Kultúrkörök

Hozzászólás a cikkhez

Aki ter­mé­sze­tes­nek tart­ja, hogy éne­kel, az nem kér­de­zi. Aki meg nem éne­kel, az azért nem kér­de­zi. Is­ten vi­szont tud és akar olyan él­mé­nye­ket ad­ni, ame­lyek át­gon­do­lás­ra kész­tet­nek.

Ilyen él­mé­nyek egész so­rá­ban volt ré­szünk Né­met­or­szág­ban jú­li­us 10-től még ki­lenc na­pon át. Kó­ru­sunk – az orosz­lá­nyi evan­gé­li­kus gyü­le­ke­zet ének­ka­ra – há­rom­éven­ként Aa­len­be és Plochi­gen­be lá­to­gat, hogy az 1993, il­let­ve 1981 óta meg­lé­vő kap­cso­la­to­kat ápol­ja. Itt és von­zás­kör­ze­tük gyü­le­ke­ze­te­i­ben (il­let­ve ez­út­tal Al­tens­teig­ben) össze­sen hat es­tén csen­dül­tek fel a hang­ver­seny dal­la­mai a har­minc­ki­lenc ki­uta­zó kó­rus­tag elő­adá­sá­ban Mi­lán Zol­tán­né kar­nagy ve­ze­té­sé­vel.

És mind­egyik hang­ver­seny sok­kal több volt an­nál, mint el­éne­kel­ni Ko­dály, Vi­ad­a­na, Schütz és má­sok cso­dá­la­to­san meg­kom­po­nált da­rab­ja­it… Ön­ál­ló élet­re kel­tek a meg­szó­la­ló mű­vek, hogy a pró­bák ál­do­za­tos idő­sza­ka után el­vé­gez­hes­sék mun­ká­ju­kat a hall­ga­tók­ban és az ének­lők­ben egy­aránt. Hogy kö­zös­sé­get te­remt­se­nek. És nem csak ab­ban a más­fél órá­ban. Nyo­muk­ban ez­út­tal is fel­sza­ba­dul­tunk a nyel­vi kö­tött­sé­gek és az em­be­ri egyé­ni­ség­kü­lönb­sé­gek bék­lyói alól. Nyo­muk­ban a ki­lo­mé­te­re­ket fa­ló bu­szon el­hang­zott mély áhí­ta­tok szü­let­tek, vagy ép­pen ön­fe­ledt, har­sány ne­ve­tés har­sant, sze­mé­lyes élet­tör­té­ne­tek bon­ta­koz­tak ki a ven­dég­lá­tók ott­ho­ná­nak csend­jé­ben, vagy a tör­té­ne­lem epi­zód­jai ele­ve­ned­tek fel egy-egy vá­ros­né­zé­sen.

Ezen a nyá­ron meg­tud­tuk: a ze­ne nyo­má­ban test­vér­vá­ro­si kap­cso­lat szö­vő­dik, sőt még egy olyan hi­va­ta­los el­is­me­rés sem le­he­tet­len, mint ami­lyet Sztruh­ár And­rás, a kó­rus hát­tér­mun­ká­i­nak fő szer­ve­ző­je ka­pott em­lék­ér­em for­má­já­ban Plochin­gen vá­ro­sá­tól.

Mi­re va­ló az ének? Ar­ra va­ló, hogy éne­kel­jük. Szív­ből, lé­lek­kel, aho­gyan az Úr­tól kap­tuk. S ál­ta­la az­zá for­má­lód­junk, aki­vé len­nünk kell ide­ha­za vagy kül­föl­dön, nagy kö­zös­ség­ben vagy ott­ho­nunk fa­lai kö­zött. Is­ten őriz­zen meg ben­nün­ket eb­ben!

Far­kas Etel­ka lel­kész (Orosz­lány)

::Nyomtatható változat::