Kultúrkörök

Hozzászólás a cikkhez

Öt­ven­két Lu­the­rá­nia-kó­rus­tag és né­hány csa­lád­tag töl­töt­te meg jú­li­us 13–18. kö­zött a rév­fü­lö­pi Or­dass La­jos Evan­gé­li­kus Ok­ta­tá­si Köz­pon­tot, ahol idén ti­zen­ket­te­dik al­ka­lom­mal tar­tot­ta meg a kó­rus öt­na­pos „edző­tá­bo­rát”. Az évek so­rán ki­ala­kult rend sze­rint na­pi öt és fél óra pró­bá­val ké­szü­lünk a kö­vet­ke­ző évad egy na­gyobb fel­ada­tá­ra. Eb­ben az év­ben Bach Má­té-pas­si­ó­já­val fog­lal­koz­tunk.

A rév­fü­lö­pi köz­pont fel­épü­lé­se, 1999 óta min­den nyá­ron össze­jö­vünk „edző­tá­bo­roz­ni”. A dél­előt­tök szó­lam­pró­bá­val, az es­ték össz­pró­bá­val tel­nek, a dél­után pe­dig a pi­he­né­sé. Az öt­na­pos együtt­lé­tet va­sár­nap dél­előtt a he­lyi gyü­le­ke­zet is­ten­tisz­te­le­tén va­ló rész­vé­tel­lel és ének­ka­ri szol­gá­lat­tal zár­juk.

A kö­zö­sen töl­tött öt nap sok­fé­le előnnyel jár. Kö­zös­ség­épí­tő al­kal­mak ezek, ame­lye­ken a kó­rus­ta­gok­nak vég­re ar­ra is van al­kal­muk, hogy be­szél­ges­se­nek (ez a pró­bák alatt ugyan­is szi­go­rú­an ti­los), és a kö­tet­le­nül együtt tölt­he­tő idő alatt egy­mást is job­ban meg­is­mer­jék. Az­zal, hogy a pró­bák ilyen sű­rí­tet­ten kö­ve­tik egy­mást, a kó­rus­ve­ze­tő fel­ada­ta is könnyebb: job­ban ha­la­dunk, könnyebb fel­ven­ni a fo­na­lat az elő­ző pró­bán ab­ba­ha­gyott rész­nél, és a már meg­ta­nult ré­sze­ket sem fe­lejt­jük el oly könnyen egyik pró­bá­tól a má­si­kig – az­az dél­től es­tig vagy es­té­től reg­ge­lig. A Má­té-pas­sió ta­nu­lá­sát idén az is se­gí­tet­te, hogy a dél­utá­ni sza­bad­idő­ben Wil­lem Men­gel­berg hol­land kar­mes­ter in­terp­re­tá­ci­ó­já­ban hall­gat­tuk meg kö­zö­sen az ora­tó­ri­um kon­cert­fel­vé­te­lét.

A Jo­hann Se­bas­ti­an Bach ze­né­jé­vel va­ló in­ten­zív fog­lal­ko­zás azt is je­len­ti, hogy a lip­csei mes­ter ma is élő bi­zony­ság­té­te­le áll előt­tünk nap mint nap a han­gok és a szö­veg szo­ros egy­sé­gé­ben, ame­lyet az őt na­gyon jól is­me­rő és ér­tő dr. Kamp Sa­la­mon, kó­ru­sunk ve­ze­tő­je ma­gya­ráz is ne­künk, sok­szor ámu­lat­ba ej­tő rész­le­tek­re mu­tat­va rá.

Pél­dá­ul a szá­za­dos sza­va­i­nak dal­la­ma, ame­lyek Jé­zus ha­lá­la­kor hang­za­nak el a Má­té-pas­sió 73. té­te­lé­nek basszus szó­la­má­ban – „Wahr­lich, di­e­ser ist Got­tes Sohn ge­we­sen” („Íme, ez va­ló­ban Is­ten fia volt”) –, ti­zen­négy hang­ból áll. A Bach-ko­ra­be­li ze­ne szám­misz­ti­ká­já­val kap­cso­la­to­san vég­zett ku­ta­tás bi­zo­nyí­tot­ta, hogy a 14-es szám ma­gát a ze­ne­szer­zőt je­lö­li, így ezen a he­lyen Bach ze­nei alá­írá­sa sze­re­pel, amellyel a szá­za­dos hit­val­lá­sát a sa­ját ma­ga hit­val­lá­sa­ként fo­gal­maz­ta meg. Nagy­sze­rű ér­zés a mű­vet úgy ta­nul­ni, hogy a han­gok el­sa­já­tí­tá­sán túl a ze­ne­szer­ző mon­da­ni­va­ló­ját is meg­ért­jük, és így va­ló­ban „Bach kö­ze­lé­be” ke­rül­he­tünk.

A kó­rus­pró­bá­kon va­ló rész­vé­tel kar­mes­te­rünk­nek kö­szön­he­tő­en nem­csak ze­nei, ha­nem lé­lek- és sze­mé­lyi­ség­for­má­ló él­ményt is nyújt. Hi­tünk meg­úju­lá­sát azon­ban a pró­bá­kon túl az es­ti áhí­ta­tok is elő­se­gí­tet­ték. A kó­rus­pró­bák után Me­kis Ádám és Si­mon At­ti­la lel­kész kó­rus­ta­gok – a ze­nei anyag­hoz il­lesz­ked­ve – Má­té evan­gé­li­u­ma alap­ján tar­tot­tak ige­ma­gya­rá­za­to­kat Jé­zus szen­ve­dés­tör­té­ne­té­nek egyes moz­za­na­ta­i­ról.

Az egyik leg­em­lé­ke­ze­te­sebb szá­mom­ra Pé­ter és Jú­dás bűn­bá­na­tá­nak össze­ha­son­lí­tá­sa volt. Tör­té­ne­tük az evan­gé­li­um­ban ép­pen egy­más után kö­vet­ke­zik, ez­zel is pár­hu­zam­ba ál­lít­va sor­su­kat. Mind­ket­ten el­árul­ták Jé­zust. Jú­dás, aki nem Jé­zus­hoz for­dult bű­né­nek sú­lyá­val, nem ta­lált sza­ba­du­lást, és vé­gül fel­akasz­tot­ta ma­gát, Pé­ter azon­ban bűn­bá­na­tot nyert és ál­dott éle­tet, mert jó hely­re, a Meg­vál­tó­hoz for­dult.

1. vi­rág­va­sár­nap­ján és nagy­szom­bat es­té­jén, re­mény­ség sze­rint, új­ra a Má­té-pas­sió hang­zik majd el – több mint tíz év után – a De­ák té­ri evan­gé­li­kus temp­lom­ban. Már most hir­det­jük ezt az al­kal­mat, és sze­re­tet­tel vár­juk a ba­chi mu­zsi­ka von­zás­kö­ré­be ke­rült ol­va­só­kat.

Ur­bán Ág­nes

::Nyomtatható változat::