Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Evangélikus Élet
- Archívum
- 2009
- 32
- „Egy nemzedéknek fogom kezét”
A közelmúlt krónikája
Hozzászólás a cikkhez
„Egy nemzedéknek fogom kezét”
Emlékezés Szakály Dezső egykori evangélikus tanítóra
Szakály Dezső néptanító, igazgató 1903 decemberében a Somogy megyei Iharosberényben született, gazdálkodó családban. A kommün évében kezdte el a soproni evangélikus tanítóképzőt, és négy évvel később tanítói oklevelet is itt szerzett. Pályafutását Balatonakaliban kezdte, majd 1925-ben pályázta meg az alsósági állást – három évtizedet töltött el itt.
Akkoriban a tanítóknak a gyermekek oktatása, vallásos szellemű nevelése mellett az egyesületek irányítása is feladatuk volt. Így Szakály Dezső egy időben három szervezet – a nőegylet, a fiúkat tömörítő ifjúsági egyesület és a leányegyesület – irányítójaként is tevékenykedett. Mindegyikben komoly vallási, közéleti és hazafias nevelés folyt. Emellett Szakály Dezső feladata volt még a polgári lövészegyesület és a leventeegyesület irányítása is.
Az utókor emlékezetébe valószínűleg leginkább a falusi színjátszással írta be a nevét. Az alsósági színjátszók évente két-három népszínművet is műsorukra tűztek, közülük nem egynek a szerzője is Szakály Dezső volt. Jó rendezőként emlékeznek rá, megtiszteltetés volt a keze alatt dolgozni. De találkozhattunk nevével az aranykalászos gazdatanfolyamok szervezőinek oktatói között is, amin nem lehet csodálkozni, tekintve, hogy szőlészként-borászként is hírnevet vívott ki magának.
Az alsósági gyülekezet önállósodásának évében, 1931-ben új tanító került az iskolába a korán árvaságra jutott Haitl Ilona személyében. Később a szelíd lelkű, kötelességtudó tanítónő lett Szakály Dezső felesége, akitől három gyermeke született.
Az alsósági tanító országos hírnévre is szert tett verseinek és bátor hazafias kiállásának köszönhetően. Elsősorban hazafias versek kerültek ki a keze alól, de írt egyházi témájú, illetve lírai költeményeket is: aratásról, szerelemről, az évszakokról. A rá emlékező rendezvény címe – Egy nemzedéknek fogom kezét… – a tanítói hivatásról írt verséből való. Különös fontosságot tulajdonított a szavalókórusoknak, melyek segítségével a fiatalok „dicsérik az Istent, tanulják és tanítják szeretni a hazát és embertársainkat, szolgálják a nemzet egységének történelemépítő ügyét”. E tárgyban módszertani kiadványt is megjelentetett. Az általa vezetett szavalókórussal szép sikereket ért el. Ezek csúcspontja a Ság hegyi Trianon-emlékmű avatásán elhangzott műsor volt 1934-ben.
Szakály Dezső szőlőnemesítéssel is foglalkozott. Vendégváró pincéjében a Ság hegyi hagyományok őrzője, a borturizmus egyik úttörője volt.
A második világháború után még iskolaigazgatóként ténykedett, majd 1955-ben egy feljelentés nyomán leváltották. 1967-ben mezőgazdasági szakterületről ment nyugdíjba.
V. K.
::Nyomtatható változat::
|