Kultúrkörök

Hozzászólás a cikkhez

Van­nak köz­sé­gek, még ha egy­re ki­sebb szám­ban is, ahol csak egy fe­le­ke­zet van. Tisz­ta re­for­má­tus vagy evan­gé­li­kus vagy tel­jes egé­szé­ben ka­to­li­kus fa­lu. Ilyen egy­fe­le­ke­ze­tű vá­ros­ról or­szá­gunk­ban alig­ha le­het be­szél­ni. A leg­több na­gyobb te­le­pü­lé­sün­kön együtt lak­nak a kü­lön­bö­ző egy­há­zak­hoz tar­to­zó hí­vek, oly­kor na­gyon is sok­fé­lék.

Szol­gá­la­tom kez­de­tén ta­lál­koz­tam egy ve­gyes há­zas­sá­gok­ban gya­ko­ri prob­lé­má­val. A „ve­gyes” há­zas­pá­rok nem jár­tak sem az egyik, sem a má­sik egy­ház temp­lo­má­ba, nem tar­toz­tak sem az egyik, sem a má­sik gyü­le­ke­zet­hez, és ez nem annyi­ra a po­li­ti­kai vi­szo­nyok mi­att volt, ha­nem egy meg­bán­tó­dás mi­att. Há­zas­ság­kö­té­sük­kor el­til­tást kap­tak a szent­sé­gek­től, mi­vel a má­sik egy­ház temp­lo­má­ban volt az es­kü­vő­jük. Oly­kor még „ki­ha­ran­go­zás” is tör­tént. Ez az el­uta­sí­tás olyan fá­jó em­lék ma­radt szá­muk­ra, hogy éve­kig vagy akár egy egész éle­ten át el­ke­rül­ték a temp­lo­mot. Még az sem ho­zott kö­ze­le­dést, hogy a het­ve­nes évek vé­gén a ko­ráb­ban tör­tént ki­zá­rás­ból több egy­ház, így a re­for­má­tus egy­ház is fel­ol­do­zást hir­de­tett, és saj­ná­la­tát fe­jez­te ki. Ezek­nek a sé­rel­mek­nek a gyó­gyí­tá­sa az öku­me­ni­kus al­kal­mak­kal kez­dő­dött el.

Az öku­me­ni­kus al­kal­mak fő ese­mé­nye a ja­nu­á­ri ima­hét. Ez gyü­le­ke­ze­te­ink­ben elég ál­ta­lá­nos­sá lett má­ra. Vá­ro­sunk­ban im­már mint­egy har­minc esz­ten­de­je in­dult el a fent em­lí­tett ta­pasz­ta­la­tok ha­tá­sá­ra. Em­lék­szem az el­ső kö­zös al­ka­lom­ra, ame­lyet gyak­ran em­le­ge­tünk az­óta is. Hi­deg, hó­vi­ha­ros es­te volt, ami­kor az em­ber nem kí­ván­ko­zott ki­lép­ni az ott­ho­ná­ból. Azt gon­dol­tuk, biz­to­san na­gyon ke­ve­sen le­szünk, de nagy meg­le­pe­té­sünk­re tel­je­sen te­le volt a temp­lom. Még az ál­ló­he­lyek is meg­tel­tek. Erős volt a vágy a szí­vek­ben a kö­zös­ség után. Nem is ma­radt csu­pán egy hét né­hány es­té­jé­nek él­mé­nye. Az esz­ten­dő to­váb­bi nap­ja­i­ban, ha nem is temp­lom­ban, de az ut­cá­kon egy­re bát­rab­ban és gyak­rab­ban kö­szön­töt­tük egy­mást ke­resz­tény kö­szön­tés­sel. Ki­mon­dot­tan vagy ki­mon­dat­la­nul is azt sze­ret­tük vol­na, hogy a ja­nu­á­ri bol­dog kö­zös­ség va­la­mi mó­don ki­ter­jed­jen az esz­ten­dő to­váb­bi nap­ja­i­ra is.

Ha al­kal­mat is ke­re­sünk, ami­kor új­ra gya­ko­rol­hat­juk az együtt­lét örö­mét, ak­kor kü­lö­nö­sen is kí­nál­ko­zik pün­kösd kör­nyé­ke. A Szent­lé­lek ek­kor emel­te fel az egy­be­gyűl­te­ket min­den nyel­vi és et­ni­kai kor­lát fö­lé. Ke­res­sük meg a le­he­tő­sé­gét, hogy a hó­vi­ha­rok­tól és egyéb ké­nyel­met­len­sé­gek­től men­tes, leg­több­ször ki­fe­je­zet­ten kel­le­mes idő­ben ta­lál­koz­zunk is­mét temp­lom­ban vagy a sza­bad­ban egy­más örö­mé­re és a kö­zös imád­ság lel­ke­ket bá­to­rí­tó, erő­sí­tő gya­kor­lá­sá­ra! Le­het ez a pün­kösd meg­ün­nep­lé­sé­re ké­szü­lő hét va­la­me­lyik vagy né­hány es­té­je-dél­után­ja vagy ép­pen a pün­kösd má­so­dik nap­ja. Még egy kö­zös ki­rán­du­lás, uta­zás is jól épít­he­ti a kap­cso­la­to­kat, egy tá­vo­lab­bi gyü­le­ke­zet fel­ke­re­sé­se buz­dí­tást vi­het. Egy­más ke­re­sé­se vagy ép­pen a szom­szé­dos köz­sé­gek, gyü­le­ke­ze­tek ta­lál­ko­zá­sa, kö­zös is­ten­tisz­te­le­te va­la­mit érez­he­tő­vé te­het a Szent­lé­lek egye­sí­tő mun­ká­já­ból. Eze­ken az al­kal­ma­kon meg­va­ló­sul Urunk Jé­zus imád­sá­ga: „…hogy mind­nyá­jan egyek le­gye­nek úgy, aho­gyan te, Atyám, én­ben­nem, és én te­ben­ned, hogy ők is ben­nünk le­gye­nek, hogy el­higgye a vi­lág, hogy te küld­tél el en­gem.” (Jn 17,21) „Ó, mily szép és mily gyö­nyö­rű­sé­ges, ha a test­vé­rek egyet­ér­tés­ben él­nek! (…) Csak oda küld az Úr ál­dást és éle­tet min­den­kor.” (Zsolt 133,1.3)

Bör­zsö­nyi Jó­zsef

::Nyomtatható változat::