Kultúrkörök

A hó­nap köny­ve(i)

Hozzászólás a cikkhez

Au­gusz­tus­ban foly­ta­tó­dik a Lu­ther Ki­adó ta­vasszal meg­kez­dett „könyv­men­tő ak­ci­ó­ja”. A ki­adó rak­tár­kész­le­té­ből újabb ré­gi ér­té­kek ke­rül­tek elő, ame­lye­ket is­mét ak­ci­ós könyv­cso­mag for­má­já­ban le­het ked­vez­mé­nye­sen – ezer forintért – meg­vá­sá­rol­ni.

Egy­há­zunk idő­sebb ge­ne­rá­ci­ó­i­nak tag­jai szá­má­ra be­szé­des le­het a Nor­vég Egy­há­zi Misszió egye­sü­le­té­nek ne­ve. A vi­lá­gon a leg­több ke­resz­tény misszi­o­ná­ri­ust fog­lal­koz­ta­tó és ki­kül­dő – ele­in­te el­ső­sor­ban a zsi­dó­misszi­ó­ra kon­cent­rá­ló – szer­ve­zet a 20. szá­zad ele­jé­től több íz­ben is je­len volt Ma­gyar­or­szá­gon. A má­so­dik vi­lág­há­bo­rút és a kom­mu­nis­ta ha­ta­lom­át­vé­telt kö­ve­tő­en el­hagy­ták az or­szá­got, de nem sok­kal ez után el­in­dí­tot­ták a ma­gyar nyel­vű „nor­vég rá­dió­mis­szót”, amely év­ti­ze­de­ken ke­resz­tül szol­gált lel­ki táp­lá­lé­kul leg­in­kább az or­szág­ha­tá­ro­kon kí­vül élő ma­gyar pro­tes­tán­sok szá­má­ra. A rend­szer­vál­tás után az Evan­gé­li­kus Misszi­ói Köz­pont ál­tal szer­kesz­tett evan­gé­li­kus rá­dió­misszió a Nor­vé­gi­á­ban szer­kesz­tett ma­gyar nyel­vű mű­sor jog­utód­já­nak te­kint­he­tő.

A hó­nap köny­ve au­gusz­tu­si könyv­cso­mag­já­ban két kö­tet té­má­ja is a Nor­vég Egy­há­zi Misszió te­vé­keny­sé­gé­vel kap­cso­la­tos. Ter­ray Lász­ló (Nor­vé­gi­á­ban élő) nyu­gal­ma­zott evan­gé­li­kus lel­kész rá­dió­jegy­ze­te­it és -elő­adá­sa­it gyűj­töt­te cso­kor­ba a Kül­de­tés­ben, va­la­mint az Iz­ra­el és az evan­gé­li­um – 150 éves a Nor­vég Egy­há­zi Misszió cí­mű kö­te­te­i­ben. Ezek­ben a rö­vid elő­adá­sok­ban a kül­misszi­ói szol­gá­lat mun­ká­já­nak kü­lön­fé­le te­rü­le­te­i­ről, tör­té­ne­té­ről, ér­de­kes­sé­ge­i­ről, küz­del­me­i­ről, si­ke­re­i­ről és ne­héz­sé­ge­i­ről kap­ha­tunk mo­za­ik­sze­rű­en meg­raj­zolt, még­is át­fo­gó ké­pet rö­vid el­be­szé­lé­sek, ta­nul­sá­gos tör­té­ne­tek ré­vén.

Az el­ső – 1993-ban meg­je­lent – kö­tet­ben a nor­vég kül­misszi­ói szol­gá­lat váz­la­tos tör­té­ne­ti át­te­kin­té­se is kör­vo­na­la­zó­dik az ere­de­ti­leg élő­szó­ban el­hang­zott, még­is ol­vas­má­nyos és ér­dek­fe­szí­tő stí­lus­ban le­jegy­zett ese­tek­ből. S mi­köz­ben a tör­té­ne­tek el­be­szé­lő­je eg­zo­ti­kus or­szá­gok­ba ka­la­u­zol­ja ol­va­só­it – Grön­land­tól dél-ame­ri­kai és af­ri­kai or­szá­go­kon át egé­szen Ja­pá­nig be­jár­hat­juk a föld­go­lyót –, az ön­ma­gu­kért helyt­ál­ló, időn­ként ki­mon­dot­tan ka­lan­dos „szto­rik” se­gít­sé­gé­vel ab­ba az irány­ba is je­len­tős lé­pé­se­ket tesz, hogy a kül­misszió ügyét nép­sze­rű­vé te­gye a vi­lág tá­vo­li vi­dé­ke­in élők sor­sá­val nem so­kat fog­lal­ko­zó „benn­szü­lött” ha­zai egy­ház­ta­gok kö­ré­ben.

A Kül­de­tés­ben cí­mű, ál­ta­lá­nos misszió­tör­té­ne­ti könyv foly­ta­tá­sa­ként is ér­tel­mez­he­tő az Iz­ra­el és az evan­gé­li­um cím­mel meg­je­lent ju­bi­le­u­mi össze­ál­lí­tás, amely fő­ként a nor­vég misszió ma­gyar és ke­let-kö­zép-eu­ró­pai vo­nat­ko­zá­sú, a zsi­dó­misszió so­rán meg­tör­tént ese­te­it dol­goz­za fel.

A Mar­tin-Lu­ther-Bund (a né­met­or­szá­gi Mar­tin Lu­ther Szö­vet­ség) meg­bí­zá­sá­ból ké­szült el a '90-es évek leg­ele­jén az az egy­há­zi alap­ta­ní­tá­so­kat össze­fog­la­ló dog­ma­ti­ka­könyv, ame­lyet el­ső­sor­ban a volt Szov­jet­uni­ó­ban élő né­met aj­kú evan­gé­li­ku­sok szá­má­ra ál­lí­tott össze Gottfried Vo­igt teo­ló­gus­pro­fesszor. Kü­lö­nö­sen azok­ra az egy­há­zi szol­gá­la­tot vég­ző lel­ké­szek­re, gyü­le­ke­ze­ti mun­ka­tár­sak­ra gon­dol­tak a Be­ve­ze­tés az egy­ház ta­ní­tá­sá­ba cí­mű kö­tet ki­adá­sa­kor, akik a kom­mu­nis­ta dik­ta­tú­ra össze­om­lá­sa után sza­ba­dabb kö­rül­mé­nyek kö­zött foly­tat­hat­ták mű­kö­dé­sü­ket, s ez a könyv a ke­resz­tény hit má­sok­kal va­ló meg­is­mer­te­té­sé­ben nyúj­tott szá­muk­ra igen nagy­ se­gít­sé­get.

A kö­tet azon­ban nem­csak a tá­vo­li szór­vány­ban élő gyü­le­ke­ze­tek szá­má­ra le­het hasz­nos ol­vas­mány, ha­nem mind­azok­nak, akik sze­ret­né­nek a ke­resz­tény hit rend­sze­res teo­ló­gi­ai alap­ja­i­val rö­vid, lé­nyeg­re tö­rő, köz­ért­he­tő, a tu­do­má­nyos szak­zsar­gon­tól men­tes for­má­ban meg­is­mer­ked­ni. Ezért ke­rül­het mél­tó hely­re ez a '90-es évek­ben ma­gyar­ra for­dí­tott hit­tan­könyv a töb­bi dog­ma­ti­ka­könyv kö­zött. Vo­igt pro­fesszor sze­ré­nyen csak „hit­ta­ni be­ve­ze­tés­nek” aján­lott kö­te­té­vel nem­csak azt bi­zo­nyí­tot­ta be, hogy a ke­resz­tény dog­ma­ti­ka alap­ja­it egy­sze­rű nyel­ve­zet­tel is meg le­het fo­gal­maz­ni, de ar­ra is pél­dát adott, hogy mi­lyen mód­szer­rel ta­nít­ha­tó a ke­resz­tény hit.

Az evan­gé­li­um üze­ne­tét hir­det­ni: ez min­den hit­ből élő ke­resz­tény em­ber kül­de­té­se. Egy lel­kész­nek ez a hi­va­tá­sa, kö­te­les­sé­ge, az éle­tét er­re a szent fel­adat­ra szán­ja rá. Ami­kor Scholz Lász­ló fe­lelt az el­hí­vás­ra, ak­kor csak egyet tu­dott bi­zo­nyo­san: hogy ő Jé­zus Krisz­tust sze­ret­né szol­gál­ni és az ő evan­gé­li­u­mát hir­det­ni. A szám­űze­tés­ben is meg­állt hi­té­ben. Scholz Lász­ló lel­kész (1911–2005) ének­for­dí­tó és ének­köl­tő is volt: hu­szon­hét éne­két ta­lál­juk éne­kes­köny­vünk­ben. Jót várj! cí­mű ver­ses­kö­te­te so­kak ked­ves ol­vas­má­nya. Rend­sze­re­sen szol­gált nyug­dí­jas­ként is, pré­di­kált, írt, for­dí­tott, teo­ló­gi­ai elő­adá­so­kat tar­tott. Ve­gyük most ke­zünk­be azt az 1992-ben ki­adott kis fü­ze­tét, amely Az evan­gé­li­um üze­net cí­mű, ak­kor in­du­ló so­ro­zat el­ső da­rab­ja, és a Jé­zus­sal egy asz­tal­nál cí­met vi­se­li. Út­ra bo­csá­tá­sát az a fel­is­me­rés ad­ta, hogy „egy­há­zunk­ban evan­gé­li­zá­ci­ó­ra el­en­ged­he­tet­le­nül szük­ség van”. Most is így érez­zük: kell a tisz­ta, igaz szó, hogy a for­rás­nál meg­tisz­tul­junk. Az ige hal­lás­ból van – eze­ken a la­po­kon egy ige­hir­de­tés-so­ro­za­tot ol­vas­va Lu­kács evan­gé­li­u­má­nak tör­té­ne­te­i­ből hir­det­te­tik az evan­gé­li­um. Ige­ma­gya­rá­zat, teo­ló­gi­ai is­me­ret­át­adás, evan­gé­li­zá­ció, sze­mé­lye­sen meg­szó­lí­tó sza­vak, köl­té­szet – fel­üdí­tő lel­ki táp­lá­lék, ame­lyen nem fo­gott az idő.

„Vaj­ha egy­szer iga­zán meg­hal­la­nánk, mit is je­lent a bűn, ke­gye­lem, meg­iga­zu­lás. Bár­csak ne csa­lét­kek­kel táp­lál­nánk gyü­le­ke­ze­te­in­ket!” Egy szi­gor­la­to­zó teo­ló­gus ki­ált fel így 1888–89 te­lén. Az ige­hir­de­tést rend­sze­re­sen hall­ga­tó hí­vekként mi va­jon meg tud­juk-e ha­tá­roz­ni pon­to­san a kö­vet­ke­ző sza­va­kat: ál­dás, ere­den­dő bűn, bűn­bá­nat, fa­ri­ze­us, meg­iga­zu­lás, Szent­há­rom­ság, ki­vá­lasz­tás, lel­ki­is­me­ret? Ugye nem is olyan könnyű a fel­adat? Pe­dig va­sár­na­pon­ként hall­juk az ige­hir­de­tés­ben, ol­vas­suk Bib­li­ánk igé­i­ben, az egy­há­zi la­pok cik­ke­i­ben is meg­ta­lál­juk, és ma­gunk is hasz­nál­juk. De jól tud­juk-e, amit e sza­vak va­ló­di je­len­tés­tar­tal­ma hor­doz? Nem­csak teo­ló­gu­sok­nak hasz­nos ol­vas­mány az Újon­nan ér­tett bib­li­ai sza­vak cí­mű kis fü­zet, ha­nem min­den, a teo­ló­gi­á­ban, az­az Is­ten­ről szó­ló be­széd­ben fej­lőd­ni aka­ró em­ber szá­má­ra. Ger­hard Sc­ha­de össze­ál­lí­tá­sa nem egy ne­he­zen emészt­he­tő fo­ga­lom­szó­tár funk­ci­ó­ját, ha­nem a „tol­mács” szol­gá­la­tát kí­ván­ja be­töl­te­ni. A sza­vak­hoz kap­cso­ló­dó ige­he­lyek fel­so­ro­lá­sá­val, pél­dá­já­val se­gí­ti a meg­ér­tést. Lu­ther-idé­ze­tek és Lu­ther­re va­ló hi­vat­ko­zá­sok te­szik tel­jes­sé. Lu­ther így fo­gal­ma­zott: „A tol­mács le­gyen ke­gyes, hű, szor­gal­mas, is­ten­fé­lő, ke­resz­tény, ta­pasz­talt és ava­tott szí­vű.” Ezt kí­ván­ta a szer­ző, Ger­hard Sc­ha­de ma­gá­nak és a könyv min­den hasz­ná­ló­já­nak is.

Le­gyünk bár­hol a vi­lá­gon, evan­gé­li­kus temp­lo­mok­ba be­tér­ve min­dig ott­hon va­gyunk, evan­gé­li­kus­ként ha­za­ér­ke­zünk. Ha tu­ris­ta­ként lé­pünk be, a csend meg­hitt­sé­gé­ben el­kép­zel­jük az élet­tel te­li, va­sár­na­pi gyü­le­ke­ze­tet. Ha pe­dig Ma­gyar­or­szá­gon já­runk, ke­re­sünk va­la­kit, lel­készt, kán­tort, gond­no­kot, hogy me­sél­jen, mert a lát­vány­hoz tör­té­ne­te­ket is jó tud­ni. Őse­ink mély hi­tű lu­the­rá­nu­sok voltak, akik pénzt, fá­rad­sá­got, imád­sá­ga­i­kat, em­be­ri erőt és aka­ra­tot ad­tak össze, hogy „őné­ki szent há­zat épít­se­nek”. Mi, mai temp­lom­já­rók fe­jet haj­tunk az előtt, aki bár nem temp­lom­ban la­kik, de tisz­tel­ni őt oda já­ru­lunk, és há­lá­val gon­do­lunk azok­ra, akik kö­vet kő­re rak­tak. Az Evan­gé­li­kus temp­lo­mok Ma­gyar­or­szá­gon cí­mű ké­pes­lap­so­ro­zat szép aján­dék vagy em­lék le­het. Né­hai dr. Fa­bi­ny Ti­bor pro­fesszor ír­ta a ké­pes­la­pok há­tul­já­ra a rö­vid is­mer­te­tőt, a fo­tó­kat Korcs­má­ros Lász­ló ké­szí­tet­te, a ki­ad­ványt Le­hel Lász­ló szer­kesz­tet­te. Időt­len pil­la­nat­ké­pek temp­lo­ma­ink­ról 1988-ból…

• Ger­hard Sc­ha­de: Újon­nan ér­tett bib­li­ai sza­vak. Evan­gé­li­kus Teo­ló­gi­ai Aka­dé­mia, Bu­da­pest, 1992.

• Gottfried Vo­igt: Be­ve­ze­tés az egy­ház ta­ní­tá­sá­ba. Ford. Ma­gyar Ist­ván. Evan­gé­li­kus Saj­tó­osz­tály, Bu­da­pest, 1997.

• Le­hel Lász­ló (szerk.): Evan­gé­li­kus temp­lo­mok Ma­gyar­or­szá­gon. Fo­tók: Korcs­má­ros Lász­ló. Evan­gé­li­kus Saj­tó­osz­tály, Bu­da­pest, 1988.

• Scholz Lász­ló: Jé­zus­sal egy asz­tal­nál. Evan­gé­li­kus Saj­tó­osz­tály, Bu­da­pest, 1992. (Az evan­gé­li­um üze­net 1.)

• Ter­ray Lász­ló: Iz­ra­el és az evan­gé­li­um – 150 éves a Nor­vég Egy­há­zi Misszió. Egy­ház és zsi­dó­ság, Os­lo, 1994.

• Ter­ray Lász­ló: Kül­de­tés­ben. Nor­vég Egy­há­zi Misszió, Os­lo, 1993.

Kő­há­ti Dó­ra – Pet­ri Gá­bor

::Nyomtatható változat::