té­sze­té­nek el­ko­mo­ro­dá­sát hoz­ta, er­re utal Fel­hők cik­lu­sa, A hó­hér kö­te­le cí­mű re­gé­nye, a Tig­ris és hi­é­na cí­mű drá­má­ja.

Szend­rey Jú­li­át 1846-ban is­mer­te meg, s egy év­vel ké­sőbb fe­le­sé­gül is vet­te. E vi­szon­tag­sá­gos, szen­ve­dé­lyes sze­re­lem és a bol­dog há­zas­ság lett ih­le­tő­je leg­szebb sze­rel­mi lí­rá­já­nak. 1847 az Arany Já­nos­sal kö­tött szo­ros ba­rát­ság és az Összes köl­te­mé­nyei meg­je­le­né­sé­nek éve. Az 1848-ban Eu­ró­pán vé­gig­söp­rő for­ra­dal­mi hul­lám, amely már­ci­us­ban Pes­tet és Bu­dát is el­ér­te, a sza­bad­ság, a füg­get­len­ség, a de­mok­rá­cia és az egyen­lő­ség esz­mé­it ma­gá­é­nak val­ló köl­tőt is ma­gá­val ra­gad­ta. Meg­szü­le­tett a Nem­ze­ti dal, ame­lyet a li­be­rá­li­sok és ra­di­ká­li­sok is prog­ram­vers­ként fo­gad­tak.

Pe­tő­fi po­li­ti­kus­nak nem vált be, ra­di­ka­liz­mu­sa mi­att el­szi­ge­te­lő­dött, a sza­bad­szál­lá­si kép­vi­se­lő­vá­lasz­tá­son el­bu­kott. Az ér­tet­len­ség, az el­zár­kó­zás mi­at­ti ke­se­rű­sé­ge az ön­élet­raj­zi ih­le­té­sű Az apos­tol cí­mű el­be­szé­lő köl­te­mé­nyé­ben je­lent meg.

1. ok­tó­be­ré­től ka­to­nás­ko­dott, szá­za­dos, majd 1849 má­ju­sá­tól őr­nagy volt. Köz­ben 1848 de­cem­be­ré­ben meg­szü­le­tett Zol­tán fia. 1849 ja­nu­ár­já­tól Bem se­re­gé­ben szol­gált Er­dély­ben, a jú­li­us 31-i se­ges­vá­ri üt­kö­zet­ben esett el, ha­lá­lá­nak pon­tos kö­rül­mé­nyei má­ig nem tisz­tá­zot­tak.

Pe­tő­fi a nép nyel­vét emel­te be a ma­gyar köl­té­szet­be, köz­ért­he­tő­en, egy­sze­rű­en szólt min­den­ki­hez, a for­mai tö­kély­nél fon­to­sabb­nak tar­tot­ta mon­dan­dó­já­nak, gon­do­la­ta­i­nak hi­te­les meg­fo­gal­ma­zá­sát. Mű­ve­i­ből szám­ta­lan fel­dol­go­zás ké­szült, éle­te fil­mek, re­gé­nyek, szín­mű­vek ih­le­tő­jé­vé vált.

MTI

::Nyomtatható változat::