Egyházunk egy-két hete

Hozzászólás a cikkhez

Ami­kor meg­lát­tam az Evan­gé­li­ku­sok Kö­zös­sé­ge az Evan­gé­li­u­mért csen­des­nap­já­nak prog­ram­ja­it, több film is eszem­be ju­tott. Fel­vil­lant az Idő­zsa­ru ké­pe, aki aka­dály nél­kül jár­kált az idő­ben, vagy azok a fil­mek, amely­ben vissza le­het men­ni jó­vá­ten­ni va­la­mit a múlt­ban. A má­jus 8-i csen­des­nap té­má­ja ugyan­is az idő volt. Ko­ra reg­gel azon­ban az au­tó­busz­ban zen­gő ének és bib­li­ai igék te­rel­ték a gon­do­la­ta­in­kat, hisz négy­órás uta­zás várt a nyír­te­le­ki gyü­le­ke­zet tag­ja­i­ra, hogy meg­ér­kez­ze­nek a csen­des­nap hely­szí­né­re, a pest­szent­lő­rin­ci evan­gé­li­kus temp­lom­ba. „Együtt­ér­ző­en” áll­tunk azok mel­lé, akik ti­zen­öt-húsz perc alatt, ám test­vé­ri kö­zös­ség nél­kül ér­het­ték el az al­kal­mat…

A csen­des­nap prog­ram­ját Györ­fi Mi­hály nyír­te­le­ki lel­kész ve­zet­te, Stan­ka Eri­ka pe­dig har­mó­ni­u­mon kí­sér­te a szép szám­mal össze­se­reg­lett részt­ve­vő­ket. Erő­vel szólt a szí­vet le­csen­de­sí­tő és fel­eme­lő ének, hogy ké­szen áll­junk Is­ten sza­vá­nak meg­ér­té­sé­re és be­fo­ga­dá­sá­ra.

Az el­ső té­ma „Az idő ura az Úr!” volt. Er­ről Adá­mi Lász­ló nyír­egy­há­zi lel­kész be­szélt Gal 4,4–5 alap­ján. Is­ten az, aki az időt meg­te­rem­tet­te, és ná­la, egye­dül ná­la van a se­gít­ség, ho­gyan osszuk be azt ne­ki tet­sző mó­don.

Tóth Esz­ter Az el­folyt idő fog­lya­i­ból a ke­gye­lem ide­jé­ben élők­ké vál­ni! cím­mel 1Pt 4,3.7 alap­ján szólt. Po­gány az, aki szá­má­ra Is­ten nem mérv­adó, aki­nek az Úr nem té­nye­ző – ál­la­pí­tot­ta meg. Ha­mis sá­fá­rok­nak bi­zo­nyul­ha­tunk, ha az Is­ten­től ka­pott időt el­pa­za­rol­juk, ha nem az Úr van éle­tünk kö­zép­pont­já­ban. Bál­vány­imá­dók­ká le­szünk ma­gunk is, ha kedv­te­lé­se­ink­nek élünk.

Az ige­hir­de­té­sek után élet­te­li bi­zony­ság­té­te­lek ál­dá­sa áradt ránk. Mind­nyá­junk szí­ve fel­he­vült, mi­kor a Fi­la­del­fia Evan­gé­li­kus Egy­ház­köz­ség­ből ki­ál­ló cso­port ének­kel szol­gált, és éle­tük­ről, va­la­mint szol­gá­la­tuk­ról be­szél­tek. Meg­rá­zó volt hal­la­ni, hogy Is­ten mi­lyen mély­ség­ből hoz­ta ki eze­ket a ci­gány test­vé­re­in­ket: ku­sza éle­tek­ből, sú­lyos bű­nök­kel, bör­tön­bün­te­té­sek­kel ter­helt élet­utak­ról, me­lyek­nek meg­ol­dá­sai itt a temp­lom­ban még vi­lá­go­sab­ban lát­szot­tak. Jé­zus Krisz­tus min­den em­ber szá­má­ra szük­sé­ges aján­dé­kát kü­lön­bö­ző kö­rül­mé­nyek kö­zött ta­pasz­tal­hat­ták meg a test­vé­rek. Jé­zus élet­újí­tó Meg­vál­tó le­he­tett az éle­tük­ben.

Tra­dí­ci­ók­ba szű­kült és a „szú­nyo­got szűr­ni” sze­re­tő ke­resz­té­nyek szá­má­ra az Úr éles kont­rasz­tot ál­lí­tott. Min­den­ki úgy érez­te, tér­det kell haj­ta­ni az Úr előtt, mert mél­tó rá, hogy di­cső­ít­tes­sék a ne­ve! Az úr­va­cso­rá­ban mind­ez kéz­zel­fog­ha­tó­an meg­mu­tat­ko­zott. Ott tér­delt egy­más mel­lett ci­gány és ma­gyar, if­jú és öreg, ré­gen hit­re ju­tott és fris­sen meg­tért. So­kak sze­mé­ben ott csil­lo­gott az öröm és há­la­adás könnye. (Az úr­va­cso­rá­val még nem élő há­rom ci­gány fi­a­tal az utol­só kör­ben ál­dá­sért tér­de­pelt az Úr ol­tá­rá­hoz.)

Mind­ezek­hez Gal 6,10 alap­ján lel­ket eme­lő ige­hir­de­tés­sel szol­gált a zá­ró is­ten­tisz­te­le­ten Győ­ri Gá­bor es­pe­res, he­lyi lel­kész. Hang­sú­lyoz­ta, az idő szo­rí­tá­sá­ból csak Is­ten ke­gyel­mé­vel le­het meg­sza­ba­dul­ni. Jé­zus ma­ga a sze­mé­lyes pél­da ar­ra, mi­ként osszuk be úgy az időn­ket, hogy vé­gül is az Úr elé áll­va azt mond­has­sa ne­künk: „Jól van, jó és hű szol­gám, a ke­vé­sen hű vol­tál, so­kat bí­zok rád ez­után.” (Mt 25,21)

Ha­za­fe­lé is­mét négy­órás kö­zös­sé­gi al­ka­lom várt ránk… A csen­des­nap részt­ve­vői kö­zül so­kan már ré­gen ha­za­ér­tek, ami­kor a mi au­tó­bu­szun­kon még folyt a lel­ki be­szél­ge­tés és az ének­lés. A gi­tá­ron kí­sé­re­tet ját­szó uj­jai el­zsib­bad­tak, az ének­lők hang­szá­lai el­fá­rad­tak, de az ar­co­kon bol­dog bé­kes­ség lát­szott. „Hol­nap az is­ten­tisz­te­le­ten ta­lál­ko­zunk – hang­zott a bú­csú­szó –, dél­után pe­dig kö­zös szol­gá­lat Kis­vár­dán. Jó pi­he­nést!”

Ma­gya­ró­si­né Be­recz An­na­má­ria

::Nyomtatható változat::