Keresztutak

Hozzászólás a cikkhez

A na­pok­ban újabb test­vér­egy­há­zi kap­cso­la­ta szü­le­tik egy­há­zunk­nak: az olasz evan­gé­li­kus egy­ház zsi­na­ta má­jus 1-jén hagy­ta jó­vá egy­han­gú sza­va­zás­sal az együtt­mű­kö­dé­si szer­ző­dést, ame­lyet ma­gyar rész­ről a má­jus 14-i zsi­na­ti ülés erő­sít majd meg, és pün­kösd­kor lép­het élet­be. En­nek a je­len­tős lé­pés­nek – a re­mé­nyek sze­rint – a gyü­le­ke­ze­ti kap­cso­la­tok­tól a teo­ló­gi­ai együtt­mű­kö­dé­sen át a kö­zös nem­zet­kö­zi fel­lé­pé­sig ter­je­dő ha­tá­sa le­het. Ez a fel­eme­lő ese­mény adott al­kal­mat ar­ra, hogy egy­há­zunk kép­vi­se­le­té­ben Fa­bi­ny Ta­más püs­pök és Ko­rá­nyi And­rás, a zsi­nat lel­ké­szi el­nö­ke részt ve­gyen az olasz test­vér­egy­ház zsi­na­ti ülé­sén.

Itá­li­á­ban éven­te egy­szer, ak­kor vi­szont négy-öt na­pon át ülé­se­zik a zsi­nat, amely a kon­zisz­tó­ri­um mel­lett meg­ha­tá­ro­zó sze­re­pet ját­szik a né­hány ezer lel­ket szám­lá­ló, több­nyi­re né­met aj­kú evan­gé­li­kus­ság éle­té­ben. A „pá­pa ár­nyé­ká­ban” evan­gé­li­kus­nak len­ni min­den ér­te­lem­ben ki­hí­vás­nak szá­mít – meg kell küz­de­ni a mé­di­á­ban va­ló min­den egyes meg­je­le­né­sért, a nyol­c­ez­re­lé­kes adó­fel­aján­lá­sért az adó­zók kö­ré­ben, Lu­ther és az evan­gé­li­kus val­lás meg­is­mer­te­té­sé­ért a ka­to­li­kus ten­ger­ben, a két­nyel­vű­ség ki­hí­vá­sá­val az egy­há­zon be­lül. Ez utób­bi­nak szép pél­dá­ja a most be­mu­ta­tott, olasz–né­met pró­ba­éne­kes­könyv, amely a re­mé­nyek sze­rint egy év múl­va – a szük­sé­ges ja­ví­tá­sok után – vég­le­ges for­má­ban is meg­je­len­het majd.

Nem le­het olyan ki­csi egy egy­ház, hogy fe­szült­sé­gek ne le­gye­nek ben­ne. Kü­lö­nö­sen, ha olyan ne­héz fel­ve­té­sek meg­tár­gya­lá­sá­ra ke­rül sor, mint a kü­lön­bö­ző kap­cso­la­ti élet­for­mák, be­le­ért­ve az azo­nos ne­mű­ek kö­zöt­ti kap­cso­lat egy­há­zi ke­ze­lé­sét. Ha­tal­mas kü­lönb­ség mu­tat­ko­zik már ab­ban is, aho­gyan Olasz­or­szág­ban és Né­met­or­szág­ban – az olasz­or­szá­gi evan­gé­li­ku­sok két meg­ha­tá­ro­zó hát­or­szá­gá­ban – ren­del­kez­nek er­ről. Az itá­li­ai evan­gé­li­kus zsi­nat most egy év­re min­den egyes gyü­le­ke­zet be­vo­ná­sá­val tár­gyal­ja a ki­ala­kí­tan­dó ál­lás­pon­tot, ki­emel­ten hang­sú­lyoz­va a lel­ki­pász­to­ri se­gít­ség­nyúj­tás fon­tos­sá­gát és az együtt­élé­si for­mák alap­ve­tő meg­kü­lön­böz­te­té­sét a há­zas­ság­tól.

A ve­ro­nai zsi­nat meg­vá­lasz­tot­ta az egy­ház ve­ze­tő­sé­gét is: Hol­ger Mil­kau ná­po­lyi lel­készt – aki már négy éve ve­ze­ti az egy­há­zat – újabb négy esz­ten­dő­re meg­erő­sí­tet­te hi­va­ta­lá­ban, he­lyet­te­se Ul­rich Ec­kert mi­lá­nói lel­kész lett. Az ün­ne­pé­lyes be­ik­ta­tá­si is­ten­tisz­te­le­ten egy­há­zunk kép­vi­se­lő­je is ál­dást mon­dott a tiszt­ség­vi­se­lők­re.

Ve­ro­na Ró­meó és Jú­lia vá­ro­sa­ként is­mert az egész vi­lá­gon, ke­ve­seb­ben tud­ják, hogy olyan – az apos­to­li idők­ből va­ló – aré­ná­ja van, amely csak a ró­mai Co­los­se­um­hoz fog­ha­tó, és amely­hez szo­mo­rú em­lé­kek is fű­ződ­nek a ke­resz­tény­ül­dö­zé­sek ko­rá­ból. Mi, ma­gya­rok sem le­he­tünk büsz­kék ar­ra, hogy a vá­ros kró­ni­ká­ja őr­zi a 900-as évek­ben ar­ra járt ka­lan­do­zó őse­ink ször­nyű pusz­tí­tá­sá­nak kö­rül­mé­nye­it. Mind­ez­zel együtt azt re­mél­jük – aho­gyan Fa­bi­ny Ta­más kö­szön­tő­jé­ben is meg­fo­gal­maz­ta –, hogy a Ve­ro­ná­ból in­du­ló egy­há­zi part­ner­ség nem Ró­meó és Jú­lia kap­cso­la­tá­nak szo­mo­rú út­ját jár­ja majd, ha­nem ál­dá­sa­i­val fe­led­tet­ni tud­ja az egy év­ez­red­del ez­előt­ti ma­gyar ka­lan­do­zó lá­to­ga­tás se­be­it is.

K. A.

::Nyomtatható változat::