Kultúrkörök

Hozzászólás a cikkhez

Az 1923 má­ju­sá­nak kö­ze­pén Nagy­oro­szi­ban szü­le­tett fes­tő­mű­vész, Ré­ti Zol­tán a szü­le­i­től – sok fon­tos do­log mel­lett – evan­gé­li­kus hi­tét kap­ta örö­kül. Épí­tő­mes­ter édes­ap­já­nak több köz­épü­le­te áll a kö­ze­li Ér­sek­vad­ker­ten, aho­vá a csa­lád még a mű­vész gyer­mek­ko­rá­ban át­te­le­pült.

Ré­ti Zol­tán a ba­las­sa­gyar­ma­ti gim­ná­zi­um­ba ke­rült, majd a mis­kol­ci evan­gé­li­kus ta­nár­kép­zőt vé­gez­te el, ahol ti­zen­ki­lenc éve­sen ta­ní­tói és kán­tor­dip­lo­mát ka­pott. Egy nyír­sé­gi ta­nya­si is­ko­lá­ban kezd­te meg pe­da­gó­gu­si pá­lyá­ját, és a vé­let­len úgy hoz­ta, hogy a szom­szé­dos is­ko­lá­ban – a II. man­da­bo­ko­ri­ban – az ugyan­csak evan­gé­li­kus Vá­ci Mi­hály ok­tat­ta a ne­bu­ló­kat. Az ek­ko­ri­ban a kép­ző­mű­vé­szet és az iro­da­lom, a köl­té­szet iránt egy­aránt ér­dek­lő­dő Vá­ci Mi­hály és Ré­ti Zol­tán élet­re szó­ló ba­rá­tok let­tek.

Ré­ti Zol­tán 1943-ban kezd­te meg ta­nul­má­nya­it a Ma­gyar Kép­ző­mű­vé­sze­ti Fő­is­ko­lán, mes­te­re Kon­tuly Bé­la volt. A há­bo­rú ál­tal meg­akasz­tott kép­zést 1969-ben fe­jez­te be.

A vi­lág­há­bo­rút át­vé­szel­ve nyu­ga­ti ha­di­fog­ság­ba ke­rült. On­nan ha­za­tér­ve előbb Pat­var­con, majd 1950-től Ba­las­sa­gyar­ma­ton kez­dett el ta­ní­ta­ni. A vá­ros­ban több kó­rust is ala­pí­tott és ve­ze­tett. 1953-ban a Ze­ne­aka­dé­mi­án ze­ne­ta­ná­ri ok­le­ve­let szer­zett. Az ál­ta­la 1963-ban ala­pí­tott ba­las­sa­gyar­ma­ti ze­ne­is­ko­la igaz­ga­tó­ja, ta­ná­ra volt húsz éven át. Ze­ne­tör­té­ne­ti ku­ta­tá­sai so­rán fel­tár­ta a ba­las­sa­gyar­ma­ti szü­le­té­sű Ró­zsa­völ­gyi Márk (1789–1848) élet­mű­vét, és mo­nog­rá­fi­á­ban tet­te köz­zé, mely im­má­ron má­so­dik ki­adás­ban is meg­je­lent. Ze­né­vel kap­cso­la­tos mű­kö­dé­se mel­lett fo­lya­ma­to­san fes­tett, és küld­te ki­ál­lí­tá­sok­ra ké­pe­it. Ked­velt té­má­ja a nóg­rá­di táj, il­let­ve az ott élő, mun­kál­ko­dó em­ber. Ké­pei a ter­mé­szet han­gu­la­tát ér­zék­le­te­sen idé­zik fel.

Mun­kás­sá­gá­ban fon­tos he­lyet fog­lal­nak el ze­nei vo­nat­ko­zá­sú ké­pei és iro­dal­mi mű­vek ál­tal ins­pi­rált al­ko­tá­sai. Leg­si­ke­rül­tebb raj­za­it, ak­va­rell­so­ro­za­ta­it al­bu­mok­ba ren­dez­ve ki­ad­ja, ily mó­don is meg­is­mer­tet­ve őket kö­zön­sé­gé­vel. Így je­lent meg a Föld­kö­zel­ben (1981) cí­mű rajz­al­bu­ma, a …lel­kem fel­fe­lé tör két ki­adást meg­ért al­bu­ma (1983, 1987), amely Ma­dách Im­re Az em­ber tra­gé­di­á­ja cí­mű drá­má­já­hoz ké­szí­tett ak­va­rell­je­it tar­tal­maz­za. Meg­je­len­tek to­váb­bi so­ro­za­tai is: Ak­va­rel­lek Kom­já­thy Je­nő köl­te­mé­nye­i­hez (1993), Mik­száth-ak­va­rel­lek (1997), Ba­las­si Bá­lint ver­se­i­hez (2004) és Ma­dách Im­re Mó­ze­sé­hez (2008).

Mű­vé­sze­tét nem csu­pán itt­hon, de kül­föl­dön – Ja­pán­ban, Ang­li­á­ban, Er­dély­ben, a Fel­vi­dé­ken, Len­gyel­or­szág­ban – is ki­ál­lí­tá­so­kon is­mer­het­te meg a kö­zön­ség.

Az Evan­gé­li­kus Or­szá­gos Mú­ze­um­ban ti­zen­öt Ré­ti-ak­va­rellt lát­hat­nak az érdeklődők. A víz­fes­tés tech­ni­ká­já­ból adó­dó lágy tó­nus­vál­tá­sok már a fo­ga­dó­kép ese­té­ben jól meg­fi­gyel­he­tők. Mik­száth Kál­mán pi­pá­zó arc­má­sa (2002) a ki­ál­lí­tás ta­lán egyik leg­erő­tel­je­sebb mun­ká­ja. A füst mö­gül elő­buk­ka­nó, me­ren­gő te­kin­te­tű író em­lék­ké­pe­ink­ben is így él. Báj és har­mó­nia jel­lem­zi a nagy írónk egy­ko­ri – most em­lék­mú­ze­um­ként mű­kö­dő – la­kó­he­lyét áb­rá­zo­ló, A hor­pá­csi Mik­száth Kál­mán-kas­tély (1960) cí­mű kis­mé­re­tű víz­fest­mé­nyét.

Az ol­vas­má­nya­ink­ból va­la­mennyi­ünk ál­tal is­mert Mik­száth-tör­té­ne­tek ak­va­rell­ben új­ra­köl­tött vál­to­za­tai mint­egy to­posz­ként, tá­vo­li em­lék­kép­ként idé­zik meg az iro­dal­mi mű­vek ese­mé­nye­i­nek egy-egy jel­lem­ző rész­le­tét. Így lát­hat­juk vi­szont Szent Pé­ter es­er­nyő­jét; La­pajt, a hí­res du­dást; a né­hai bá­rányt; a kis csiz­má­kat és még szá­mos is­mert no­vel­la mo­tí­vu­mát. Ré­ti Zol­tán au­ten­ti­kus mó­don, fi­nom ecset­vo­ná­sok­kal, jel­lem­ző szí­nek­kel ér­zé­kel­te­ti a dim­bes-dom­bos nóg­rá­di tá­jat és an­nak la­kó­it.

Szü­le­tés­nap­ján mást sem kí­ván­ha­tunk, mint hogy Is­ten él­tes­se so­ká­ig! Bíz­va ab­ban, hogy még sok ilyen szép ké­pet al­kot, s hogy még sok ha­son­ló ki­ál­lí­tás­él­ménnyel gaz­da­god­ha­tunk.

Mik­száth Kál­mán – Ré­ti Zol­tán ak­va­rell­jei. A ki­ál­lí­tás meg­te­kint­he­tő 2010. ok­tó­ber 31-ig az Evan­gé­li­kus Or­szá­gos Mú­ze­um­ban.

Ma­tits Fe­renc

::Nyomtatható változat::