Egyházunk egy-két hete

Hozzászólás a cikkhez

Ki­len­ce­dik al­ka­lom­mal ren­de­zett nyá­ri ze­nei tá­bort a Nóg­rá­di Egy­ház­me­gye. Mint­egy hat­van fi­a­tal ér­ke­zett az or­szág kü­lön­bö­ző szeg­le­te­i­ből Va­ny­arc­ra, hogy jú­li­us 23. és au­gusz­tus 2. kö­zött mu­zsi­kát ta­nul­has­son. Az or­go­na mel­lett meg­szó­lalt a har­mó­ni­um, a zon­go­ra, a har­mo­ni­ka, a gi­tár, sőt fú­vó­sok és vo­nó­sok is szí­ne­sí­tet­ték a pa­let­tát.

Mi­vel szí­nes tár­sa­ság gyűlt össze, ze­né­jük is igen vál­to­za­to­san ala­kult. Sok ko­rált, ének­ka­ri mű­vet, il­let­ve if­jú­sá­gi éne­ket ta­nul­tak a fi­a­ta­lok. Ren­ge­teg al­ka­lom nyílt ar­ra, hogy egy­mást ta­nít­sák, nem­csak ze­nei, ha­nem lel­ki té­ren is. Egy szív­vel tud­tak há­lát ad­ni Is­ten­nek, és tud­ták di­csér­ni az ő ne­vét. Nap mint nap egy test­ként mű­kö­dött a tá­bor, a részt­ve­vők szol­gál­tak egy­más fe­lé és az Úr­nak.

A hang­sze­res és ének­ka­ri mun­kát reg­ge­li és es­ti áhí­tat ke­re­tez­te, s vol­tak cso­por­tos be­szél­ge­té­sek is. Az es­ti áhí­ta­tok Pál apos­tol misszi­ói út­ja­i­ról szól­tak. Aho­gyan Pál is Is­ten szol­gá­la­tá­ban állt, úgy a fi­a­ta­lok is igye­kez­nek a ze­né­ben ka­pott ta­len­tu­ma­i­kat egy­re in­kább hasz­no­sí­ta­ni, Is­ten ha­tal­mas­sá­gát hir­det­ve.

Rend­ha­gyó mó­don idén a Ba­las­sa­gyar­ma­ti Ka­ma­ra­együt­tes hang­ver­se­nyén is részt ve­het­tek a tá­bor­la­kók. A temp­lom­ban tar­tott kon­cert­nek nagy si­ke­re volt nem­csak a fi­a­ta­lok, ha­nem a fa­lu la­ko­sai kö­ré­ben is. Emel­lett sza­bad­té­ri evan­gé­li­zá­ci­ó­ra is sor ke­rült, me­lyen a szü­gyi M. Is. K. A. ze­ne­kar ját­szott, és Blat­nicz­ky Já­nos Dá­ni­el he­lyi lel­kész hir­det­te az igét.

Szom­ba­ton egy es­kü­vőn is szol­gál­ha­tott a csa­pat, a tá­bor vé­gén pe­dig min­den­ki le­he­tő­sé­get ka­pott ar­ra, hogy hang­ver­seny ke­re­té­ben mu­tas­sa be ze­nei tu­dá­sát. A tíz­na­pos együtt­lét Szügy­ben, a me­gyei sza­bad­té­ri evan­gé­li­zá­ci­ón va­ló rész­vé­tel­lel zá­rult, a tá­bo­ro­zók há­rom ének­kel szí­ne­sí­tet­ték az al­kal­mat.

Nagy Eme­se

::Nyomtatható változat::